Kereső toggle

A kapzsiság legyőzte a félelmet

Gazdasági okok miatt szavaztak bizalmat Iránnak

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az amerikai képviselőház húzhatja keresztül a nagyhatalmak Iránnal kötött ideiglenes megállapodását. Vezető demokrata és republikánus szenátorok olyan törvénytervezetet készítenek elő, amely nemcsak a korábbi szankciókat állítaná vissza Iránnal szemben, hanem újakat is előírna abban az esetben, ha Teherán nem teljesíti ígéretét nukleáris programjának leállítására. A tervezett szigorítást a kongresszus is támogatja. „A mostani megállapodás rossz üzlet, mert nem akadályozza meg azt, hogy Irán atomfegyverhez jusson” – mondta lapunknak Trent Franks republikánus képviselő. Az Iránnal kapcsolatos stratégiát november közepén – a genfi megállapodás előtt – részletesen ismertették Washingtonban az Izrael Szövetségesei Alapítvány (IAF) konferenciáján. Teherán arra figyelmeztetett, hogy ha a képviselőház elfogadja az új szankciókat, akkor érvénytelennek tekintik a Hatokkal kötött egyezményt.

Két szenátor, a demokrata Bob Mendez és a republikánus Mark Kirk december 9-én készül benyújtani a javaslatot, miután a Szenátus a hálaadásnapi szünet után újra összeül.

A Kirk–Mendez-féle törvénytervezet kötelezően előírná az Obama-kormányzat számára, hogy 30 naponta beszámoljon a szenátusnak arról, hogy Irán teljesíti-e a hat hónapra szóló átmeneti megállapodás feltételeit, és arról is, hogy a teheráni rezsim nem vesz részt semmilyen, az Egyesült Államok ellen irányuló terrorcselekményben, függetlenül azok formájától vagy helyszínétől.

Ha a washingtoni kormányzat nem képes megfelelő bizonyítékokkal alátámasztani azt, hogy Irán együttműködik a nukleáris leszerelésben, a törvényjavaslat az összes korábbi szankció visszaállítása mellett további megszorításokat írna elő, és 2015-re világméretekben megtiltaná a teljes iráni olajkereskedelmet. A törvényjavaslat emellett megtiltaná minden olyan külföldi bank és vállalat működését az Egyesült Államok területén, amelyek megsértik az Irán elleni szankciókat.

A genfi egyezmény nem foglalkozik Irán hagyományos fegyverzetével, beleértve a ballisztikus rakétaarzenált, és nem írja elő a nemzetközi terrorizmus – köztük a Hezbollah és a Hamasz – részére juttatott iráni támogatás tilalmát.   

A képviselőházi kezdeményezést ezért több befolyásos izraeli–amerikai lobbiszervezet támogatja. „Irán nem akar Észak-Korea sorsára jutni, ezért nem erőlteti azt, hogy atomfegyver-kísérletet hajtson végre. Nagyon okosan olyan megegyezést akar kötni, amely lehetővé teszi a számára, hogy érintetlen maradjon a gépezet, amely előállíthatja a bombát. Ha ne adj’ Isten 5 vagy 10 év múlva egy iráni atomtöltetet szállító rakéta becsapódik Európában, vagy egy bőrönd méretű atombomba robban fel az Egyesült Államok területén, az amiatt történhet meg, ha most egy rossz megegyezés jön létre” – figyelmeztetett Naftali Bennett izraeli gazdasági miniszter az IAF washingtoni konferenciáján. Bennett szerint elő kellene írni Irán számára a katonai célra alkalmas atomprogramjának teljes leszerelését. „Irán arra számít, hogy ha az Egyesült Államok és a világ figyelmét jövőre vagy 2015-ben leköti valamilyen új válság, csendben folytathatja az atomfegyver előállítását. A jelenlegi megállapodás ezt nem akadályozza meg, így akár hat hét alatt befejezheti a bomba előállítását. Ha viszont leszerelik a centrifugákat, és elszállítják az országból az uránkészleteket, akkor legalább három évbe kerül, amíg újra a mostani szintre juthatnak” – nyilatkozta Bennett.  

A Heteknek adott nyilatkozatában bírálta Barack Obama stratégiáját Michelle Bachmann republikánus képviselő is. „A genfi tárgyalások legnagyobb tévedése, hogy bízunk Irán jóhiszeműségében. Abból indulunk ki, hogy ha megengedjük Teheránnak, hogy tovább működtesse az urándúsító centrifugáit, és azt is, hogy megtarthassa nukleáris készleteit, valamint érintetlenül hagyjuk a rakétaprogramját, mindehhez pedig felszabadítjuk a befagyasztott dollár tízmilliárdokat, akkor ezt nem használja ki a jövőben az atombomba megépítésére. Ez nem a realitásokra épülő külpolitika” – nyilatkozta a Tea Party egyik kulcsfigurájának számító Bachmann, aki 2012-ben versenybe szállt a republikánus elnökjelöltségért.

Barack Obama személyesen kérte a törvényhozókat, hogy adjanak több időt számára a diplomáciai erőfeszítések érdekében. A Genfben aláírt átmeneti megállapodás ígéretet tett arra, hogy a Hatok nem hoznak újabb szankciókat Irán ellen a következő hat hónapban. Kormányzati források azt állítják, hogy a kongresszusi nyomás miatt az irániak kihátrálhatnak a megegyezésből, és megkísérelhetnek feszültséget kelteni az Egyesült Államok, valamint a Hatok további tagjai között. John Kerry ezért személyesen egyeztet minden kulcsfontosságú képviselővel, hogy rábírja őket a törvénytervezet visszavonására.

Szakértők szerint azonban az Obama-kormányzatnak is érdeke lenne támogatni egy kongresszusi határozatot, mert a feltételes szankciókkal emlékeztetné a világ államait arra, hogy még nem nyílt meg az ajtó a szabad kereskedelemre Iránnal. „A Kirk–Mendez-törvényjavaslat ajándék lenne Obamának, mert segítene abban, hogy ne hulljon szét darabjaira a szankciók évek alatt felépített rendszere. A korlátozások félelmet keltettek Iránnal szemben, most azonban a piaci pszichológiában a félelem helyét a kapzsiság vette át. A haszonlesés már erősebb, mint a fenyegetettség érzése Iránnal kapcsolatban” – állítja Mark Dubowitz, a washingtoni Demokrácia Védelmi Alapítvány alapítvány Irán-szakértője.

A nemzetközi szankciók Irán ellen

2006
– a nehézfegyver- és atomtechnológia eladásának tilalma
– az iráni fegyverexport tilalma
– egyes iráni magánszemélyek (a Forradalmi Gárda vezetői) és cégek külföldi vagyonának befagyasztása
 2007
AZ ENSZ BT megtiltja az iráni fegyverexportot
 2010
Az ENSZ 1929-es számú határozatában elrendeli:
– az iráni teherszállítmányok kötelező ellenőrzését, hogy megakadályozzák a tiltott anyagok és felszerelések kereskedelmét
– az Iráni Forradalmi Gárda közvetlen és közvetítőkön át történő kereskedelmi tevékenységének a korlátozását
Az ENSZ BT határozata minden tagállamra kötelező. Az Európai Unió ehhez csatlakozva további szankciókról határoz
– urándúsításra alkalmas berendezések eladási tilalma Iránnak
– az iráni atomprogramban részt vevő személyek és szervezetek vagyonának és számláinak a befagyasztása
– a fenti listán szereplő személyek nem léphetnek be az EU területére
Az Egyesült Államok szankciókat rendel el az Iránnak üzemanyagot szállító nem amerikai cégek ellen. (Washington már 1979, a teheráni túszdráma óta érvényben tartott szankciókat Iránnal szemben a terrorizmus támogatása és az emberi jogok megsértése miatt)
 2011
Az EU megtiltja a földgáz-kitermelésre és -feldolgozásra alkalmas berendezések és technológiák eladását Iránnak
Az Egyesült Államok tovább szigorítja az Iránnal együttműködő külföldi cégek és bankok elleni szankciókat
 2012 január
Az EU újabb szigorításokat vezet be:
– befagyasztja az Iráni Központi Bank készleteit
– megtiltja az arany, nemesfém és más pénzhelyettesítő értéktárgyak ellenében történő kereskedelmet Iránnal
 2012 március
– a brüsszeli székhelyű globális banki tranzakciókat bonyolító szervezet (Swift) kizár valamennyi iráni bankot a rendszeréből, lehetetlenné téve ezzel az Iránnal folytatott bármilyen hivatalos kereskedelmet
 2012. július 1.
– életbe lép az EU teljes olajkereskedelmi embargója Iránnal szemben. Az EU eddig a napig a teljes iráni olajexport 20 százalékát vásárolta meg
– megtiltja az európai biztosítóknak az iráni olajszállítmányok biztosítását. Korábban ezt 90 százalékban európai biztosítók végezték    
 2012 október
Az EU mindennemű kereskedelmi tranzakciót megtilt az iráni bankokkal és pénzintézetekkel, beleértve a földgáz-kereskedelmet, az olajszállító tankerek eladását és az energiaszállításban való részvételt.
 2013
Az Egyesült Államok szankciókat rendel el az iráni valuta korlátozására, illetve az autóipari szektorral szemben, továbbá
– minden olyan külföldi bank és vállalat ellen, amelyek segítik az iráni atom-, kőolaj- és földgázipart
– feketelistára teszi a nemzetközi fedőcégek hálózatát, amelyeket közvetítőkön keresztül az iráni rezsim vezetői irányítottak

A genfi megegyezés sajátossága, hogy a tárgyalásokból teljesen kirekesztették az Irán által legközelebbről fenyegetett országot, Izraelt. Benjamin Netanjahu – aki az elmúlt hetekben kétoldalú találkozókon próbálta meggyőzni a Hatok vezetőit arról, hogy ne kössenek „rossz üzletet” Iránnal – azt nyilatkozta, hogy „Genfben nem történelmi megállapodás, hanem történelmi hiba született”.

Miközben a világsajtó jelentős része gúnyosan nyugtázta, hogy Netanjahu kudarcot vallott, az amerikai Kongresszus egyik befolyásos képviselője lapunknak adott nyilatkozatában védelmébe vette az izraeli miniszterelnököt. „Senki sincs Netanjahunál jobban tisztában azzal, milyen veszélye van annak, ha Irán nukleáris fegyverhez jut. Oda kell figyelnünk a véleményére, mert pontosan tudja, hogy egy nukleáris Irán nemcsak Izrael biztonságát, hanem az egész emberiség békéjét és biztonságát veszélyeztetné – különösen az Egyesült Államokét. Ez a mostani megegyezés valóban rossz egyezmény, mert nem akadályozza meg Iránt abban, hogy nukleáris fegyverhez jusson. Ha ez megtörténik, új időszámítás kezdődik, a nukleáris terrorizmus árnyékába lépünk. Obama eddigi külpolitikája nem volt jónak mondható, de ebben a kérdésben egyszerűen nem szabad tévednie” – állította a Heteknek Trent Franks republikánus képviselő.

A nagyhatalmak közül még az a Franciaország is megvonta a szo-lidaritását Izraeltől, amely az első körben megvétózta a megállapodást. Mose Feiglin, a parlament elnökhelyettese ezért úgy vélekedett, hogy a Hatok Iránnal kötött megállapodása az 1938-ban aláírt müncheni megállapodáshoz hasonló.

„Csehszlovákia nem volt részese annak a tárgyalásnak, amelyen gyakorlatilag kimondták az ország halálos ítéletét. Ma Izrael is a partvonal mellől kénytelen nézni azt, hogy a nyugati hatalmak feláldozzák a zsidó állam alapvető érdekeit” – mondta Feiglin, aki szerint „katasztrofális” Izrael védelmi érdekeit idegen hatalmakra bízni, ami sokkal rosszabb helyzetet eredményez, mint amely a jóm kippuri háborúhoz vezetett.

2002-ben került nyilvánosságra Irán atomprogramja. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) nem tudott meggyőződni arról, hogy a program kizárólag békés célokat szolgál, ezért szankciókat kezdeményezett Irán ellen.

2006-ban létrehozták az úgynevezett E3+EU3 csoportot, amely Kína, Oroszország és az Egyesült Államok (E3) mellett 3 uniós országot, Nagy-Britanniát, Franciaországot és Németországot (EU3) foglalja magában. A hat államból öt egyben az ENSZ Biztonsági Tanácsának is tagja (ezért a csoportot P5+1 néven emlegetik a sajtóban). A „kakukktojás” Németország részvételét az indokolta, hogy ők voltak Irán legnagyobb kereskedelmi partnerei. 2010-ig folyamatosan nőtt a német–iráni kereskedelmi forgalom, amelynek értéke megközelítette az évi 10 milliárd eurót.

Az összefogás eredményeként 2006-ban az ENSZ Biztonsági Tanácsa elfogadta az első – óvatos – szankciócsomagot Irán ellen. Ezt azóta öt további „hullámban” egyre szigorúbb büntetőintézkedések követték. A szigorítások oka az, hogy Irán tovább folytatta az urándúsítást, és nem működött együtt a NAÜ ellenőreivel.

2010-től már nemcsak az ENSZ BT, hanem az Egyesült Államok és az EU is külön szankciócsomagokat fogad el, amelyek nyomán külső országok – köztük Nagy-Britannia, Kanada, Japán, India, Törökország – is csatlakoztak a bojkotthoz.

Az egyre erőteljesebb szankciók az elmúlt években súlyos károkat okoztak az iráni gazdaságnak: egyedül 2012-ben 26 milliárd dollárral csökkent a perzsa állam olajexportja. Az iráni valuta több mint 40 százalékot veszített értékéből, ami elszabadította az inflációt, és az élelmiszer- valamint üzemanyagárak robbanásszerű növekedéséhez vezetett.

A veszteségek komoly károkat okoztak a nyugati bankoknak, biztosítóknak és exportcégeknek is, amelyek a világválság időszakában nehezen viselték a jól fizető iráni partnerek kiesését. A Német Kereskedelmi Kamara felmérése szerint egyedül Németországban 10 ezer munkahely megszűnését okozták az iráni szankciók.

Szakértők szerint a gazdasági szankciók egy-két éven belül „elszívták” volna a levegőt az iráni rezsim elől, amely az utóbbi hónapokban már kénytelen volt aranyért és más nemesfémekért beszerezni az embargó hatálya alá eső termékeket. Az idő hiánya miatt azonban a szankciók nem érhették el a kívánt hatást. A most adott engedmények hatása jóval túlmutat a közvetlen előnyökön Irán számára (bár a 7 milliárd dollárnyi felszabaduló banki letét és kőolaj-kereskedelmi lehetőség önmagában sem kevés), igazi hatásuk – mint a Forbes magazin elemzése rámutat – a piaci hangulat megváltozásában van. A genfi megállapodás nyomán világszerte megugrottak a tőzsdeindexek. Még az izraeli technológiai papírok is profitáltak az optimista befektetői atmoszférából. Az amerikai üzleti lap a reakciókból azt olvassa ki, hogy a világkereskedelem a szankciók hat hónap múlva esedékes általános feloldására számít, és már előre díjazza azt. Az elemzés szerint az ötéves válságidőszak után a világnak szüksége van egy új forrásra a növekedéshez, és ezt a lendületet éppen Irán újbóli bekapcsolódása adhatja meg.

Irán joggal gondolhatja azt, hogy túl van a nehezén: a hét év alatt felépített globális szankciórendszer széthullása megkezdődött. Ezt később aligha lehet visszaállítani, mert nem valószínű, hogy lesz még egyszer olyan szándékegység, mint az elmúlt években. A közös fellépéshez kétségkívül az augusztusban távozott elnök, Mahmúd Ahmadinezsád durva retorikája is hozzájárult. Igaz, utódja, Haszán Rohani is azt nyilatkozta két nappal a beiktatása előtt, hogy „a cionista rezsim évek óta seb az iszlám világ testében, és ezt a sebet el kell távolítani” – ám erről a nemzetközi média jobbára hallgatott.

Olvasson tovább: