Nagyon valószínű, hogy nem a magyar romák Kanadában aratott „sikerei” motiválják azt a hirtelen megugrott roma menekültáradatot, amely októberben árasztotta el Németországot a volt Jugoszlávia országaiból. Sokkal inkább köszönhető ez annak, hogy idén júliusban egy alkotmánybírósági döntés alapján összesen 130 ezer menekült kapott hirtelen majdnem négyszer annyi pénzt, mint korábban, ráadásul 2011-re visszamenőleg azokban az esetekben, ahol még nem született jogerős döntés az ügyükben. Így aztán csak október 1-je és 10-e között összesen 3744 személy adott be kérelmet, akiknek 49 százaléka érkezett Szerbiából és Macedóniából. Októberben átlagosan napi 535 kérelem érkezett, és számítások szerint a hónap végéig közel 12 ezer újabb kérelemre lehet számítani, ami megközelíti a tavaly egyetlen negyedév alatt beérkezett összes kérelem számát.
Hans-Peter Friedrich keresztényszocialista belügyminiszter a folyamat láttán a menekültkérelmek gyorsabb elbírálását sürgette, valamint kilátásba helyezte a szerbekre és a macedónokra vonatkozó vízummentes beutazás felfüggesztésének lehetőségét is. A Die Welt című német lapnak nyilatkozva a belügyminiszter elmondta, hogy „a biztonságos országokból érkezők számára a jövőben csak korlátozott juttatásokat kellene biztosítani”, hozzátéve, hogy az egyes tartományok úgy tudják hatékonyan kiszűrni az érkezők közül a nyerészkedőket, ha készpénz helyett étel- és szolgáltatásutalványokat juttatnak a menekülteknek.
A jelenség ugyanis nem új keletű. Ahogy a Der Spiegel magazin október elején beszámolt róla, az elmúlt években a balkáni államokból romák tízezrei vándoroltak be a Ruhr-vidékre. Bulgáriából és Romániából, amelyek uniós tagállamok, problémamentesen be lehet utazni Németországba, ám a munkavállalás már nem ilyen egyszerű, így aztán a romák nagy része napszámosnak áll be, a nők pedig gyakran prostituáltak lesznek. Az életszínvonal azért mégis magasabb, mint otthon, ugyanis a gyerekek után jár szociális juttatás, ami gyakran öt-hétszerese az otthoni, kemény munkával megkeresett havi bérnek. Ez jelenti a legnagyobb csapdát, ugyanis azok, akik hátrahagyják szülőhazájukat, gyakran a társadalom alsóbb rétegeihez tartoznak, írástudatlanok, így a német munkaerőpiacon nem sok esélyük van igazán jó munkát találni. Mégis elindulnak, azzal a reménnyel, hogy a gyerekeik talán egy jobb jövő elé néznek, ha Németországban nőnek fel.
A bevándorlók között a bűnözés is igen gyakori. Duisburgban például gyerek zsebtolvaj bandák járják az utcákat, és a bankautomaták feltörése, illetve a betörések száma is megszaporodott. Gyakran találkozhatunk az utcán kolduló roma gyerekekkel, akiknek nagy része nem jár iskolába. Akik mégis eljutnak, egy szót sem beszélnek németül. Mivel a helyiek elégedetlensége a bevándorlók számával egyenes arányban növekszik, előbb-utóbb a török helyzethez hasonló problémák jelentkezhetnek.
2012. 10. 31. (XVI/44)
