Kereső toggle

Környezetvédelem, sör, melegjogok

Új generáció a holland uralkodóházban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Lemondott címéről Beatrix királynő, így a holland trónon megszűnik az 1890 óta fennálló matriarchátus. Helyét legidősebb fia, Willem-Alexander vette át kedden. A fiatalon „Sörherceg” néven elhíresült Vilmos Sándor figyelmét ma már dorbézolás helyett inkább a vízügyek és a zöldenergia hasznosítása köti le, argentin származású katolikus felesége pedig még nála is népszerűbb az országban. Európa legfiatalabb uralkodójaként mindössze negyvenhat éves.

Beatrix 1938-ban született, azaz tizenkét évvel fiatalabb a brit Erzsébet királynőnél, aki a szigorúbb brit törvények értelmében valószínűleg mindaddig nem adja át majd a királyi címet utódjának, amíg képes lesz betölteni feladatait. Ezzel szemben a holland királynő úgy nyilatkozott, hetvenöt évesen sem haladják meg képességeit a királynői teendők, mindössze úgy érezte, ideje átadni a felelősséget a következő generációnak. Hasonlóképp távozott a trónról annak idején a királynő anyja és nagyanyja is.
Bár a királyi család állítólag nem bír jelentős szereppel az ország belpolitikájában, Beatrix egész uralkodása alatt hetente találkozott a miniszterelnökkel, és ő nyitotta meg a parlament ülését is minden szeptemberben, felvázolva a kormány éves programját. A királyi családnak van koronája, bár az uralkodók nem viselik, és 1815 óta koronázási ceremónia sincsen – I. Vilmos király így kívánta megelőzni, hogy a katolikus belgák és a protestáns hollandok között ellentéteket szüljön, ki teszi a király fejére a koronát.
Néhány órával az után, hogy a királynő kedden aláírta lemondó nyilatkozatát, felesküdött az új holland király. Vilmos Sándort tisztségébe a parlament együttes ülésén iktatták be a korábban templomként használt, ma ünnepélyes eseményeknek otthont adó Nieuwe Kerk díszes épületében, ahogy annak idején édesanyját is, míg a regáliák egy mellette elhelyezett asztalon pihentek.
A parlamentnek egyébként meglehetősen nagy befolyása van a királyi család életére: amennyiben a trónörökös nem megfelelő házastársat választ magának, lemondásra is kényszeríthetik. Nem is voltak problémamentesek a királyi esküvők: amikor Beatrix 1964-ben hercegnőként bejelentette eljegyzését Claus von Amsberg német nemessel, még tüntetéseket is szerveztek a vőlegény személye ellen. Mindössze húsz évvel a világháború után Amsberg neve egyet jelentett a hollandok számára a nácizmussal, különösen, miután előkerült róla egy olyan fénykép, amelyen a Hitlerjugend egyenruhájában pózolt. A holland parlament ennek ellenére engedélyt adott a frigyre, majd lassan Hollandia is elfogadta az új herceget, aki leginkább a környezetvédelemmel kapcsolatos álláspontjával nyerte meg a közvéleményt.
Vilmos Sándor sem tudta minden gond nélkül oltár elé vezetni aráját. Az argentin befektetési tanácsadónő ellen – aki ma minden valószínűség szerint a holland királyi család legnépszerűbb tagja – nem az volt a kifogás, hogy az esküvő után is megtartotta katolikus vallását, hanem az, hogy édesapja, Jorge Zorreguieta miniszter volt az argentin katonai junta idején. Bár különféle vizsgálatokkal és elemzésekkel igyekeztek bizonyítani, hogy az öröm-apának nem volt közvetlen szerepe a piszkos háború bűntetteiben, végül a botrányt úgy kerülték el, hogy a menyasszony szülei egyszerűen nem kaptak meghívót az esküvőre.
Rosszabbul járt Beatrix második fia, Friso herceg, akinek le kellett mondania a trónöröklési rangsorban elfoglalt helyéről, miután kiderült, hogy választottjának korábban egy holland drogbáróval volt kapcsolata. A herceg egyébként egy tavaly februári síbaleset miatt jelenleg is kómában van, valószínűleg súlyos agykárosodást szenvedett.
Bár a hollandok számára furcsa, hogy annyi év után nem királynőjük, hanem királyuk lesz, a többség pozitív várakozással tekint Vilmos Sándor uralkodása elé. A mára már háromgyerekes családapa állítólag megkomolyodott, és ahogy apja, ő is leginkább a környezetvédelem és a vízgazdálkodás kérdései felé orientálódik, amivel kapcsolatban több fontos európai uniós tisztséget is betölt. Felesége, Maxima – aki az Argentínai Katolikus Egyetemen, Latin-Amerika egyik legjobb magánegyetemén szerezte diplomáját – szintén aktívan kiveszi a részét a közéletből és a politikából. Leginkább a bevándorlók integrálására összpontosít, akiket arról próbál meggyőzni, hogy hozzá hasonlóan tanulják meg a holland nyelvet, és tegyenek meg mindent a beilleszkedésért. Maxima részt vesz melegjogokért kiálló rendezvényeken is, amivel meglehetősen kilóg az európai uralkodócsaládok sorából, akik ebben a kérdésben konzervatívak, vagy nem nyilvánítanak véleményt. Királynőként egyik első megjelenése Hágában lesz, egy kétnapos melegjogi konferencián.
A herceg fiatal korában is közkedvelt volt: kisebb-nagyobb botrányai a liberálisabb Hollandiában nem váltottak ki olyan visszatetszést, mint például Harry herceg viselt dolgai Nagy-Britanniában. A hollandok egyébként is hajlamosak rendhagyó módon hangot adni szimpátiájuknak a királyi család felé: a Hollandiai Nemzeti Spóra-, Penész- és Gombaintézet például új gombatörzseket nevezett el a királyi család tagjairól; az uralkodóváltás alkalmából pedig az egykori „sörhercegség” emlékére, limitált kiadású „abdikációs sör” kerül majd piacra az országban.

Olvasson tovább: