Kereső toggle

Imák és imámok

„Jogunk van megtérni!”

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ha egy ismert francia napilap vallásról beszél és a vallásszabadságról értekezik, ahogy azt a Le Monde tette néhány napja, akkor egészen biztosak lehetünk abban, hogy valami történt. Az iszlám és a zsidó–keresztény kultúra kapcsolata, a vallás megváltoztatásához való jog és a vallásszabadság kérdése egy konferencia kapcsán került napirendre Párizsban, a pünkösdi hétvégén.

Az Észak-Afrikai és Közel-Keleti Keresztények Európai Konferenciáját immár második alkalommal rendezték meg a francia fővárosban. A konferencia szervezői és résztvevői (észak-afrikai és közel-keleti származású, a muszlim hitről keresztény hitre tért emberek) magas rangú muzulmán vezetőket hívtak meg, hogy a hétvége során példát mutassanak arra, hogyan lehet párbeszédet kezdeményezni a vallás megválasztásához való alapvető emberi jog kérdéséről, és egyben képviselni is ennek ügyét.
Több százan gyűltek össze Párizs tizennyolcadik kerületében a St.-Denys de la Chapelle-ben, hogy protestáns hitük szerint közös istentiszteletet tartsanak, és meghívott vendégeikkel megvitassák a vallásszabadság problémáját, amely mind Franciaországban, mind származási országaikban testközelből érinti a muszlim hitről áttért keresztényeket.
A konferencia értelmi szerzője és motorja a marokkói származású, Franciaországban élő Saïd Oujibou, aki elhivatottan törekszik arra, hogy a muszlim hátterű keresztények nevében és érdekében hirdesse a vallásszabadságot. „Az, hogy vannak franciák, akik keresztény kultúrájuk ellenére iszlám hitre térnek át, mára elfogadottá vált. Itt az ideje, hogy az iszlám is elfogadja, amikor ezzel ellentétes irányú megtérés történik, és megtegye ez irányban a reformhoz szükséges lépéseket” – véli Oujibou.
A Muzulmán Vallás Francia Tanácsának (CFCM) elnöke, Mohammed Moussaoui, aki kapcsolatban áll Oujibou-val, támogatja ezt az elképzelést, és a konferencia kapcsán kifejezte meggyőződését, hogy a vallás megválasztása egyértelműen egyéni jog. „Mindig is hittem abban, hogy a vallás megváltoztatása az egyén szabadságához tartozik, még akkor is, ha az iszlámban az elszakadás ma még bűnnek számít. Egyedül Isten a bíró, a muzulmánok nem vethetnek semmit a szemére annak, aki ilyen döntést hoz” – szögezte le a Le Monde-nak adott nyilatkozatában a muzulmán vezető. Egy másik szervező ehhez még hozzátette: a megtérés alapvető joga az embereknek, tehát fontos elérni, hogy a vallások megférjenek egymás mellett, ám nem fognak várni az imámok beleegyezésére ahhoz, hogy megtérjenek.
Saïd Oujibou emellett úgy véli, a keresztény hitre tért muzulmánok számára lényeges lépés annak elérése, hogy saját országukban egyenrangúként tudjanak együtt élni muzulmán honfitársaikkal, és ki tudjanak lépni abból a megosztottságból, amely egyfajta keresztény gettóba szorítaná őket.
Az arab tavasz által elindított folyamatok nem kedveztek a muzulmán országokban élő keresztények életkörülményeinek. Számos helyen rendkívül bizonytalanná vált a helyzetük, és nemcsak társadalmi kapcsolataik kerültek veszélybe, hanem a biztonságuk is, nem egyszer menekülésre kényszerülnek. A szervezők éppen ezért különösen aktuálisnak tartották, hogy ennek a fordulatnak a következményeiről és a keresztény egyházak szolidaritásának kérdéséről is szó essen a több napos konferencián.
A téma körbejárására a Francia–Egyiptomi Emberi Jogi Szervezet kerekasztal-beszélgetést hívott össze, amelyen többek között részt vett Harun Ibrahim palesztin evangéliumi keresztény pásztor és Mohammed el Shahat el Guindy sejk is, a kairói Al-Azhar mecset képviseletében.
A mintegy 750 fős hallgatóság nem maradt csendes – keleti származásuknak megfelelően élénken hozzájárultak az eszmecseréhez tetszés- vagy nemtetszés-nyilvánításaikkal.
Hassen Chelghoumi, a franciaországi Drancy mecsetjének imámja egyöntetű tetszést aratott azzal a bejelentésével, hogy a muzulmánoknak szét kellene választania a politika és a vallás kérdését, és felhagyni az iszlamista politikával. A „hit embereinek forradalmat kellene hirdetnie az iszlamistákkal szemben”, állította az imám, aki olyan forradalmat szeretne, amely a mindenkit megillető szabadsághoz, egyenlőséghez és emberi méltósághoz való jogon alapulna. Reza Saffa iráni pásztor és evangélista, aki az Egyesült Államokban talált menedéket, de televíziós műsora révén továbbra is szolgál a szülőhazájában élők felé, arra emlékeztetett, hogy a szabadság a legnagyobb ajándék az emberiség számára Istentől. „Az elnyomó rendszerek semmit nem nyernek az elnyomással” – tette hozzá. Iránban az elmúlt tíz év során 65 földalatti gyülekezetet zárattak be a hatóságok, pásztoraikat és számos hívőt is letartóztattak.

Büszkén arab és keresztény

A változás első lépéseiről sokat tudna mesélni Saïd Oujibou, aki új hazája demokratikus jogaival és szabadságával maga sem tudott automatikusan élni. Marokkóban született, és kisgyermekként költözött családjával egy francia nagyváros külvárosi lakótelepére, ahol kamaszként a kilátástalanság hatására és a muszlim környezet nyomására először egyre inkább radikalizálódott a hite, majd egy hirtelen fordulattal keresztény hitre tért.
Saját elmondása szerint folyamatos szellemi szomjúságot érzett, és Jézus Krisztussal való találkozása után elkötelezte magát a keresztény hit mellett. Mindez húsz évvel ezelőtt történt. 2010-ben Büszkén arab és keresztény címmel jelent meg első könyve.
A most 44 éves lelkipásztor arab nyelven elsősorban az internet segítségével igyekszik megosztani új hitét, valamint bátorítani a muzulmán hitről áttért keresztényeket hitük felvállalására, és arra, hogy az arab kultúrához tartozást és a kereszténységet egyidejűleg meg lehet élni. Oujibou jelenleg Párizs külvárosában lakik, külvárosi erőszak-szakértőként és tanácsadóként dolgozik. Emellett művészi tehetségét is az evangélium szolgálatába állítja az interneten elérhető rövid jelenetek létrehozásával, Szabadság, egyenlőség, kuszkusz vagy A tékozló fiú címmel, amelyek révén a „humorista és pásztor” elnevezést érdemelte ki.

Olvasson tovább: