Kereső toggle

Válság és erőszak a latin-amerikai népvándorlás motorja

Van, amikor  menni kell

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A recesszióval küzdő Európából munkát kereső képzett fiatalok érkeznek Dél-Amerikába, miközben a közép-amerikai országokból az erőszakos utcai bandák terrorja és a szegénység elől tízezrével menekülnek a gyermekek északi irányba, hogy az Egyesült Államokban lássanak szebb napokat.

Brazília és Mexikó már 2003 és 2010 között is nagyszámú legális bevándorlót fogadott, most pedig a jelentős gazdasági fellendülés előtt álló Chile tárja szélesre kapuit a dolgozni vágyó külföldiek előtt. Különösen nagy a kereslet a szakképzett, magasan kvalifikált munkaerő iránt, ezért előnnyel indulnak a gazdasági megszorításokkal terhelt nyugat-európai országok fiataljai. Ők a közeli Peru, Bolívia, Argentína, Kolumbia vagy más latin-amerikai országok állampolgáraival szemben sokkal gyorsabban kapnak vízumot. Nem csoda, hogy az utóbbi időben a nyugat-európai betelepülni vágyók száma mint-egy negyven százalékkal emelkedett.
Igen magas arányban érkeznek a latin nyelveket beszélő, magas munkanélküliségi rátával jellemzett országokból, mint például Portugália vagy Spanyolország, ahol az öt éve tartó mélyrepülés miatt jelenleg 6 millió spanyol – azaz a lakosság több mint 27 százaléka – munkanélküli. A fiatalokra vetítve azonban ez az arány sokkal magasabb: gyakorlatilag csak minden második fiatal tud elhelyezkedni. A „menekülési útvonal” egyik lehetséges végállomása a gazdag rézlelőhelyekkel rendelkező Chile, ahol tíz európai munkavállalóból nyolc spanyol állampolgár.
A 33 éves Laura Tapias barátjával együtt vágott neki az útnak, hogy a tengeren túl szerencsét próbáljon, miután Madridban négy hónapon keresztül hiába kopogtatott a munkaközvetítő hivatal ajtaján. A főváros, Santiago Manhattan után „Sanhattannek” nevezett üzleti negyedében két nap alatt kapott munkát hidrogeológusként. „Beadtam az önéletrajzomat, és másnap az állásinterjú után rögtön felvettek. Olyan gyorsan történt mindez, hogy el sem akartam hinni” – nyilatkozta Tapias. Barátja hasonlóan hamar el tudott helyezkedni, és mint sokan mások, tartózkodásukat hosszabb távra tervezik.
Becslések szerint a dél-amerikai ország az elkövetkezendő 10-12 évben mintegy 400 ezer fő képzett munkaerőt tud majd felvenni, és az Európából történő „agyelszívás” mellett a bányászatban, a mezőgazdaságban és az építőiparban is nagy kereslet van a dolgos kezek iránt.
Míg Dél-Amerikába a képzett fiatalok tömeges bevándorlása zajlik, a közép-amerikai országokban éppen ellentétes tendencia figyelhető meg. Az egyre növekvő szegénység mellett a folyamatosan növekvő erőszak készteti évről évre kiskorúak ezreit arra, hogy otthonukat elhagyva nekivágjanak az Egyesült Államokba vezető hosszú és veszélyes útnak. Közel 25 ezer illegálisan, kísérő nélkül érkező kiskorút tartóztattak fel az amerikai határőrök 2012-ben, ami több mint háromszorosa az 5 évvel korábban regisztrált eseteknek. A tendencia alapvetően nem változott: 2013-ra is 20 ezer körülire becsülik azoknak a gyerekeknek a számát, akik ilyen módon kerülnek az Egyesült Államokba. Bár a világ minden tájáról érkeznek illegálisan és kísérő nélkül gyermekek, döntő többségük három közép-amerikai országból menekül.
A határőrök által elfogott összes 18 év alattinak több mint harmada Guatemalából, egynegyede Hondurasból és 27 százaléka El Salvadorból indult útnak, majd a sorban Mexikó és Ecuador következik. Száz kis határsértőből 22 még be sem töltötte a 14. évét, majdnem háromnegyedük 15 és 17 év közötti, és minden negyedik menekülő lány – derül ki a Nők Menekültügyi Bizottsága elnevezésű amerikai nonprofit szervezet Otthonról elüldözve: Közép-Amerika elveszett fiai és lányai című tanulmányából. Az általuk megkérdezett 151 gyermekbevándorló 77 százalékát az országukban egyre szaporodó, főként fiatalkorúakból álló bandák erőszakos fellépése késztette menekülésre.
A Hondurasból, a világ egyik legkegyetlenebb városából, San Pedro Sulából származó 16 éves Mariónak az állami iskolákban garázdálkodó bandák zaklatása miatt otthon kellett maradnia, mivel nemet mondott, amikor erőszakos cselekményre akarták rávenni. Ugyaninnen menekült el Oscar, aki elektromérnök édesapja internetkávézójában dolgozott iskola után. 2008-ban azonban az MS–13 banda emberei megsarcolták őket, majd egyre emelni kezdték az általuk követelt pénzösszeget. Mivel nem hagyták magukat tovább zsarolni, 2009-ben elrabolták Oscar bátyját – emiatt apja eladta az üzletét, és kifizette a váltságdíjat. A banda azonban ezzel nem elégedett meg: 2010-ben megölték Oscar apját, majd alig egy évre rá a bátyját is. Ezt követően édesanyja azt tanácsolta 16 éves fiának, hogy meneküljön Amerikába. Mivel pénzük alig volt, Oscar, sok más társához hasonlóan, egyedül vágott neki a veszélyekkel teli útnak.
A tanulmány szerint a gyerekek egy része gyalog vergődik át Közép-Amerika sivatagos részein, nem tudva, mikor és mit esznek és isznak majd. Mások a hosszabb utakat tehervonatok tetején teszik meg, kitéve magukat annak a veszélynek, hogy esetleg a vonat kerekei alatt végzik. Emellett a tolvajok, emberrablók és drogkereskedők szintén lecsaphatnak rájuk.
Sokszor azok sem szerencsésebbek, akiket felbérelt, helyismerettel rendelkező „idegenvezetők” visznek az Egyesült Államok határáig. Némelyeket ugyanis a kísérőik megvertek, megerőszakoltak, másokat éheztettek, vagy éppen, miután pénzüket elszedték, magukra hagyták őket. Ennek ellenére a gyerekek inkább vállalják az utazással járó bizonytalanságokat, mint saját lakóhelyükön a biztos életveszélyt, ahol mindennaposak a gyilkosságok és a terror. Hondurasban például százezer emberből 86 gyilkosság áldozata lesz, a 6 millió fős El Salvadorban pedig 2010-ben 4000 emberölés történt. A fiatalok szerint országukban nincs bűnvisszatartó erő, mert a rendőrség korrupt, és amellett, hogy nincs érvényben a halálbüntetés, a bejelentett bűncselekmények több mint 90 százalékát ki sem vizsgálják.

Olvasson tovább: