Kereső toggle

Rögös átmenet Egyiptomban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Továbbra is bizonytalanság és feszültség jellemzi Egyiptomot, ahol a héten újabb halálos áldozatokkal járó összecsapásokra került sor a biztonsági erők és a megbuktatott elnök, Mohamed Murszi hívei között. Közben megalakult az ideiglenes egyiptomi kormány, amelyben a Murszi eltávolítását végrehajtó Abdel-Fattah esz-Szíszi tábornok is szerephez jutott. Az egyiptomi fejlemények pedig a térségbeli erőviszonyokat is átrendezik.

Gyorsan felállt az átmeneti kormány: mindössze két hét telt el azóta, hogy a hadsereg menesztette Mohamed Murszi elnököt, és az új kabinet már le is tette esküjét Adli Manszúr ideiglenes elnök előtt, amit élőben közvetített az állami televízió. A miniszterelnök Hádzim el-Beblávi (képünkön lent) liberális közgazdász lett, aki igyekezett mindenkit bevonni a kormányalakítás folyamatába: a szekuláris erőktől kezdve az ultraortodox muszlimokig. A kabinetben fontos szerephez jutott a fegyveres erők parancsnoka, Abdel-Fattah esz-Szíszi, aki védelmi és hadiipari tárcát kapott. A pénzügyminiszter a Bostoni Egyetemen végzett Ahmed Galal lett, akit szintén liberális közgazdászként tartanak számon. A külügyminisztérium élére egy volt washingtoni nagykövet, Nabil Fahmi került, ami szakértők szerint az Egyesült Államokkal való kapcsolat fontosságát jelzi, Washington ugyanis évente 1,3 milliárd dollár katonai segélyt nyújt az észak-afrikai országnak. Megmaradt viszont belügyminiszternek Mohamed Ibrahim, akit még Murszi nevezett ki. A kormánynak keresztény tagja is van Mounir Fakhry Abdel-Nour személyében, aki a kereskedelmi és ipari tárca vezetését kapta meg átmenetileg, és három nő is miniszteri poszthoz jutott.

Iszlamisták végül nem kerültek pozícióba az új kormányban, a Muzulmán Testvériség ugyanis nem hajlandó együttműködni a kormánnyal mindaddig, amíg Murszit nem helyezik vissza az elnöki posztra. Szóvivőjük egyértelművé tette, hogy az új kormányt illegitimnek tekintik. Az ideiglenes kormány viszont keresett mást helyettük: a még radikálisabb szalafista an-Núr párt támogatását igyekezett megszerezni. Az iszlamista párt egykor Murszi szövetségese volt, de aztán kihátrált mögüle, és elfogadta a hadsereg hatalomátvételét. A kormányban viszont nem vállaltak miniszteri posztot az erőszak miatt, de arra nyitottak, hogy a technokratákat támogassák és tanácsokkal lássák el Beblávit. Befolyásukat érvényesítették is: több miniszterelnök-jelölt kinevezését megtorpedózták, köztük Mohamed ElBaradei volt ENSZ diplomatáét, aki végül alelnök lett. Ashraf el-Serif szakértő szerint egyébként az an-Núr politikájára eddig is a megfelelő alkalom kivárása volt jellemző: a keményvonalas tömörülésnek hosszú távú ambíciói vannak, és úgy gondolják, hogy ők az egyedüli iszlamisták, akik át tudják venni a Muzulmán Testvériség helyét a jövőben.

A térségbeli országok eltérően viszonyulnak az egyiptomi helyzethez. Szaúd-Arábia örömmel fogadta a szekuláris-katonai hatalomátvételt, és nem késlekedett ezt pénzben is kifejezni: az Egyesült Arab Emirátusokkal és Kuvaittal együtt összesen 12 milliárd dolláros segélyt ajánlott Egyiptomnak. Kuvaitból már állítólag el is indult két hajó, amely 200 millió dollár értékben szállít olajat Kairónak. Szintén az új egyiptomi vezetés mellett állt ki Jordánia: külügyminiszterük már el is látogatott az egyiptomi fővárosba, ahol átadta II. Abdullah jordán király üdvözletét.

Az egyiptomi események felszínre hozták a szaúdi-katari rivalizálást is a régióban. Szaúd-Arábia és Katar már évek óta fontosnak tartotta, hogy „befektessen” az egyiptomi belpolitikába. Doha milliókkal támogatta a Muzulmán Testvériséget, ráadásul a médián keresztül is igyekezett befolyást gyakorolni: az al-Dzsazíra pánarab hírcsatornán keresztül mindent megtett azért, hogy az egyiptomi, szíriai és a líbiai felkelések mellett kampányoljon. Sokak szerint az elmúlt két évben a katari központú tévécsatorna kendőzetlenül az iszlamisták mellé állt. Az viszont még inkább kiverte a biztosítékot, ahogy a legutóbbi egyiptomi fejleményeket közvetítették. A június 30-ai Muzulmán Testvériség elleni felkelés képei helyett például egy szíriai disszidenssel sugároztak interjút, majd pedig fociedzésekről számoltak be. Katar a jelenlegi fejlemények szerint alulmaradt Szaúd-Arábiával szemben, az viszont még nem egyértelmű, hogy milyen politikát folytat majd Egyiptommal. Egyes szakértők szerint kivárják, hogy merre fúj a szél, és arra bontják ki a vitorláikat. Katar és Egyiptom viszonya egyébként Szaúd-Arábiával ellentétben a Mubarak-éra alatt sem volt éppen felhőtlen: ennek egyik oka Doha független külpolitikája volt. Egyiptom pedig, amely a térség legfőbb közvetítőjének tekintette magát, nem nézte jó szemmel a kis ország önállóságát.

Törökország ezzel szemben egyértelművé tette álláspontját az egyiptomi helyzetre vonatkozóan: továbbra is Murszit tartják elnöknek. A török külügyminiszter, Ahmet Davutoglu szerint országa azért ítéli el a katonai puccsot, mert az dominóeffektust indíthat el a térségben. Érdekes fejlemény azonban, hogy az egyiptomi válság miatt közeledés figyelhető meg Törökország és Irán között. Ali Akbar Szálehi iráni külügyminiszter a múlt héten rövid látogatást tett Ankarában, hogy török kollégájával Egyiptomról és más térségbeli kérdésekről egyeztessen.

Recep Tayyip Erdogan miniszterelnöksége alatt erős gazdasági és politikai kapcsolat kezdett kialakulni Irán és Törökország között. Ennek része volt egy körülbelül 10 milliárd dolláros közös kereskedelmi és biztonsági megállapodás, amellyel a kurd milíciák mindkét országra fenyegetést jelentő tevékenységét akarták korlátozni. A szíriai konfliktus azonban feszültté tette a viszonyukat. A török kormányzó párt, az Igazság és Fejlődés pártja (AKP) a Muzulmán Testvériséghez kötődött, és ezzel komoly befolyásra tudott szert tenni a régióban, főként Egyiptomban, illetve Szíriában, ahol a felkelők mellé állt. Ezzel viszont akadályozta Irán térségbeli terjeszkedését, különösen a szíriai válságban, amelyben Teherán Bassár el-Aszad szíriai elnök utolsó szövetségese maradt. Ráadásul a Hamasz palesztin terrorszervezet is elszakadt az iráni tábortól, és inkább Törökországhoz és a megbuktatott egyiptomi vezetéshez kapcsolódott. A török-egyiptomi viszony romlásával viszont lehetősége nyílt a perzsa államnak, hogy megerősítse stratégiai kapcsolatait a török kormányzattal.

Bosszú a keresztényeken

A keresztényeken állnak bosszút a muszlim szélsőségesek Mohamed Murszi bukásáért. Bár helyzetük Egyiptomban már Hoszni Mubarak hatalmának megdöntése óta sokat romlott, az elmúlt hetekben még több támadás ért keresztényeket. Ezeket többnyire a Sínai-félsziget északi részén, a Földközi-tenger egyik üdülővárosában, Port Szaidban, és kisebb falvakban, Felső-Egyiptomban követték el. Egy pappal a nyílt utcán végeztek, több helyen keresztény boltokra fekete X-et festettek, hogy később felgyújthassák azokat. Rendszeresen előfordul az is, hogy az iszlamista csőcselék templomokat és keresztények otthonait rohamozza meg. Dagala faluban egy templomot fosztottak ki, majd felgyújtottak egy épületet, a keresztények házait pedig megrongálták. Egy keresztény férfi védekezésből a támadókra lőtt, de azok kihurcolták feleségét a házból, és fegyverrel megsebesítették. A nőt kórházban ápolják. Egy Luxor közelében fekvő faluban négy keresztény halt meg, amikor muszlimok késekkel támadtak rájuk, otthonaikat pedig felgyújtották.

Olvasson tovább: