Kereső toggle

Se veled, se nélküled

Erősödő szeparatista mozgalmak az Európai Unióban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nem egy helyen gerjeszt nacionalista és függetlenségi mozgalmakat az unió és Angela Merkel által képviselt, egyre erősödő európai föderalista irány. A legnagyobb felbolydulás jelenleg Spanyolországon belül, Katalóniában van, de csendben szerveződnek a nacionalista mozgalmak Belgiumban és az egyébként is EU-szkeptikus Nagy-Britannián belül is. A Koszovóéhoz hasonló önállóságért azonban valószínűleg igen nagy árat kell majd fizetni, ugyanis a most természetesnek vett uniós tagságot és az ezzel járó biztonságot senki sem garantálná tovább a független új államoknak.

Jelentősen megnőtt a 2001-ben alakult nacionalista Új Flamand Szövetség támogatottsága a legutóbbi belga önkormányzati választások eredményei alapján. A párt egyik fő célja, hogy elérje Flandria kiválását Belgiumból.

A kérdés igencsak megosztja Belgium lakosságát, hiszen nemcsak hogy több nemzetiség által lakott területről van szó, de a többség nem is a holland, hanem a francia és az angol nyelvet használja. Az Új Flamand Szövetség ennek a tendenciának törvénnyel vetne véget: minden lakos számára kötelezővé tennék a holland nyelv használatát az ügyintézés során.

A pártot és támogatóit nem annyira a féktelen nacionalizmus, mint inkább gazdasági indítékok vezetik: úgy érzik, hogy az utóbbi években jelentősen fellendült flamand gazdaság tartja el a szegényebb Vallóniát. Bart De Wever, az Új Flamand Szövetség elnöke többször is utalt rá, hogy nem akarnak „fejőstehenek” lenni. De Wever a hagyományosan szocialista Antwerpenben elnyerte a polgármesteri címet, súlyos vereséget mérve a munkahelyteremtéssel, a bevándorlók védelmével és a közbiztonság javításával kampányoló szocialistákra. A párt a következő évi költségvetés tárgyalásánál nehéz helyzetbe hozhatja a kormányt: már most előterjesztették javaslatukat Belgium lazább konföderációvá alakításáról.

Hozzájuk hasonlóan Spanyolország több tartománya is régóta a függetlenségben látja a jövőt, bár a nem is olyan rég még közelinek tűnő cél most távolodni látszik. Habár szeptember 11-én, a katalán függetlenség napján több mint egymillióan vonultak ki Barcelona utcáira, hogy tartományukat az Európai Unió következő független államaként ünnepeljék, a választások eredményei nem kedveznek a szeparatistáknak. A 2016-os függetlenségi népszavazással kampányoló Konvergencia és Unió pártnak ugyanis nem sikerült abszolút többséget szereznie, pedig Artus Mas katalán elnök ezt tűzte ki a népszavazás alapfeltételéül. A 135 fős törvényhozásban 50 mandátumot szereztek, 18-cal kevesebbet a szükségesnél. Mindez a jóval radikálisabb Katalán Köztársaságpárti Baloldalnak köszönhető, akik viszont a vártnál jobban szerepeltek, 21 parlamenti helyet szerezve. Bár a két szeparatista párt együttesen elérné az abszolút többséget, kicsi az esélye annak, hogy megegyezésre jutnak, hiszen politikájukban gyakorlatilag a függetlenné válás az egyetlen közös pont.

A flamandokhoz hasonlóan Katalónia esetében is hangsúlyos a gazdasági teljesítmény, ugyanis a tartomány méretéhez képest „túl jól” teljesít. Míg a lakosság Spanyolországnak csupán 16 százalékát teszi ki, az itt termelt GDP viszont 20 százaléka az államénak. Ebből számításaik szerint 8 százalékkal kevesebbet kapnak vissza, miután befizetik a közös költségvetésbe, ezért súlyos adósságok terhelik a tartományt, amely egyébként az exportban is kiugróan jól teljesít.

Spanyolországon belül Baszkföldön is mozgolódás van: az előzetes várakozásoknak megfelelően elsöprő sikert arattak a nacionalista pártok. A legtöbb szavazatot a mérsékelt Baszk Nacionalista Párt kapta, de a második helyen már a radikális pártok koalíciója, az EH Bildu áll, amely mögött sokan ETA-szálakat sejtenek. A terrorszervezet saját nyilatkozata szerint már egy éve letette a fegyvert, amit eddig a tények is megerősítettek, így ez volt a baszk demokrácia eddigi első, valóban erőszakmentes választása. Az ETA tárgyalásokat szorgalmaz a spanyol kormánnyal, többek között bebörtönzött tagjaival kapcsolatban, a kormány azonban visszautasította kísérletüket. „Tudják, hogy soha nem tárgyaltunk, és semmilyen körülmények között nem is fogunk tárgyalni terroristaszervezetekkel” – nyilatkozta a belügyminiszter. A negyvenöt éve működő szeparatista szervezet számláját több mint 800 ember halála terheli, akiknek csupán elenyésző kisebbségét ölték meg a Franco-diktatúra alatt, a többségüket már a demokráciában.

A jelek szerint pillanatnyilag a baszkokat sem a nemzeti identitás, hanem a gazdasági kérdések érdeklik a legjobban. Baszkföldnek Spanyolországhoz képest jó állapotban sikerült átvészelnie a válságot, de várható, hogy hosszú távon rájuk is kihatnak majd a negatív következmények. A választásokat elveszítő szocialista párt erejét gyakorlatilag a Madrid megszorító intézkedéseivel vívott csatározások őrölték fel. Ennek ellenére lehet, hogy éppen ők lesznek a Baszk Nacionalista Párt koalíciós partnere, az autonómia elérése azonban mindenképpen fontos cél marad.

Ha a gazdasági teljesítményt vesszük tekintetbe, pontosan Spanyolország miatt egyre erősebbek azok a hangok Nagy-Britannián belül, amelyek legszívesebben kívül látnák az országot az Európai Unión. Ennek ellenére saját házuk táján sem teljes az összhang. Skóciában ugyanis elindult a kampány a jövő ősszel tartandó népszavazással kapcsolatosan, amelynek központi kérdése, hogy „Egyetért-e Ön azzal, hogy Skóciának független államnak kellene lennie?”.

Az, hogy a brit kormány ezzel kapcsolatosan egyelőre a szemöldökök összevonásán kívül nem nagyon nyilatkozott, azzal is magyarázható, hogy az Ipsos Mori Scotland közvélemény-kutató intézet felmérései alapján az idén januári 50 százalékról és a júniusi 58 százalékos csúcsról októberre 30 százalékra esett vissza a függetlenné válást támogatók aránya. A kérdéssel viszont a még mindig magas támogatottság okán mindenképpen foglalkoznia kell a brit kormánynak.

David Johnston, egy multinacionális cég hazánkban élő skót ingatlanszakértője lapunknak elmondta: nagyon nehéz megbecsülni az esetleges önállóvá válás gazdasági hatásait Skóciára. Johnston szerint a probléma több oldalról jelentkezne, amennyiben Skócia kilép az Egyesült Királyságból, és a mérsékeltebb vélemények szerint a negatív hatások messze meghaladnák a függetlenségből eredő pozitívumokat.

Skóciában a lakosság 70 százaléka Glasgow és Edinburgh között él. Glasgow-ban, amely Skócia legnagyobb városa, magas a közszférában dolgozók száma, akiknek megszűnhet a munkája, amennyiben a brit kormány ezeket a munkahelyeket vagy már nem finanszírozza tovább, vagy máshová helyezi át. Mivel ezekre a munkakörökre viszont a skót lakosság érdekében továbbra is szükség lenne, az új kormánynak azonnal hatalmas megoldandó közigazgatási problémával kellene szembenéznie – amelyben az átmenet nem feltétlenül zajlana zökkenőmentesen.

Ugyanilyen veszély fenyeget Edinburgh-ben is, amely az Egyesült Királyság második legfontosabb pénzügyi és banki központja London mögött. A Skót Királyi Bank vezetője, Sir Philip Hampton novemberben, a Lordok Házának bizottsága előtt Skócia függetlenné válásával kapcsolatban elmondta, hogy a bank nem tervezi a Skóciából való kitelepülést, az esetleges függetlenné válás azonban – az extra költségterhek miatt – lehetőségeik újragondolására késztetné a vezetőket. Kétséges azonban, hogy ők volnának az egyetlen intézmény, amely újragondolná skót székhelyét, amennyiben Skócia a függetlenségre szavazna.

A függetlenségnek azonban volnának előnyei is. Jelen pillanatban a skót Északi-tengeri olajkincs kitermeléséből az Egyesült Királyság fölözi le a hasznot, amely a jelenleg 40 százalékos támogatottsággal rendelkező Skót Nemzeti Párt szerint a skót kormány bankszámláját kellene hogy dagassza. Ugyanakkor azonnal felmerül annak a kérdése, hogy mekkora rész jut a skótokra az Egyesült Királyság államadósságából. Amennyiben készül felmérés, az is kiderülhet, hogy a kiadások így jelentősen meghaladnák a bevételeket – és az újdonsült skót állam máris jelentős adósságteherrel volna kénytelen indulni.

Ennek ellenére az SNP lelkesen támogatja a függetlenné válást. Olyannyira, hogy megtiltotta a népszavazáson való részvételt a nem Skócia területén élő skótoknak (azaz olyanoknak is, akiknek a lakcíme egyébként az Egyesült Királyságon belül van). Ezek a személyek ugyanis értelemszerűen nemmel szavaznának. Az SNP emellett sürgeti a szavazás lehetővé tételét a tizenhét éves korosztály számára, akik között nagyobb támogatásnak örvend. Erősen kampányolnak az eurózónatagsággal is, amelyet viszont jelen pillanatban kizárna Skócia függetlenné válása. A nemrégiben megjelent nyilatkozatok alapján ugyanis ezzel azonnal megszűnne Skócia uniós tagsága. George Osborne brit pénzügyminiszter pedig azzal fenyegette meg a skótokat, hogy kiválásuk esetén jelenlegi hivatalos fizetőeszközüktől, az angol fonttól is búcsút kellene venniük.

Jelenleg Skócia az Egyesült Királyságon belül, Katalónia és Baszkföld pedig Spanyolországon belül tagja az Európai Uniónak. A nacionalista mozgalmak ezt az állapotot nagy valószínűséggel arra az esetre is természetesnek vennék, ha sikerülne a függetlenné válás. Olivier Bailly EU-szóvivő Katalóniával kapcsolatosan azonban kijelentette, hogy önállóan nem feltétlenül lesz tagja tovább az uniónak. José Manuel Barroso Bailly úr nyilatkozatára reagálva elmondta, hogy az uniós tagság egy felvételi folyamat eredménye, és „ha egy új állam szeretne csatlakozni az Európai Unióhoz, jelentkeznie kell, ahogy minden más államnak is”.

Olvasson tovább: