Kereső toggle

Merkel - Az első 35 év

Eddig rejtegetett KGB-s kapcsolatot emlegetnek

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nincs könnyű dolga Angela Merkelnek; dübörög az eurózóna válsága, költségvetési megszorítási politikáját egyszerűen utálja mindenki, otthon is egyre szaporodnak az euroszkeptikus hangok. Nemrég pedig két újságíró életrajzi jellegű könyvet jelentetett meg a német kancellár életének első 35 évéről, amelyben eddig rejtegetett KGB-s kapcsolatrendszert emlegetnek. Idén szeptemberben választanak a németek, és persze mindkét oldalon elkezdődött már jó ideje a kampány.

A könyv azonnal szalagcímeket ihletett minden mértékadó német újságban, ugyanis azt sugallja, hogy a kommunista NDK-ban a politikához kötődő múltját eddig sem takargató kancellár szoros kapcsolatban állt a KGB-vel, amit eddig nem volt hajlandó bevallani. Günther Lachmann, a Die Welt főszerkesztője és Ralf Georg Reuth történész Merkel kelet-németországi gyermek- és ifjúkorát vizsgálja most megjelent kötetében. A szerzők szerint a kancellár kapcsolata a Szabad Német Ifjúság (Freie Deutsche Jugend-FDJ) nevű szocialista ifjúsági szervezettel, amelynek Merkel titkára is volt, nemcsak az akadémiai pályafutását volt hivatott elősegíteni, hanem mély ideológiai meggyőződés is meghúzódott mögötte. A könyv azt sugallja, hogy Merkel titokban odaszánt kommunista volt, és a demokratikus ellenzékben végzett tevékenységét is a KGB irányította a háttérből. Következtetésük szerint Merkel a politikai vihar közepén az orosz titkosszolgálat embereként csendben, a háttérbe húzódva kivárta a lehetőséget, amikor is Helmuth Kohl oldalán megvethette lábait a német nagypolitika színpadán.

Georg Diez, a Spiegel Online magazin újságírója blogbejegyzésében viszont már arra mutat rá a könyv apropóján, hogy a valódi probléma nem a kancellár gyermekkori meggyőződésével vagy a rendszerhez való viszonyulásával van, hanem a mostanival. Diez azzal vádolja a kancellárt, hogy nem ért más nyelven, csak a hatalomén, és szisztematikusan ássa alá a politikai párbeszédet az erő szavának alkalmazásával. Diez Jürgen Habermas filozófust idézi, aki a kancellárt élesen bíráló publicisztikáiban rendszeresen utal arra, hogy az ország egyesítése után az NDK politikai öröksége észrevétlenül, vagy még inkább észrevehetően megváltoztatta a politikai alapelveket, és ennek az örökségnek Habermas szerint Merkel a megtestesítője a politikai hatalomban. Diez arra is utal, hogy ha a Merkel életéről szóló könyv nem is akadémiai szintű írás, akkor is lehetőséget teremt arra, hogy a kancellár korai értékrendjének vizsgálatával vitát indítson el Angela Merkel mai lépései mozgatórugóinak felismeréséhez – az újságíró szerint ez pont az ellenkezője annak, amit a kancellár mond a nemzetközi fórumokon. Merkel ugyanis nem az európai egységre, hanem a nacionalista felhangok táplálására és a különbségek elmélyítésére használja fel politikai hatalmát.

Mindebből úgy tűnik, hogy a kétes múlt előszedése elsősorban az egyébként sem túl népszerű kancellár esetleges választási sikerét hivatott aláásni, nem pedig a német közvélemény felvilágosítására szolgál. Ezen a véleményen van Stefan Berg újságíró is, aki a Der Spiegel múlt heti számában megjelent cinikus könyvajánlójában élesen bírálja a Merkel-életrajz szerzőit. Berg azt állítja, hogy a könyv valójában nem világít meg semmilyen új tényt Merkel életének első 35 évéről, sokkal inkább újabb leplet dob erre az időszakra, és, ahogy Berg fogalmaz, „bolhából csinál elefántot”. Berg, aki igyekszik tompítani a könyv keltette hullámokat, maga is a régi NDK területén, Kelet-Berlinben született, és úgy véli: „aránytalanul nagy bizalmatlanság hatja át a könyvet.” Véleménye szerint a szerzők már eleve azzal a prekoncepcióval kezdtek hozzá a munkához, hogy mindenképpen be kell bizonyítaniuk a kancellár kommunista gyökereinek létezését, amelyekkel magyarázhatóvá válnak a kormányfőként eltöltött nyolc év döntései. Berg szerint a könyv „Merkel saját kijelentéseit ugyanúgy megkérdőjelezi, ahogy a titkosszolgálati jelentéseket csak névértéken kezeli, és a szocialista frázisoknak sokkal komolyabb jelentőséget tulajdonít, mint amivel rendelkeztek az NDK-s időkben.” „Akik éltek az NDK-ban, tudják, hogy 1989 őszén minden zűrzavaros volt, karriereknek lett egy csapásra vége, míg újak új lendületet kaptak – a legtöbb esetben mindez véletlenül, meglepetésszerűen, tervezetlenül történt. Ám a véletlen az újságírók ellensége, akik – először is nem voltak ott, másodszor gyakran mindenhol kémeket vagy más rejtett erőket látnak munkálkodni az események mögött” – vélekedik Berg.

Merkel szóvivője a könyv megjelenése után egyértelműen kijelentette: a kancellár múltjának egyetlen aspektusát sem titkolta el, minden nyilvános, amit Merkel NDK-ban eltöltött éveiről, szocialista szervezetekkel való kapcsolatáról vagy akkori meggyőződéséről tudni lehet. A könyv mégis eszköz lehet arra, hogy a jelenlegi helyzettel egyre elégedetlenebb németek számára indokot teremtsen, hogy a kancellárral szemben más alternatíva után nézzenek. A helyzet ugyanis nem túl rózsás – a kereszténydemokrata-keresztényszocialista unió előtt álló kihívás sokkal nagyobb az idei választásokon, mint az előző szavazáskor. A német társadalomban is egyre nagyobb a fogadókészség az eurózónából való kilépés retorikájára, erre bizonyíték az Alternative für Deutschland (AfD) nevű új párt egyre növekvő sikere is, és ezt a tendenciát erősítheti a könyv is, ha a németek fülébe sikerül beültetni a bogarat Merkel KGB-s múltjáról.

Bár a németek kezdenek belefáradni a  folyamatos krízismenedzsmentbe, azért még nem veszett el minden remény a konzervatív választási győzelemre, ugyanis egy május eleji felmérés alapján a CDU-CSU mind a Bundestagban, mind a helyi parlamentekben stabil 39-40 százalékos támogatottságot élvez. A baloldal egyelőre nem talál receptet a kancellár ellen. Habár bizonyos tartományokban nagyon jól, akár 10 százalékkal is a konzervatívok előtt állnak, ám a Bundestagban jelen pillanatban csak 26 százalékra számíthatnak.

Olvasson tovább: