Kereső toggle

Kampány a távolból - Buteflika negyedik csatája

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az Algériában csütörtökön lezajlott voksolás legfeltűnőbb sajátossága az volt, hogy az 1999 áprilisa óta hatalmon lévő, első ötéves mandátumát követően már kétszer is újraválasztott Abdelaziz Buteflika elnök ezúttal egészségi állapota miatt kénytelen volt távol maradni saját kampányától. A választók csak a televízióban láthatták egy-egy percre, legtöbbször úgy, hogy nem is szólalt meg. Az államfő munkatársai viszont ismételten leszögezték, hogy az elnök szellemileg kitűnő formában van. Most öten indultak ellene, és Ali Benflis személyében – sokak szerint – komoly kihívóra talált.

Az algériai választás – amelynek kimenetelében Buteflika tábora nem kételkedett – csak lapzártánk után dőlt el. A küzdelem azonban nemcsak a győztes személye, hanem az ország nemzetközi súlya miatt is figyelmet érdemelt. Afrika legnagyobb országának területe 2 millió 381 ezer négyzetkilométer – ez a kontinentális Franciaország több mint négyszerese –, hozzá tartozik a Szahara jelentős része. A sivatag alatt óriási földgáz- és olajkincsek, értékes ásványok rejtőznek. A 19. században Franciaország olyan szoros fennhatóságot épített ki e hatalmas térség fölött, hogy nem is gyarmatának, hanem szerves részének tekintette, és megtartásáért 1954-től véres háborút vívott (amelynek 25 ezer francia és legalább tízszer annyi algériai halottja volt).
A mai francia V. Köztársaság elnöki rendszere éppen annak a válságnak a nyomán jött létre, amelyet az algériai konfliktus váltott ki. Az 1962-es eviani egyezménnyel függetlenné vált Algériát azóta is a győztes Nemzeti Felszabadítási Front (FLN) irányítja, ám a köztársaság első évtizedeiben az FLN szinte egypárti hegemóniáján belül puccsok, polgárháborús és terrorszakaszok, éles irányváltások jellemezték a politikát.
1991 végén, egy demokratizálási periódusban a választások első fordulóját az iszlamista párt, a FIS nyerte meg. A januári második fordulóra azonban – amelyben komoly győzelmi esélyei voltak – már nem kerülhetett sor. A hadsereg félbeszakította a voksolást, betiltotta a FIS-t, valamint a még radikálisabb iszlamista erőt, a GIA-t, és így megmentette az FLN hatalmát. Az illegalitásba szorult iszlamisták könyörtelen terrorcselekményekkel, mészárlásokkal kontráztak. A hatalom sem maradt adós: a félelmes évtized halálos áldozatainak számát 200 ezerre becsülik. Buteflika tábora a mostani kampányban azt emelte ki, hogy az elnök garantálta a békét és a stabilitást – ellenfelei szerint viszont most éppen az ő állapota miatt destabilizálódna az ország. A korábban rendkívül aktív veterán politikus ugyanis hosszú ideje betegeskedik. Tavaly szélütés érte, és Párizsban gyógykezelték. Mégis újra ringbe szállt, hiszen eddig háromszor is már az első fordulóban elnökké választották.
A 77 éves Buteflika az FLN első nemzedékének fiatal csillagaként, a franciákkal vívott fegyveres küzdelem résztvevőjeként a függetlenség elnyerése után hamar fontos vezető posztokra került. Már húszas éveiben külügyminiszter, a nemzetközi politika ismert szereplője, az el nem kötelezett országok mozgalmának egyik vezető képviselője lett. A rutinos államférfi 1999-ben egy olyan időszakban vált az ország legfőbb vezetőjévé, amikor a világpiaci nyersanyagárak növekedésének köszönhetően Algéria gazdasága felívelt. Buteflika így az államszocialista módszerek évtizedei után a piacgazdaságra váltó jelentős reformokat valósíthatott meg. Algéria visszafizethette korábban felvett kölcsöneit hitelezőinek, és növelhette valutatartalékait. 500 milliárd dollárt fektetett gazdasági és szociális programokba, modern infrastruktúrát teremtett, illetve a földrész egyik legerősebb, 400 ezres haderejét építette ki. Ma az egy főre eső GDP 7500 dollár körül jár, hála főként a szénhidrogének exportjának.
Ez Afrikában jelentős szám, de nagy jövedelmi különbségeket takar. Az ország jelentős importra szorul, a fiatalok körében még mindig 20 százalékos a munkanélküliség, nagy a korrupció, az egyfajta állampártként működő FLN-nel szemben sokféle elégedetlenség halmozódott fel. Mindazonáltal az arab tavasz forradalmi hullámát 2011-ben – számos letartóztatás árán – sikerült kivédenie a a kormányzatnak. Amikor azonban idén márciusban bejelentették, hogy Buteflika további öt elnöki évre pályázik, heves tiltakozási hullám bontakozott ki, összecsapásokra került sor több városban is. A közösségi médiában ugyancsak kemény csata zajlott. Az elnök 60 lelkes híve, köztük ismert művészek a We are the world mintájára kórusban dicsőítette idolját, akkora tiltakozást váltva ki a hálón, hogy egy időre le is állították a spot sugárzását.
Míg Buteflika csak helyetteseit és munkatársait küldhette csatába, legfőbb kihívója, Ali Benflis különrepülőgépet bérelve, 70 újságíró kíséretében fáradhatatlanul járta a hatalmas országot. A 69 éves politikus volt már az FLN elnöke, igazságügyminiszter, majd 1999-ben Buteflika kampányfőnöke, illetve első miniszterelnöke lett. 2004-ben maga is indult az elnöki posztért. Akkori kudarca (Buteflika 85 százalékával szemben csak 6,4 százalékot ért el) után most látott alkalmat a revansra – igaz, sokan csak álellenfélnek tartották, színjátéknak tekintették fellépését, vagy éppen a titkosszolgálat jelöltjének vélték a francia Le Monde szerint. Benflis főleg a lakosság 30 százalékát képező fiatalokat célozta meg, új alkotmányt ígérve, amely ismét két mandátumra korlátozná az elnöki megbízást (2008-ban e szabály törlése tette lehetővé, hogy Buteflika újrázzon 2009-ben). Benflis harcot hirdetett a választási csalás ellen, s közölte: „Minden algériai erőnek kezet nyújtana”. A nemzeti egyetértésből szerinte nem szabadna kizárni a nacionalista, iszlamista szárnyat sem. Ez sokakat aggaszt, mivel Algéria még jelentős al-kaidás terrorista csoportok harci terepe, amint azt az In Amenas gázipari komplexum ellen tavaly végrehajtott, 70 áldozatot követelő túszejtéses támadás is bizonyította.
Az új elnöknek nem lesz könnyű dolga. De bárki győz, vele a régi gárda embere, illetve az FLN marad hatalmon.

Olvasson tovább: