Kereső toggle

Új skót lázadás a brit korona ellen

A rettenthetetlen

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egy 306 éve fennálló szoros összefonódást nem egyszerű szétvágni, a skót kormány mégis kísérletet kíván tenni erre: jövő év szeptember 18-án népszavazásra bocsátja az ország kilépését az Egyesült Királyságból. A szkeptikusok meggyőzését szolgálja a kilépés melletti érveket összefoglaló, most megjelent „Fehér Könyv”. A magabiztosan 2016-ra tervezett elszakadás azonban több, mint kétséges: az önállósodási tervekhez ugyanis London beleegyezése kell, és független szakértők szerint adóemelés és megszorítások nélkül a függetlenség nem lenne fenntartható.

Menne is, meg maradna is a skót kormány az Egyesült Királyságban – az államcsőd elkerülése érdekében a háttérben bizonyos előnyöket megtartana, sok szempontból viszont önálló államként működne tovább az ország a bejelentett tervek szerint. A 2007 óta kormányfő Alex Salmond, a Skót Nemzeti Párt (SNP) első embere az első skót függetlenségi háborúban kiemelkedő jelentőségű bannockburni csata 700. évfordulójára találta ki a népszavazást a királyságtól való elszakadásra.

A párt terveiben többek között az szerepel, hogy Skóciának saját hadserege és titkosszolgálata lenne, akár kilencven új nagykövetséget is létrehoznának, és természetesen a skót partoknál kitermelt olaj bevételei is egy az egyben a skót kormány kasszájában landolnának. Ennek fejében átvállalnának az Egyesült Királyság adósságából egy részt, és szeretnék a fontot is fizetőeszközként megtartani. A királynővel sincsenek problémáik, ő továbbra is a skót állam feje maradna, de a Union Jack már nem kell a skótoknak – azt saját zászlójukkal, a Saltire-rel váltanák fel. Az azonnali államcsőd elkerülésére a Bank of England maradna az újdonsült skót állam jegybankja, ha London is úgy akarja.

Nem szeretnék a függetlenség oltárán feláldozni az uniós tagsággal járó előnyöket sem, Skócia mindenképpen az Európai Unió tagja kíván maradni. Korábban viszont José Manuel Barroso jelezte: ha bizonyos uniós államok részeiként az unióhoz tartozó kormányok önállósodni kívánnak, akkor a felvételi procedúrán nekik is keresztül kell menniük, a tagfelvétel nem lesz automatikus. A skótok ezzel tisztában vannak, bár nem ez tűnik a legnagyobb akadálynak a függetlenségi törekvésben. Mindez ugyanis merő álom marad mindaddig, amíg a londoni központi kormány rá nem bólint a kérdésre.

Cameron miniszterelnök, aki teljesen érthetően nem lelkesült fel a hírek hallatán, több feltételt is megszabott ahhoz, hogy a téma egyáltalán az asztalra kerüljön, és szinte teljesen nyilvánvaló, hogy az időhúzás és a tervek háttérmanőverekkel történő meghiúsítása a célja. A probléma már ott kezdődik, hogy a skót parlamentnek nincs joga önállóan népszavazást kiírni, mivel alkotmányossági kérdésekben még mindig a londoni központi kormányzat dönt. Cameron hétfőn „nagylelkű” ajánlatot tett: Salmond London áldásával tarthat népszavazást, amennyiben két alapvető feltételnek megfelelnek. Az első, hogy a szavazásra 18 hónapon belül sort kell keríteni, a második pedig, hogy mindössze két választási lehetőség szerepelhet a szavazólapon: Skócia legyen-e az Egyesült Királyság tagja, vagy nem?

Cameron nyilvánvaló módon nem engedheti meg, hogy az Egyesült Királyság egyik tagállamának vezetője diktáljon egy ilyen fontos kérdésben, és a jelek szerint magabiztosan azt gondolja, hogy ha így teszik fel a kérdést a skótoknak, akkor azok biztosan igennel fognak válaszolni. Alapja is van ennek az optimizmusnak, ugyanis a közvélemény-kutatások rendre megerősítik, hogy a lakosság kétharmada szeretne továbbra is a királysághoz tartozni.

George Osborne gazdasági miniszter is jelezte már, hogy amennyiben Skócia meg akarja tartani a fontot, és monetáris unióban szeretne maradni az Egyesült Királysággal, ahhoz egységes költségvetési és gazdaságpolitika kell. Ellenkező esetben ugyanaz a probléma lépne fel, mint ami az eurózónát is folyamatosan az összeomlás szélére sodorja. Ezzel pedig a függetlenség a legjobb esetben is csak egy gyarmat önállóságához lehetne hasonló.

Az új állam bizonytalan gazdasági jövőjét támasztja alá az Institute of Fiscal Studies által készített tanulmány is. Mivel a skót lakosság átlagéletkora magasabb, mint a brit átlag, és a következő évtizedekben nagy valószínűséggel csökkenni fog az Északi-tenger olajkitermelésének bevétele is, ezért a függetlenség fenntartásához szükséges bevételt a kormány csak adóemeléssel, illetve szigorú költségvetési megszorítási politikával tudja elérni. Innentől pedig már egyáltalán nem egyértelmű, hogy a skótok szeretnék-e, illetve megérné-e nekik, hogy Alex Salmond kormányfő a skót függetlenségért küzdő 13. századi földesúr, a „rettenthetetlen” William Wallace nyomdokaiba lépjen.

Olvasson tovább: