Kereső toggle

Bezárulhat  a vatikáni „fekete doboz”

Tavaly felkerültek a pénzmosó országok feketelistájára

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A ciprusi válsággal egy időben került nyilvánosságra a hír, miszerint akár be is zárathatja a botrányoktól hangos vatikáni bankot Ferenc pápa. Nem csoda, hogy többen kapcsolatot véltek felfedezni a két hír között.

Az orosz Novosztyi hírügynökség szerint „megelőző lépés” lehet a vatikáni bank (IOR) tervezett bezárása, mert a pápa attól tarthat, hogy az Európai Központi Bank befagyaszthatja az IOR teljes pénzforgalmát, és zárolhatja a számlákon lévő pénzeket. A Novosztyi szerint Ferenc pápa úgy kalkulálhat, hogy ha sikerül időben kimenekíteni a bank pénzforgalmát Európán kívülre, akkor a Vatikán pénzügyei sebezhetetlenné válnának az európai vizsgálatokkal szemben. Egy esetleges jövőbeli konfliktus esetén Brüsszel így nem találna fogást a Vatikánon.

A Reuters egyházi forrásokra hivatkozva azt írja, hogy a pápa egy bizottságot kért fel az IOR átalakításával kapcsolatos lehetőségek áttekintésére. Az opciók közül a legradikálisabb a pénzintézet teljes bezárása.

A vatikáni bank 1942. június 27-én jött létre a Vallási Műveletek Intézete (Istituto per le Opere di Religione – IOR) néven. A pénzintézet a pápa személyes bankja: önálló jogi személy, nem tartozik a Vatikánváros fennhatósága alá. Kizárólagos tulajdonosa (egyedüli részvényese) a mindenkori katolikus egyházfő. Az IOR deklarált célja „vallási képviseletek tőkeeszközeinek gondozása és nyilvántartása”, de a különleges státusához köthető előnyöket ajánlás alapján a Szentszék „kiemelt kapcsolatai” is igénybe vehetik. Az IOR a közismert adóparadicsomokhoz képest is igazi „fekete doboz”: működését sem belső, sem külső könyvvizsgálók nem ellenőrzik, iratait pedig tízévente megsemmisíti.

Tavaly az Európai Tanács pénzmosás elleni bizottsága hiányosságokat jelzett a Vatikán pénzügyi rendszerének átláthatóságában. Az akkori jelentés szerint a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni tizenhat alapvető nemzetközi követelmény csaknem felét a Vatikán hiányosan teljesítette.

A Vatikán 2009-ben csatlakozott az Európai Unió Monetáris Egyezményéhez. A pénzmosás elleni nemzetközi intézkedések tiszteletben tartását XVI. Benedek 2010-ben külön pápai rendelettel erősítette meg azután, hogy az olasz hatóságok pénzmosás gyanúja miatt az IOR több olaszországi számláját lefoglalták.

Az Európai Tanács ellenőrei 2011-ben és tavaly is helyszíni ellenőrzést tartottak a Vatikánban. Tavaly márciusban az amerikai külügyminisztérium a pénzmosással gyanúsított országok feketelistájára helyezte a Vatikánt.

Az IOR igazgatótanácsa tavaly nyáron azonnali hatállyal megvonta a bizalmat Ettore Gotti Tedeschi elnöktől. A korábban általános megbecsülésnek örvendő katolikus bankszakember azóta is rendőrségi védelem alatt áll a személyét ért fenyegetések miatt. A nyolc hónapig üresen álló posztra idén februárban XVI. Benedek pápa – már a lemondásának a bejelentése után – Ernst von Freyberg német jogász-iparmágnást nevezte ki. Freyberg kinevezése vitákat váltott ki, mert az általa irányított családi vállalkozás a Harmadik Birodalom idején hadihajókat gyártott, és a cég készítette Adolf Hitler luxusjachtját is.

Menekülő útvonalak

A ciprusi bankválság ráirányította a figyelmet a világ offshore központjaira. A Business Week (BW) összeállítása szerint a szigetország távolról sem számít a legnagyobb menedékhelynek
az adóoptimalizálást kereső ügyfelek számára. Becslések szerint mintegy 2700 milliárd dollár rejtőzik offshore számlákon, ennek az összegnek alig 2 százaléka volt ciprusi bankokban.
Hova menekíthetik pénzüket a magas adók elől menekülő befektetők? Bár 2008 óta jelentősen szigorodtak a nemzetközi szabályok, még maradtak vonzó célpontok – igaz, egyre távolabb Európától. A hagyományos pénzügyi menedéknek számító Svájc, Luxemburg és a Csatorna-szigetek sokat veszítettek vonzerejükből a világgazdaság legerősebb szereplői által a pénzforgalom átláthatóvá tételére indított kampánynak köszönhetően. A BW adatai szerint például a brit fennhatóság alatt álló Jersey – amely nem tagja az Európai Uniónak – külföldi befektetéseinek 60 százalékát elveszítette az elmúlt öt évben.
A visszaesés egyenes arányban áll az offshore központok által aláírt nemzetközi egyezmények számával: Jersey 15 ilyen dokumentumot fogadott el az utóbbi években, míg Ciprus mindössze kettőt – eddig. Bár az adóparadicsomok jelentős része a trópusokon van, a befektetők pénzügyeikben nem a napfényt keresik. Ezért lehet a világ legnépszerűbb offshore központja a brit tengerentúli területnek számító Kajmán-szigetek, ahol legalább 500 milliárd dollár rejlik, itt ugyanis a külföldi cégek teljesen anonim tulajdonosi szerkezettel alakulhatnak meg. Forgalomtól függetlenül nincs társasági adó, mindössze 500 dolláros nyilvántartási díjat kell fizetniük. A térségben szintén népszerű menedék a Holland Antillák (300 milliárd dollár külföldi befektetés).
Bár hagyományosan az európai befektetők a tengerentúli célpontok közül azokat részesítik előnyben, amelyek valamilyen laza nemzetközösségi vagy gyarmati kapcsolatban állnak az anyaországgal, az utóbbi években – a lehetőségek szűkülésével – népszerűek lettek az ázsiai pénzügyi központok (Macau, Hongkong, Szingapúr) is.
A csábító ajánlatok ellenére az adótanácsadók szerint csak mintegy 500 ezer eurós vagyon felett érdemes komoly átcsoportosítást végrehajtani, a cégalapítással, számlanyitással járó ügyvédi, banki, illetve esetlegesen utazási költségek miatt. A ciprusi példa ráadásul azt mutatja, hogy teljesen biztos menedék ma már nem létezik: a betétek megcsapolása és átlátható számlákra terelése egyre fontosabb cél a válság sújtotta nagyhatalmak számára.

Olvasson tovább: