Kiárusított életek

Virágzik a szervkereskedelem

Cikk nyomtatása
Továbbítás emailben

Saját transzplantációs klinikát üzemeltet Koszovóban egy német urológus professzor - a klinikán tömegével vesznek ki és ültetnek át emberi szerveket, ahogy a közelmúltban több forrásból bebizonyosodott. A német Der Spiegel magazin újságírói oknyomozó riportban tárták fel az illegális szervkereskedelem helyzetét. Bár a vita a szervkereskedelemről már legalább tizenöt éve folyamatosan zajlik, Iránon kívül egyelőre a világ minden országában illegálisnak számít pénzt fizetni az adományozott szervekért.<>

A Spiegel részletesen beszámol egy német gyárosnak az életéért vívott küzdelméről, aki egy izraeli orosz bevándorló hölgy egyik veséjéért 82 ezer eurót fizetett ki az átültetéskor. A Walternek nevezett férfi és családja egy televíziós riport után döntött úgy, hogy figyelmen kívül hagyják a morális és törvényi aggályokat, és a riporternő segítségével kapcsolatba léptek a szervkereskedőkkel. A másik érintett, a szervdonor pedig egy hirdetésre jelentkezett Tel Avivban. A nyomozást 2010-ben az EULEX (az Európai Unió Koszovói Jogállamiság Missziója) ügyésze, Jonathan Ratel indította el. Ratel kiderítette, hogy a koszovói kórház, ahol a műtétet elvégezték, a berlini Franziskus kórház vezető urológus professzora, Manfred Beer tulajdonában van, aki azóta is tagadja, hogy tudomása lett volna az illegális operációkról.

A szervkereskedelem a nyugati társadalmak öregedésével exponenciális arányban növekszik. A szerv­átültetésre várók száma egyre magasabb, csak Európában 40 ezer súlyos beteg vár az életmentő műtétre, viszont alig harmaduk éli meg a transzplantációt. A szervkereskedelem ellen küzdő szervezetek adatai alapján a legfőbb veseimportőrök az Egyesült Államok, Kanada, Izrael és Szaúd-Arábia, a legnagyobb exportőrök pedig Kína, India, Egyiptom, Moldova, illetve a Fülöp-szigetek. Ebben az üzletben nem számít a rasszizmus, mindegy, hogy feketék vagy sárgák veséjét kapják meg a fehérek. A nyomozók dolga igen nehéz, ugyanis a maffia a „repülő orvosok" elvét követi, azaz ha egy országban lebukik egy kórház, azonnal áthelyezik a „bizniszt" egy másikba. Jelenleg Ciprus és Kazahsztán a legkedveltebb ebből a szempontból. A pácienseket sem tájékoztatják előre, nehogy a klinika nyomára vezessék a bűnüldöző szerveket, ők is csak a reptéren tudják meg, hogy hová is utaztatják őket.

A riportban szereplő orosz bevándorló hölgy, Vera Schewdko a német gyáros által kifizetett összegnek mindössze a tizedét kapta meg, ami az alapvetően a maffia által irányított egyre jövedelmezőbb és kiterjedtebb üzletben még akár jónak is mondható.

A Fülöp-szigeteken, Indiában, Egyiptomban, Bangladesben vagy más harmadik világbeli országokban a szerv-donoroknak egy veséért mindössze 750 eurót fizetnek, míg a vásárlók a teljes „vesecsomagért" akár 160 ezer eurót is kénytelenek fizetni.

Mindezek mellett, ha valaki egyszer igent mond, akár az adó, akár a kapó félről van szó, onnan nincs visszaút. Az izraeli hölgy a Spiegel TV-nek adott interjúban elmondta: ahogy Koszovóba érkezett, azonnal elvették az útlevelét, és végig úgy érezte, hogy ha életben akar maradni, szó nélkül engedelmeskednie kell. A műtét előtti megbeszélésen látta a fogadó fél útlevelét is, innen tudta, hogy egy német fogja kapni a veséjét. Az operáció iszonyú fájdalommal járt, és Schewdko megmaradt veséje nem bírja el egyedül a munkát; hiába iszik rengeteg folyadékot, állandó fájdalommal küzd. Az interjúban azt is elmondja, hogy a veséjéért kapott pénz mindössze három hónapig volt elég, és nagyon megbánta, hogy belement az üzletbe.

A megkérdezett szervdonorok legnagyobb része általában ugyanerről számol be. Életkörülményeik nemhogy nem javulnak a beavatkozás után, hanem általánosságban csak romlanak, ugyanis az „exportáló" társadalmakban a szervdonorok megítélése rosszabb, mint a prostituáltaké. A legtöbb donor pár hónap alatt eltapsolja az amúgy sem nagy összegeket, amit a szerveikért kapnak, és gyakran olyan mértékben megromlik az egészségi állapotuk, hogy még annyit sem tudnak dolgozni, mint az operáció előtt.

Ez a tapasztalat megdönti a szervkereskedelem legalizálását támogatók érvelését, miszerint az adományozó és a szervet kapó fél is jól jár. Ez gyakran nemcsak a donor, de a szervért vagyonokat fizető fogadó fél számára sem igaz, ugyanis az illegális beavatkozások esetében a fertőzésveszély mellett az is előfordulhat, hogy a beültetéskor hepatitisz- vagy HIV-vírus jut be a beteg szervezetébe. A legtöbb esetben nem is önálló döntésről van szó, ugyanis a nyomozást végző Ratel szerint a harmadik világbeli országokban úgy gyűjtik be a szervdonorokat, ahogy a prostitúcióra kényszerített fiatal lányokat. Az operációig bezárva tartják őket, és gyakran előfordul, hogy a megígért összeget sem kapják meg azután, hogy lényegében elrabolják tőlük valamelyik szervüket. Jobb esetben legalább életben maradnak, ami néhány olyan tanúnak, akik a jogvédőknek bármilyen segítséget nyújtottak, nem sikerült. A 23 éves török Yilman Altun a pristinai reptéren lett rosszul a veseműtétet követően. Miután az orvos megállapította, hogy kivették az egyik veséjét, a rendőrök megtalálták a klinikát, ahol a beavatkozás megtörtént. Azóta a fiút senki nem találja.

A leleplezett koszovói banda azonban csak a jéghegy csúcsa. Egyiptomban az úgynevezett arab tavasz óta jelentősen kiterjedt a szervkereskedelem, Kínában nemrég ítélték halálra egy bűnszövetkezet tagjait, akik évtizedekig látták el illegálisan szerzett vesékkel a piacot (lásd keretes írásunkat). A bűnözők gyakran akár gyilkolnak is a szervekért - ennek gyanúja néhány eltűnési ügyben már Magyarországon is felmerült. (Eltűnt fiatalok nyomában. Hetek, 2010. szeptember 17.)

Olvasson tovább:

Feliratkozás hírlevélre

 
Név: *
Email: *
Feliratkozással elfogadja a Hetek adatvédelmi elveit