Kereső toggle

Özvegyek Klubja

Tizenegy éve történt a World Trade Center elleni támadás

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Életünk legsötétebb óráit barátaink segítségével vagyunk képesek átvészelni. Habár a New York-i ikertornyok 11 évvel ezelőtt történt összeomlásakor ez a négy hölgy még nem ismerte egymást, az akkor megtapasztalt érthetetlen gyűlölet mégis összehozta és egyesítette őket, hogy vállvetve harcoljanak, és ismét megtalálják a boldogság felé vezető utat.

Claudia Gerbasi (42)

2001. szeptember 10-e estéjén átöleltem a férjemet, Bartot, és elaludtam; úgy éreztem, szerencsés ember vagyok. Már 18 hónapja voltunk házasok, mégis még mindig a mézesheteinket töltöttük. Éppen egy saját lakásra gyűjtöttünk pénzt; azt terveztük, hogy hamarosan családot alapítunk.

Másnap reggel a szokásos módon Bart még előttem felkelt, adott egy puszit és elindult munkába. Aztán 8:46-kor csengett a telefon, Bart volt a vonal másik végén. „Claudia, kapcsold be a tévét! Egy repülőgép csapódott az épületünkbe - mondta. - Csak azt szerettem volna, hogy tudd, jól vagyok. Nagyon nagy a káosz itt bent, megpróbálok kijutni." Hét nappal később, a földön ülve éppen azt néztem, hogy a polgármester, Rudy Giuliani a hírekben bejelenti, hogy már nincsen remény a túlélők felől. A testem minden porcikája elernyedt és teljesen összeomlottam, a térdeim között zokogtam. Végül elfogadtam, hogy Bart tényleg nem jön haza, soha többé.

Ezután az életem minden perce egy elkeseredett küzdelemmé vált. Éjszaka nyitott szemmel feküdtem, és egyre inkább hatalmukba kerítettek a sötét gondolataim. Amikor végre el tudtam aludni, valóságos és fájdalmas rémálmok gyötörtek. A hétköznapok brutálisak voltak és végtelen hosszúak, a hétvégeken pedig átadtam magamat a depressziónak, miközben a paplan alól egész álló nap silány műsorokat néztem a tévében, ügyet sem vetve a telefonhívásaimra egészen hétfő reggelig. A családom és a barátaim ebben egyszerűen nem tudtak segíteni. A férjemet meggyilkolták, több ezer másik áldozattal együtt, és vele együtt a jövőmet is elvették tőlem. A terroristák elvették a gyerekeinket, akik születtek volna, az otthont, amit készültünk megvásárolni, és Bart hátralevő életét, amit együtt tölthettünk volna el.

Néhány hónapon belül találkoztam három hozzám hasonló feleséggel, akik szintén a terrortámadás során vesztették el a férjüket. Azonnal éreztem egy bensőséges kapcsolatot ezekkel a nőkkel, akik tényleg pontosan tudják, hogy min megyek keresztül! Feszengés nélkül tudtunk az élményeinkről mesélni, és végre képesek voltunk nevetni is. Nem ismételgettük állandóan, hogy minden rendben lesz - hanem hallgattunk és hagytuk a másikat, hogy kisírja magát. Azzal, hogy megmutattuk a gyenge oldalunkat is, segítettük egymást a gyógyulásban.

A tény, hogy ott lehettem Ann, Julia és Pattie számára, egy olyan céltudatosságot adott nekem, amelyen keresztül megértettem, hogy a jövőnknek nem kell meghalnia a férjeinkkel együtt. Sokkal könnyebb lett volna átadni magunkat a depressziónak, ám úgy éreztük, tartozunk annyival a fiúk emlékének, hogy küzdünk ellene.

Ahogy múltak az évek, elkezdtük feldolgozni veszteségeinket. Kezdve azzal, hogy az elején teljesen lehetetlennek tűnt, hogy levegyem a jegygyűrűmet és valaki mást szeressek. Emlékeztettük egymást arra, hogy nem szabad bűntudatot éreznünk azért, hogy kaptunk egy második esélyt. 2003-ban Pattie bemutatott engem egy barátjának, Johnnak, aki mindvégig ott volt mellette és támogatta. Egy évvel később John eljegyzett, és ma van egy gyönyörű hároméves lányunk, Izabella. Most úgy érzem, én vagyok a legszerencsésebb nő a világon.

Ann Haynes (49)

Az első találkozásunkkor az Özvegyek Klubjában nagyon aggódtam amiatt, hogy nem illek oda. Egy kevéssel idősebb is voltam a többieknél, három gyerekkel és egy sérült kislánnyal. A gyerekek voltak számomra az elsők, és tudtam, erősnek kell maradnom miattuk. Barátságunk a sorstársaimmal helyreállította az önbecsülésemet, melyet még a férjemtől, Ward-tól kaptam. Lassan úgy éreztem, kész vagyok egy új kapcsolatra, s idővel beleszerettem Kevinbe. 2006-ban házasodtunk össze, s nem sokkal később megszülettek az ikrek - annyira boldog voltam, hogy újra teljes a család! Sajnálatos módon a házasságunk megromlott, és tavaly elváltunk. Először nagyon megrémültem, de tudtam, az Özvegyek Klubjában segítségre fogok lelni. Közös könyvünk megírása, a Love You, Mean It (Tényleg szeretlek), kemény volt, ám még erősebbé tett bennünket, és tudom, hogy mindaz, amit mi átéltünk, másokat is bátorítani fog majd.

Julia Collins (49)

Claudia 2005-ben történt esküvőjéig úgy éreztem, sosem fogom tudni feldolgozni, hogy a férjem, Tommy nélkül kell leélnem az életemet. Miután azonban osztoztam a barátnőm örömében, a hihetetlen szomorúságot elkezdte felváltani a hála azért az időért, amit vele tölthettem. Néhány héttel később találkoztam Chrisszel, Ann barátjával, és egymásba szerettünk. Összeházasodtunk, és elhatároztuk, hogy családot alapítunk, de úgy tűnt, hogy nem lehet saját gyerekem. Aztán 2008-ban Tommy egyik barátja mesélt nekünk egy asszonyról, aki éppen egy párt keres, akik örökbe fogadnák a kisbabáját. Nem hittem abban, hogy szerencsénk lehet, mégis úgy alakult, hogy Tommyn keresztül kaptam életem legszebb ajándékát, a kislányomat, Charlotte-ot.

Pattie Carrington (45)

Még öt évvel 9/11 után sem voltam képes arra, hogy elolvassak egy átlagos könyvet. Mióta a férjemet, Cazt megölték, a szavak nem tudták orvosolni azt az iszonyú gyászt, amit éreztem. Csak azokat a könyveket tudtam elolvasni, amelyeket Caz is olvasott, mert tudtam, hogy az ujjai érintették a lapokat. Az Özvegyek Klubja segített abban, hogy kifejezzem a gyászomat - nem szavakkal, hanem sokkal inkább sírással és nevetéssel. Végül öt év elteltével olyan klasszikus művekkel kezdtem újra, mint például az Üvöltő Szelek és a Jane Eyre. Mire egy bank vezérigazgatója lettem, rájöttem, hogy mindazt elértem, amit a karrierem során célként kitűztem - mégsem erről szól az élet. Elhatároztam, hogy otthagyom a munkámat, és visszamegyek az egyetemre irodalmi diplomát szerezni. Most egy biztosítási cégnek dolgozom Bostonban. Izgatottan várom a jövőt - ez az egyik legnagyobb siker, amihez az Özvegyek Klubja hozzásegített.

Olvasson tovább: