Kereső toggle

Európa szkeptikus

Mindenért Merkelt okolják a francia szocialisták

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az euroszkepticizmus növekedésével az uniós polgárok egyre nyitottabbak a szélsőséges retorikára – állítja az Európai Unió hat legnépesebb országában végzett felmérés. Úgy tűnik, mindegy, hogy segítségre szoruló vagy segítő országról van-e szó, mindenkinek kezd elege lennie a válságból, és az emberek úgy érzik, hogy a kríziskezelést országuk demokratikus rendszere sínyli meg a legjobban.

Az immár három éve tartó pénzügyi és adósságválság egyre jobban előkészíti a terepet a szélsőséges mozgalmaknak, amelyeknek a legfőbb üzenete az Európai Unió által megkövetelt megszorítások megszüntetése, akár az unióból való kilépés is. Az idő múlásával egyre több uniós polgár kérdőjelezi meg az unió döntéseinek demokratikus voltát, és rohamosan emelkedik az euroszkeptikusok száma a társadalmakon belül. A vizsgált országokban, amelyek az unió 500 milliós népességéből összesen 350 milliót tesznek ki, mindenhol ugyanaz a tendencia látszott az Eurobarometer, az EU közvélemény-kutató intézete felméréséből, amelyet a hat ország vezető lapjai tettek közzé.

Az Eurobarometer vizsgálata kiterjedt Németországra, Olaszországra, Spanyolországra, Franciaországra, Nagy-Britanniára és Lengyelországra – ez utóbbit növekedési üteme és létszáma egyaránt a nagyok közé emeli. A felmérésből egyértelműen látszik, hogy teljesen mindegy, hogy a vizsgált ország az adósságtengerben fuldokolva kapálózik, vagy a mentőcsónakból éppen mentőövet dob a fuldoklónak, az általános elégedetlenség mindenhol kézzelfogható. A legnagyobb ugrás Spanyolországban következett be 2007 óta, ahol öt év alatt 23 százalékról 72 százalékra ugrott az euro-szkeptikusok aránya. Hasonló, bár nem ilyen mértékű a növekedés a többi országban is: Lengyelországban 24 százalékkal, a németeknél 23 százalékkal, a briteknél 20 százalékkal, Olaszországban 25 százalékkal, Franciaországban 15 százalékkal többen vannak a társadalomban azok, akik nem támogatják országuk uniós tagságát.

Ez a környezet még Németországban is kedvez az egyre inkább teret nyerő  populista mozgalmaknak. A nemrégiben alakult „Választás Németországnak” (AfD) nevű párt központi üzenete az eurozónából való kilépés, és úgy tűnik, egyre növekszik a népszerűsége a közelgő választások előtt (Hétvége a kastélyban. Hetek, 2013. április 19.).

Az Eurobarometer által elkészített felmérést az Európai Külkapcsolati Tanács (ECFR) elemezte. A munkában uniószerte egyetemi oktatók vettek részt, és  úgy találták, hogy az emberek nemcsak az unióból, de a politikából általában is ki vannak ábrándulva. A gazdasági válság „nemcsak az átlagpolgár gazdasági feltételeit erodálta teljesen, hanem széles körben aggodalmakat hozott létre az adott ország jövőjével kapcsolatosan még azok között is, akiket a nehézségek nem közvetlenül érintettek”. José Ignacio Torreblanca, az ECFR vezetője a Guardian magazinnak nyilatkozva elmondta: „Az unió elérte a célját, és most a költségvetések, a munkaerőpiacok, a nyugdíjak és a többi felügyelőjének a szerepét játssza. Ez a helyzet azonban példa nélküli, nagy kockázattal jár. Ha nem változtatják meg, akkor csak tovább generálják azt az ördögi kört, amely már most is működik, és amelyben az unióellenes populizmus áll szemben a technokratákkal.”

Angela Merkel viszont, akinek saját országában is egyre növekszik az „ellenállók” száma, továbbra sem akar engedni a negyvennyolcból. Berlinben a lengyel miniszterelnökkel, Donald Tusk-kal folytatott vitája során kijelentette: „Ha közös fizetőeszközt szeretnénk, közös Európát, akkor késznek kell lennünk arra, hogy feladjuk a berögzült szokásainkat. Ez azt jelenti, hogy készen kell állnunk arra, hogy bizonyos dolgokban a végén Európa mondja ki a végső szót. Másképp nem tudjuk ezt az Európát tovább építeni.” Tusk szerint azonban, ha tovább folyik a kemény megszorítási politika, amiből a németek egyelőre nem hajlandóak engedni, az sokkal erősebben növekedő nacionalizmust és populizmust eredményez majd Európa egyes országaiban, ami az egyre erősödő szélsőséges mozgalmak térnyerésével sosem látott veszélyeket rejthet magában.

A német Bertelsmann Alapítvány vezetője, Aart de Geus szerint is visszaüthet, ha a nemzeti szuverenitás még több elemét ragadja ki Brüsszel az országok kormányainak kezéből. „Az EU társadalmi támogatottsága 2007 óta egyre csökken. Emiatt is igen kockázatos a föderalizmust erőltetni, ami negatív visszacsapást eredményezhet, és elszabadíthatja a még súlyosabb populizmust.”

Leszámolnának a francia szocialisták

Támadást intézett Angela Merkel német kancellár ellen François Hollande pártja. A francia szocialisták kritikája – melyet egy júniusi konferenciára szóló, európai pártpolitikával foglalkozó előterjesztésükben fogalmaztak meg – reakció Spanyolország döntésére, amely jelentős változást hozott a megszorítások politikája iránti elkötelezettségben. Spanyolország ugyanis nagy mértékben növelte az államháztartási hiánycélt, miközben elismeri, hogy a jelenlegi huszonöt százalékos munkanélküliség négy éven belül várhatóan nem fog csökkenni.
A Szocialista Párt dokumentuma megkérdőjelezi az EU létrejötte óta tartó francia–német szövetséget, megjegyezve, hogy a nagy államok közül egyedül Franciaország kormánya támogatja őszintén az uniót, miközben Merkel és Sarkozy voltak azok, akik egy görög krízist európai méretű katasztrófává növeltek. Az előterjesztés a német kancellár önzését és a személyes politikai, illetve a német nemzeti érdekek melletti hajthatatlanságát okolja az Európát több mint három éve sújtó válságért, és „leszámolást” követel a „megszorítások kancellárjával”.
A Le Monde-nak kiszivárogtatott szöveg szerint Európa irányítója egy titkos, jobboldali angol–német szövetség, melyben liberális, a globális szabadkereskedelemre törekvő érdekek dominálnak, miközben az EU-n belül a megszorítások politikáját hirdetik. „Az [európai] közösségi terven sebet ejtett az Európát à la carte-nak tekintő, csak engedményekben gondolkodó, thatcherista brit miniszterelnök és az önző, csak a német betétesek megtakarításaira, a berlini kereskedelmi egyensúlyra és választási jövőjére gondoló Merkel kancellár közötti szerződés” –  írja a dokumentum.
A szöveg jól jelzi Párizs és Berlin megromlott viszonyát: a német vezetés frusztrált, mivel Hollande nem hajlandó a szerintük elengedhetetlen radikális reformokra, miközben Berlin aggodalmait fejezte ki a francia gazdaság helyzetével kapcsolatban. A héten megjelent legfrissebb adatok szerint Franciaországban a munkanélküliek aránya (11 százalék) éppen kétszerese Németországénak, ahol a lakosság mindössze 5,4 százalékának nincs munkája. (K. D.)

Olvasson tovább: