Kereső toggle

Adatgate - A nagy testvér újra figyel

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Minden idők legnagyobb lehallgatási botrányát robbantotta ki egyesek szerint az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség volt technikusa. Edward Snowden titkos dokumentumokat szivárogtatott ki a sajtónak az elektronikus hírszerzésre szakosodott amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) adatgyűjtési módszereiről. Így nyilvánosságra került többek között az is, hogy az NSA olyan globális internetes szolgáltató cégek adatforgalmát is nyomon követi, mint a Google, a Facebook, a Microsoft és a Skype.

Lakás Hawaiin, stabil karrier, 200 ezer dollár körüli éves fizetés, barátnő – a 29 éves Edward Snowden ezekről mondott le, amikor úgy döntött, hogy kitálal a nagyvilágnak arról a „masszív megfigyelőgépezetről”, amelyet az amerikai kormányzat működtet. Mint fogalmazott: „Nem akar olyan világban élni, ahol mindent rögzítenek.”

Snowden csaknem egy évtizedig dolgozott a hírszerzés világában. 2003-ban eredetileg a hadseregbe jelentkezett, és a Különleges Erők kiképzési programjához csatlakozott, mert az iraki háborúban akart harcolni, elmondása szerint azért, hogy embereket szabadítson fel az elnyomás alól. A képzés során viszont baleset érte, amelyben mindkét lábát eltörte, így a program véget ért a számára. Ezt követően kezdett dolgozni a Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) egyik létesítményénél, a Maryland Egyetem közelében, biztonsági őrként. Innen a Központi Hírszerző Ügynökséghez (CIA) került, ahol az IT biztonsági szakterületén dolgozott. Karrierje egyenesen ívelt fölfelé: 2007-ben a CIA a tengerentúlra, Genfbe helyezte, diplomáciai védettséggel, ahol a számítógép-hálózat biztonságának fenntartása volt a feladata, majd kiküldetésben volt Japánban is. Az utóbbi három hónapban pedig a Booz Allen Hamilton stratégiai és technológiai konzultációs nagyvállalatnak dolgozott Hawaiin, amelynek megrendelői szinte kizárólag az amerikai kormányzati szervek.

Snowden elmondása szerint főként genfi tapasztalatai ábrándították ki az amerikai kormányzatból és a titkos-szolgálatból. A The Guardian nevű brit lapnak konkrét esettel illusztrálta, hogyan szerveztek be CIA-ügynökök egy svájci bankárt, hogy titkos banki információkhoz jussanak hozzá. Az amerikai titkosszolgálat emberei leitatták, majd rávették, hogy üljön ittasan a volán mögé. Amikor a rendőrök emiatt letartóztatták, az ügynökök segítséget ajánlottak neki, cserébe azért, hogy informátoruk lesz.

Emellett az NSA adatgyűjtési tevékenységei verték ki a biztosítékot Snowdennél. Mint ahogy arról a Guardiannek beszámolt, az ügynökség amerikai telefonhívások millióit figyeli titokban, de bírósági jóváhagyással. Az elektronikus megfigyelést a 2001. szeptemberi terrortámadások után terjesztették ki az Egyesült Államokban. De a kémkedés nem amerikai állampolgárok e-mailjeire és telefonbeszélgetéseire is kiterjed – köztük az Európai Unió tagországaira is –, állítólag a legtöbb információt Németországban gyűjtik. Egy PRISM kódnevű program keretében ugyanis a világ legnagyobb internetes szolgáltató cégeinek – például a Google, a Facebook, a Microsoft, a Yahoo és a Skype – adatforgalmát is nyomon követik. Snowden állítása szerint évről évre folyamatosan nő a rendszer tárolókapacitása, és még akkor is figyelhetnek egy embert, ha nem tett semmi rosszat. Akár egy téves hívás miatt is gyanúba keveredhet valaki. Elmondása szerint közölte a lehallgatásokkal kapcsolatos aggályait főnökeivel, de süket fülekre talált. Snowden akkor döntött a kitálalás mellett, amikor nagy reménységében, Barack Obama elnökben is csalódott.

A 29 éves férfi végül lépett: titkos dokumentumokat másolt le, majd Hongkongba menekült. Elmondása szerint azért választotta Hongkongot, mert ott még védik a szólásszabadságot. Egy ottani elegáns szállodában osztotta meg a lehallgatásokkal kapcsolatos információit a sajtóval. Hétfőn azonban kijelentkezett a hotelből, és azóta nem tudni, hol tartózkodik. Snowden már korábban elmondta: tisztában volt azzal, hogy ha a nyilvánosság elé áll, akkor a CIA hajtóvadászatot indít ellene. Azt is felvetette, hogy Izlandtól kérne menedékjogot, ehhez viszont a szigeten kellene tartózkodnia. Tanácsot adott neki Julian Assange is, aki a kiadatás elől Ecuador londoni nagykövetségén talált menedéket. A WikiLeaks leleplező portál főnöke szerint Snowdennek Latin-Amerikában kellene menedéket keresnie. De megszólaltak az oroszok is: Vlagyimir Putyin szóvivőjének nyilatkozata szerint nem kizárt, hogy Oroszország befogadja.

Bár Snowden amnesztiájáért népi kezdeményezés indult, nem valószínű, hogy megússza a felelősségre vonást, ha visszaviszik az Egyesült Államokba: feltehetőleg az 1917-es kémkedésre vonatkozó törvény alapján indulna ellene bírósági eljárás, és akár több évtized börtönt is kaphat. A kormányzat mindenesetre belső vizsgálatot indított annak kiderítésére, hogy a kiszivárogtatás mekkora kárt okozott a nemzetbiztonságra nézve, és az igazságügyi minisztériumban is dolgoznak már a Snowden elleni vádpontok megfogalmazásán. Illetékesek közben nem győzik hangsúlyozni, hogy a férfi nem hallgathatott le senkit, és elvileg nem férhetett hozzá azokhoz a dokumentumokhoz sem, amikről beszélt, mivel alacsony beosztásban dolgozott.

Obama a botránnyal kapcsolatosan azt igyekezett hangsúlyozni, hogy „a 100 százalékos biztonság, a 100 százalékos magánélet és a zéró kellemetlenség nem működik együtt”. Az biztos, hogy a „zéró kellemetlenséget” nem fogja nemzetközi szinten megtapasztalni, Brüsszelben ugyanis óriási felháborodást keltettek a titkos amerikai adatgyűjtési módszerek. Már az Európai Parlamentben is téma volt a botrány, több képviselő elfogadhatatlannak tartja, hogy az amerikai hatóságok hozzáférjenek európaiak adataihoz, és gyors uniós válaszlépéseket sürgetett. Viviane Reding alapjogi EU-biztos a hét második felében sorra kerülő USA–EU miniszteri szintű találkozón, Dublinban ki fog térni az ügyre.

Botrányra botrány

A kiszivárogtatás megosztja az amerikai politikusokat és a közvéleményt is. A képviselőház republikánus elnöke árulónak nevezte Snowdent, mert olyan fontos nemzetbiztonsági programokat adott ki, amelyekkel a terroristák ellen tudnak harcolni. Párttársai közül viszont többen inkább megértőek, és arra hívták fel a figyelmet, hogy a kiszivárogtatás újabb adalék az utóbbi időszak botrányaihoz: a bengázi terrortámadással kapcsolatos ellentmondásos kommunikációhoz, az adóhatóság visszaéléseihez és az AP, illetve a Fox News újság-írói telefonbeszélgetéseinek lehallgatásához. Mindezek pedig csak tovább mélyítik a bizalmatlanságot a kormányzattal szemben.
Az elektronikus adatgyűjtést önmagában egyébként nem ellenzi az amerikai közvélemény a 2001. szeptember 11-ei terrortámadások óta: egy friss Washington Post/Pew-felmérés szerint az amerikaiak 56 százaléka elfogadhatónak tartja a módszert, 41 százalékuk viszont nem helyesli. A megkérdezettek 62 százaléka ugyanis úgy véli, hogy fontosabb a terrortámadások megelőzése.

Őfelsége kémjei

A brit kémek törvényesen dolgoznak – sietett hangsúlyozni David Cameron brit miniszterelnök, miután a PRISM adatbázis létének felfedése sokakban felkeltette a félelmet, hogy a tengerentúliak ily módon a brit kommunikációba is betolakodnak. A Guardian állítása szerint ugyanis a GCHQ-nak (a brit kormány és a fegyveres erők információvédelméért felelős titkos-szolgálat) legalább 2010 óta hozzáférése van a PRISM adatbázishoz, amelyből csak a tavalyi évben 197 titkosszolgálati jelentés született.
Az amerikai titkosszolgálati botrány után David Cameron brit miniszterelnök fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy az MI5, MI6 és a GCHQ angol hírszerző egységek munkáját szoros szabályok kötik. „Miniszterelnökként és a titkosszolgálatokért felelős miniszterként szeretném megnyugtatni az embereket. Mindennap látom létfontosságú tevékenységüket, melyet jogi keretek között, a Hírszerzési és Biztonsági Bizottság felügyelete alatt végeznek” – nyilatkozta Cameron az érintett hatóságokról, hozzátéve, hogy 20-30 évvel ezelőtt még korántsem voltak a jelenlegihez hasonló szoros szabályozások és vizsgálatok.
A Hírszerzési és Biztonsági Bizottság vezetője, Sir Malcolm Rifkind szerint viszont a terrorizmus elleni védekezés részeként bizonyos mértékig szükséges a magánszférába való beavatkozás. A Guardianhoz egy Edward Snowden által kiszivárogtatott dokumentum szerint külön program állt a GCHQ rendelkezésére a PRISM adatbázisban való hatékonyabb böngészéshez.

Olvasson tovább: