Kereső toggle

Moszkva és Teherán kimentette Aszadot

Büntetlenül

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Vlagyimir Putyin előhúzta a cilinderből azt a nyulat, amiről Barack Obama titokban álmodott. Az orosz javaslat a szíriai vegyi fegyverek nemzetközi ellenőrzés alá helyezéséről mentesíti az amerikai elnököt az ígérete alól, hogy katonai akcióval bünteti meg Bassár el-Aszadot az augusztusi mészárlásért, miközben garanciát kínál arra, hogy ilyen támadás a jövőben nem ismétlődik meg. Tekintve, hogy az amerikai közvélemény többsége – a nemzetközi hangulatról nem is beszélve – nem támogatja a Szíria elleni fegyveres akciót, rövid távon minden nyugati politikus fellélegezhet. Az orosz mentőöv következményei azonban beláthatatlanok, és nem csak katonai tekintetben.

Az izraeli DEBKAfile biztonságpolitikai portál szeptember 2-án elsőként írt arról, hogy Putyin megüzente Obamának, miszerint Szíria kész nemzetközi ellenőrzés alá helyezni vegyi fegyvereit, feltéve, ha az Egyesült Államok lemond a katonai büntetőakcióról. A washingtoni álláspont akkor még hivatalosan az volt, hogy Szíria a tömegpusztító fegyverek bevetésével átlépte a „vörös vonalat”, ezért elkerülhetetlen a katonai fellépés az Aszad-rezsimmel szemben. A kérdés csak az akció mérete illetve az volt, hogy kell-e kongresszusi felhatalmazás az elnök számára a támadás megindításához.

Voltak azonban, akik már ekkor felvetették, hogy Obama a legszívesebben kihátrálna a büntetőakcióból, mert ez a megoldás ellentétes az elmúlt öt év külpolitikai irányvonalával. Az elnök ígéretéhez híven kivezette az Egyesült Államokat az iraki és az afganisztáni háborúból, és a korlátozott líbiai szerepvállalás is csak közvetett formában, a NATO égisze alatt valósult meg. Obama látványosan passzív maradt a Közel-Kelet és a világ biztonságát legsúlyosabban fenyegető kérdésben, az iráni atomprogrammal szemben. Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök éppen egy éve az ENSZ-közgyűlés előtt tartott emlékezetes performanszában meghúzta ugyan a vörös vonalat az iráni bombán, ám Teherán gond nélkül folytathatta az urándúsítást, annak ellenére, hogy az utolsó határidő (2013 nyár eleje) is rég eltelt már.

Ideggáz-keringő

Sőt, Ahmadinezsád lecserélésével óvatos mosolyoffenzíva is elindult az Egyesült Államok és Irán között. Ennek fontos állomása volt, hogy Moszkva jelezte: a szíriai vegyi fegyverek ellenőrzését iráni segítséggel oldaná meg. A teheráni rezsim megüzente, hogy kész – orosz felügyelet mellett – tárolni a Szíriából leszerelt ideggázkészleteket. Miután Obama pozitívan reagált az orosz diplomáciai megoldásra, Ali Hamanei ajatollah kijelentette, hogy reméli, „az Egyesült Államok új politikája komolynak bizonyul”.

A legfelsőbb iráni vezető elégedetten nyugtázta, hogy Washington letett arról a szándékáról, miszerint „a cionista rezsim érdekében háborúba vezeti a térség népeit”. Az új iráni elnök, Haszan Rohani pedig azt javasolta, hogy a kérdést „nyugodt keretek között” tárgyalják meg az ENSZ őszi ülésszakán. A dolog iróniája, hogy Aszad 1000 tonnásra becsült vegyi fegyverkészletében lehetnek még olyan tételek, amelyeket Szaddám Huszein menekített át Irakból, és ezek most a damaszkuszi kitérő után a szomszédos Iránban landolhatnak. 

Obama azonnali válaszgesztusként egy sor szankció feloldását kezdeményezte. Ennek értelmében humanitárius ügyekben, környezetvédelmi projektekben és sportolók cseréjében (lásd a Nixon-féle pingpongdiplomáciai nyitást Peking felé) megszűnnek a korlátozások. Alig néhány órával a szankciók feloldása után azonban Rohani elnök közölte, hogy Irán „egyetlen jottányit sem enged a nukleáris kapacitásából”. Teheránban látszólag biztosak abban, hogy az Egyesült Államok a Szíria elleni fellépéssel együtt lemondott az iráni atomlétesítményekkel szembeni támadás tervéről is. A teheráni vezetők tapasztalatból tudják, hogy Obama mindig kész egy újabb határidővel megtoldani az ultimátumot – eddig legalábbis ez a forgatókönyv valósult meg. 

Az iráni szindróma

A Putyin–Obama paktumot a színfalak mögött, Szentpétervárott kötötték meg, a G20-as csúcstalálkozó oldalvízén. Szó sem volt már a Snowden-ügy miatti amerikai sértettségről. Putyin sikerrel meggyőzte az amerikai elnököt, hogy mindenki jobban jár, ha diplomáciai úton rendezik a szíriai válságot, ami mintaként szolgálhat az iráni atomfegyverprogram megoldásához is. (Moszkva korábban már felvetette, hogy a szíriai vegyi fegyverekhez hasonlóan kész védnökséget vállalni az iráni dúsított uránkészletek felett is.)

Egyedül Izraelben figyelik aggodalommal a Damaszkusszal szembeni politikai fordulatot. A jeruzsálemi kormány eddig bízott abban, hogy az Egyesült Államok, ha késve is, de a tömeges népirtás láttán beavatkozik a szíriai konfliktusba, a boszniai vagy ruandai szerepvállalásához hasonlóan. Ez azonban most úgy tűnik, hogy elmarad.

Ennek a stratégiának lehetnek rövid távú politikai előnyei, ám a veszélyek is nyilvánvalók. Felmerül a kérdés, ki és hogyan fogja ellenőrizni a szíriai vegyifegyverek leszerelését és megsemmisítését.

A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség a nukleáris készletek kontrolljának ügyében is alig tud eredményt elérni, más tömegpusztító fegyverek ellenőrzésére pedig egyszerűen nincs sem jogosítványa, sem pedig apparátusa. Az amerikai támadástól tartva Aszad legalább húsz különböző titkos helyszínre osztotta szét a vegyi fegyverkészletét. Jobb híján a nemzetközi közösségnek el kell fogadnia Aszad és Putyin becsületszavát, hogy egy megállapodás keretében mindent feltárnak. Ha azonban a tömegpusztító fegyverek kikerülnek a biztonságosan őrzött raktárakból, könnyen nyoma veszhet néhány tételnek. Emlékezhetünk rá, hogy a Szovjetunió felbomlása után a feltételezések szerint a KGB közel száz miniatűr atomtöltete tűnt el, amelyek a mai napig nem kerültek elő. A nemzetközi terrorizmus már eddig is felbecsülhetetlen értékű (és veszélyességű) utánpótláshoz jutott a szíriai konfliktusból.

Az osztrák Die Presse szerint Európára a következő években egyre nagyobb veszélyt jelentenek majd a szíriai dzsihádista „visszatérők”. A terrorfenyegetést drámai mértékben fokozhatja, ha a véreskezű mészárosok (emlékezhetünk a balkáni háború tömeggyilkos „veteránjaira”) után a láthatatlanul terjedő halálos ideggázok is eljutnak Európába. Egy londoni vagy párizsi szaringázas mega-terrortámadás után a közvélemény nyilván azonnali megtorlást követelne, elfeledkezve arról, hogyan hallgatott a gázba fojtott derai gyerekek láttán. Biztosak lehetünk benne, hogy akkor senki nem fog Rómában vagy másutt „soha többé háborút” jelszóval virrasztást szervezni, morálisan elfogadhatatlan egyenlőségjelet téve a gyilkosok és azok között, akik a gyilkosokat meg akarják büntetni.

Olvasson tovább: