Kereső toggle

Megszorításokra kényszerül a kamikaze kormány

A nép szava?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az ukrán nyugdíjasok a napokban veszik fel talán utolsó megszokott összegű nyugdíjukat, mivel az államháztartás számára egyre nagyobb kihívás azt kigazdálkodni. A „kamikaze” kormánynak is nevezett új vezetés fájdalmas megszorításokra kényszerül a fizetőképességének fenntartására. Sokan mégsem a napi betevő, hanem a közelgő krími referendum miatt aggódnak, amely nagy eséllyel az Oroszországhoz való csatlakozást fogja megerősíteni. Az ukrán nacionalisták pedig fegyverkeznek. Kormányzati pozíciókba jutott szélsőjobboldali tagjaik révén valószínűleg minden eszközzel meg akarják akadályozni a Krím elszakadását.

Az oroszok újabb nagyszabású hadgyakorlatba kezdtek, terroristaellenes akciót imitálva, közben a NATO sem nézi tétlenül az eseményeket: az ukrán–lengyel határon is hadgyakorlatot végeznek, a Fekete-tengeren pedig amerikai–bolgár–román hadgyakorlat kezdődött szerdán – közölte a bolgár haditengerészet. Az amerikai Truxtun romboló, a bolgár Drizki fregatt és a román haditengerészet három hajója vesz részt a gyakorlaton, amely a felek közlése szerint semmilyen kapcsolatban nem áll a krími eseményekkel, mint ahogy az orosz hadvezetés erődemonstrációja sem, a hivatalos nyilatkozatok szerint.
Lapzártánkkor már csak napok vannak hátra a Krím-félszigeten tartandó referendumig, amelynek tétje, hogy az eddig is autonóm státuszt élvező, többségében oroszok lakta terület Oroszország része lesz-e. A kijevi parlament az egész népszavazást alkotmányellenesnek ítélte, és annak eredményét nem fogadja el, ugyanakkor Oroszországban százezrek tüntetnek az ország nagyobb városaiban Krím elszakadása mellett, arra hivatkozva, hogy a kijevi vezetés illegitim, és a náci hatalomátvétel következtében veszélyt jelent az orosz lakosságra.
A Nyugat-ellenes retorika mind Oroszországban, mind a krími oroszok között egyre erősebb: a kijevi kormányt a Nyugat által támogatott náciknak nevezik. Krímben szerveződik az úgynevezett „önvédelmi” rendfenntartó erő, amelynek tagjait a Moszkvához húzó oroszok adják, szemben az úgynevezett „provokátorokkal”, akik a Majdanról már ismert szélsőjobboldali erőkkel szemben hivatottak megvédeni az orosz polgárokat, és biztosítani a referendum rendjét. A fő kérdés mindkét oldal fegyvert viselő tagjaival szemben az, hogy kitől kapják a felhatalmazásukat, ki fegyverezi fel őket, ki szervezi a munkájukat, és kinek számolnak el. Az orosz média válasza erre az, hogy a „nép” – ez azonban olyan rossz emlékű kort idéz fel, amely a Szovjetunió megalakulása előtti időkben, az orosz polgárháború idején ezrek életét követelte. A második világháborús győzelem hetvenedik évfordulóján is él a félelem az oroszokban a nacionalizmustól és fasizmustól, ezért formálnak jogot arra, hogy a náci hatalomátvételre hivatkozva beavatkozzanak az ukrán belügyekbe. Ugyanakkor az önmagát Sztepan Bandera örökösének tartó, szélsőséges Dmitrij Jaros magas állami pozícióba kerülése olyan jogos félelmeket vet fel az ukrán nemzeti kisebbségek között, hogy az oroszok beavatkozását sokan jogos védekezésnek tartják. (Bandera az Ukrán Nacionalisták Szervezete és annak fegyveres szárnya, az Ukrán Felkelő Hadsereg alapítója. Nyugat-Ukrajnában nemzeti hősnek tartják, míg az orosz orientációjú és szovjet nosztalgiájú keleti országrészben náci kollaboránsként tekintenek rá.) Nem mellesleg a jelenlegi kijevi vezetés nem határolódott el egyértelműen a náci ideológiát valló szélsőségesektől, ahogy Vitalij Klicsko lapunknak adott interjújában is említette: „a jobboldali radikálisok ma a »Majdan« részei, ahogy az UDAR, csakúgy, mint a balosok, vagy bármely más politikai irányzat.” (Ukrán realitás. Hetek, 2014. február 14.)
 Már-már úgy tűnt, hogy a kijevi Majdanon tüntető demokráciapárti és Nyugat-barát ellenzék elérte követeléseit: eltávolítva a hatalomból először a korrupt kormányt, majd az elnököt is, helyreállítva a 2004-es alkotmányt szabad választásokat írtak ki. A problémák azonban nemhogy megoldódnának, hanem úgy tűnik, egyre mélyülnek: a gazdaság stabilizálására Oroszország által ígért milliárdok égetően hiányoznak a büdzséből. A forradalom gazdasági szempontból fájdalmas hozadéka a nemzeti fizetőeszköz gyengülése és a gazdaság mélyrepülése. A kijevi vállalkozók a bankok finanszírozásának hiányában munkatársaik elbocsátására kényszerülnek, a szociális jellegű juttatásokat pedig a kormány várhatóan nagyon megnyirbálja majd az amúgy is alacsony életszínvonalon élő Ukrajnában. Arszenyij Jacenyuk eközben az Egyesült Államokba látogatott – csütörtökön Barack Obamával találkozott, pénteken pedig az ENSZ BT ülésén szólal fel, elsősorban Ukrajna biztonságának szavatolását várva. Az ukrán miniszterelnök találkozik még az IMF és a Világbank képviselőivel, gazdasági segítség reményében.

Fekete zászlók alatt

Egy orosz kerületi bíróság távollétében letartóztatási parancsot adott ki Dmitrij Jaros, a szélsőjobboldali Pravij Szektor vezetője ellen, akit az orosz közösségi portálon, a Vkontakten megjelent, Doku Umarov csecsen terroristához intézett üzenete miatt terrorizmusra való felbujtással vádolnak.  Az ukrán nacionalista vezető, aki nem mellesleg az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SzBU) helyettes vezetői posztját tölti be, a kaukázusi hadúrhoz intézett üzenetében az oroszokkal szembeni közös fellépésre kérte a terroristákat. Noha Jaros hivatkozott arra, hogy profilját ismeretlenek feltörték, és a nevében, a tudta nélkül tették közzé a felhívást, több esemény is utal arra, hogy az ukrán szélsőjobb kész muszlim fundamentalistákkal szövetkezni az oroszok ellen. Jaros ellen mindenesetre már március 5-én kiadták a nemzetközi elfogatóparancsot.
A muszlim radikálisok szerepére egyébként Ramzan Kadirov, a Moszkva-párti csecsen elnök is utalt egy televíziós interjúban, közölve, hogy a „sátánok” (értsd muszlim terroristák) beszivárogtak a muszlim vallású krími tatárok közé, és az al-Kaida tanait terjesztik. Fekete zászlók alatt öngyilkos merénylőket toborzó radikálisokat vizionált, akik készek a szíriai helyzethez hasonló állapotokat előidézni.

Olvasson tovább: