Kereső toggle

Franciák franciák ellen

Szalafista terrorsejtet számoltak fel

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egyidejűleg öt különböző helyszínen csaptak le rajtaütésszerűen a francia belföldi terrorelhárító egységek egy, a szalafista mozgalomhoz kötődő terrorista sejt tagjaira október 6-án. A rajtaütésben életét vesztette a terrorsejt vezetője, a francia születésű és származású Jérémie Louis-Sidney, aki a börtönben tért át a szalafista vallásra. Manuel Valls belügyminiszter szerint Franciaországban akár több százan is lehetnek a hasonló sejtekhez tartozók.

Louis-Sidney „pitiáner bűnözőként” került először a rendőrség látókörébe, majd egy kábítószerügyben elítélték. A börtönben tért iszlám hitre, ahol a radikális szalafista ághoz csatlakozott. Gyakori belföldi és külföldi utazásai miatt gyanússá vált, és felkerült a belföldi terrorelhárítás által megfigyeltek listájára. Louis-Sidney ugyanis többször Tunéziába utazott, ahol vélhetően azzal a szalafista sejttel tartotta a kapcsolatot, amely szeptember 14-én merényletet hajtott végre a tunéziai amerikai nagykövetség ellen. Az a tény, hogy néhány hete hosszú szakállát hirtelen leborotválta, arra enged következtetni, hogy tudatosan készült a mártírhalálra. A rajtaütés során a rendőrség összesen tizenegy személyt – mindannyian francia állampolgárok –  tartóztatott le, akik közül hármat korábban „kisstílű bűnözőkként” tartottak nyilván. Az akció során előkerült 19 ezer euró készpénz, több végrendelet, számos fegyver és a Párizs környéki zsidó szervezetek részletes listája.
A terrorellenes akcióra azt követően került sor, hogy a Párizs melletti Sarcelles városában szeptember 19-én ismeretlen tettesek két kézigránátot dobtak egy kóser élelmiszerboltba. A két gránát közül csak az egyik robbant fel, olyan helyen, ahol éppen senki nem tartózkodott, így a merényletnek „csak” egy sebesültje lett. A rendőrségnek sikerült azonosítania az egyik kézigránáton talált ujjlenyomatot, amely Louis-Sidneytől származott. Mivel Sidney szerepelt a terrorelhárítás listáján, az ügy a nyomozóhatóságtól gyorsan átkerült a belföldi terrorelhárításhoz, amely röpke két hét alatt megszervezte és sikeresen végrehajtotta a szombati akciót.
A 60 ezer fős Sarcelles városban a becslések szerint 15 ezer francia zsidó él, akik jószomszédi viszonyt ápoltak a náluk nagyobb létszámú muzulmán lakossággal. A helyiek jellemére vall, hogy a támadást követően a kóser bolt forgalma jelentősen megnőtt, mivel sokan szolidaritásból is járnak oda vásárolni. Ennek ellenére a zsidó közösségen belül szinte tapintható a félelem. A márciusi toulouse-i lövöldözések óta tovább szaporodtak az antiszemita incidensek – 90 incidensre került sor a lövöldözést követő tíz napban (Újraéledő antiszemitizmus Franciaországban. Hetek, 2012. július 20.). A sarcelles-i merénylet után az iszlamista honlapok órákon belül megteltek francia- és zsidóellenes jelszavakkal. A merénylet napjának kiválasztása is üzenetértékű volt. A Charlie Hebdo nevű szatirikus újság ugyanaznap jelentetett meg egy Mohamed prófétát ábrázoló karikatúrákat tartalmazó számot. Minderre azt követően került sor, hogy a rendőrség betiltotta a szalafis-táknak az amerikai iszlámellenes film ellen tervezett demonstrációját Párizsban.
A zsidó közösséget  mind a köztársasági elnök, mind a miniszterelnök és a belügyminiszter több alkalommal biztosította afelől, hogy a francia állam felveszi a harcot a terroristákkal szemben. François Hollande francia elnök szombaton ígéretet tett arra, hogy „az állam mindent megtesz a terrorfenyegetések elleni harc érdekében”. A rajtaütés után Jean-Marc Hayrault miniszterelnök a hatóságok módszerességét emelte ki. „Egyesek úgy vélhetnék, hogy a sar-celles-i élelmiszerboltban történtek nem voltak olyan súlyosak, de ennek soha nem lehet teret engedni” – nyilatkozta a francia miniszterelnök. Manuel Valls belügyminiszter az interneten hozzáférhető gyűlöletkeltő tartalmakat és a börtönviszonyokat tette felelőssé az ifjúság radikalizációjáért, és „valódi imámok és lelkészek” foglalkoztatását sürgette a börtönökben az „önjelölt és gyűlöletkeltő imámokkal” szemben. A belügyminiszter újdonságként értékelte, hogy a hatóságoknak ezúttal nem külföldi terrorhálózattal van dolguk. „Ők nem külföldiek, hanem áttért franciák, muzulmán franciák (…) a saját városnegyedeinkből, saját külvárosainkból.” A miniszter azt is elismerte, hogy több száz ember élhet az országban, akik a most felszámolthoz hasonló sejtté képesek szerveződni.

Import

A szalafista mozgalmat az algériai polgárháború elől menekülő szélsőségesek importálták Franciaországba a kilencvenes évek elején. Dominique Thomas kutató, az iszlám hálózatok szakértője szerint a szalafisták száma 12-15 ezerre tehető Franciaországban, ahol mintegy hatmillió muzulmán él. Harmaduk, Louis-Sidneyhez hasonlóan, nem muszlim kultúrkörből származik. Sok közöttük a „megtért” bűnöző, akik a börtönben a radikális iszlám felé terelődtek.
A mozgalom sajátossága, hogy Franciaországban született franciák vesznek benne részt. A bevándorlók, a toulouse-i Merah-hoz hasonlóan, jellemzően nem tartanak valós kapcsolatot származási országukkal. Iszlamológus és szociológus szakértők már kész tényként kezelik, hogy a márciusi támadások óta tartó erőszakhullámot már nem a közel-keleti helyzet élteti – most már autentikus francia dzsihádról beszélhetünk, francia állampolgárok által, francia állampolgárok ellen.

Olvasson tovább: