Kereső toggle

Szabadesés

Utcai harcok terepe lehet Európa

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az európai adósságválság csökkentésére irányuló szigorú lépéseket fontolgat a német kancellár és a francia államfő. Angela Merkel és Nicolas Sarkozy olyan szerződést szeretne, amely határozottabb közbelépésre késztetné az Európai Központi Bankot a válságkezelésben. Mivel az érvényben lévő uniós szerződések megváltoztatása túlságosan hosszú időt venne igénybe, a költségvetési fegyelem megteremtésére irányuló új Stabilitási Törvényt a tervek szerint csak az eurózóna országainak kellene elfogadnia egymás között, így az akár már a jövő év elején életbe léphetne. Ezzel létrejönne a sokat emlegetett „kétsebességes Európa”, ahol az erős országok diktálják a játékszabályokat. Emellett az elemzők egyre reálisabb lehetőségként számolnak az eurózóna szétesésével, ami becslések szerint átlagosan 11 ezer euró (3,4 millió forint) veszteséggel járna minden egyes állampolgár számára.

A Die Welt című német lap hétvégi kiadása kormányforrásokra hivatkozva úgy véli, Merkel és Sarkozy a napokban hozza nyilvánosságra a válság csökkentésére létrehozott tervét. A Stabilitási Törvény szigorú deficitszabályokat állítana fel, és ellenőrzési joggal ruházna fel európai uniós intézményeket az egyes nemzeti költségvetések fölött. A Die Welt értékelése szerint az Európai Központi Banknak (EKB) határozottabban részt kellene vállalnia a krízis kezelésében. Bár az EKB független szervezet, a vele szemben állított elvárások nyilvánvalóak, és a Bank több forrás szerint készen áll arra, hogy a politikusok egyetértése esetén határozott lépéseket tegyen.
Annak ellenére, hogy az EKB közvetlen módon nem finanszíroz kormányokat, már augusztus óta olasz és spanyol államkötvényeket vásárol azzal a céllal, hogy alacsonyan tartsák az eurózóna harmadik és negyedik legnagyobb gazdasága államkötvényeinek hozamát. Ugyanakkor a spanyol és olasz államkötvények hozama az elmúlt hetekben tovább emelkedett, annak ellenére, hogy Rómában új, technokrata kormány alakult (Euróra váltott függetlenség. Hetek, 2011. november 25.), és Madridban a konzervatív Néppárt került hatalomra.

Obama tanácsai

Az eurózóna országainak brüsszeli képviselői úgy vélik, a szorosabb pénzügyi integráció megfelelő cselekvési teret nyújtana az Európai Központi Banknak az érintett országok piacának stabilizálásához. Az Európai Unió végrehajtó szerve, az Európai Bizottság javaslatában egyetértési jogot igényel magának az eurózóna országainak költségvetéseit illetően, mielőtt azokat a nemzeti parlamentek elé terjesztik. Egy ilyen javaslat elfogadása szükségszerűen a költségvetéssel kapcsolatos nemzeti szuverenitás megnyirbálását jelentené.
Berlin igyekszik elérni, hogy az uniós szerződés értelmében büntethetők legyenek az unió költségvetési szabályait megszegő tagországok. Angela Merkel határozottan kijelentette: Németország nem kíván felelősséget vállalni az eurózóna gyengébb tagországainak adósságáért. Véleménye szerint a krízisben lévő országok államkötvényeinek megvásárlása megszabadítaná őket a gazdasági reformok keresztülvitelének kényszerétől.
Franciaországban – bár Sarkozy elnök szintén a szorosabb pénzügyi együttműködésben véli megtalálni a további válságok elkerülésének módját – a kormánytagok körében ellenállásba ütközött az a gondolat, hogy a francia költségvetést is be kell nyújtani egy brüsszeli, kormányok fölötti szervnek.
Az Európa Tanács elnökével, Herman Van Rompuy-jal és az Európai Bizottság elnökével, Jose Manuel Barrossóval tartott hétfői találkozója után Barack Obama amerikai elnök kijelentette: „Az Egyesült Államok kész kivenni a maga részét a válság megoldásából, mivel ez a mi gazdaságunk számára is igen nagy fontossággal bír.” Arról azonban konkrétan nem esett szó, hogy Amerika bármiféle anyagi kötelezettséget vállalna Európa megsegítésében vagy az IMF forrásainak bővítésében – ezek a lépések nagy valószínűséggel komoly ellenállásba ütköznének az amerikai törvényhozásra nehezedő költségvetési nyomások közepette. Ezzel szemben Obama a válságkezeléssel és a súlyos döntések meghozatalával kapcsolatos tanácsadásra helyezte a hangsúlyt a 2008-as amerikai pénzügyi válság során szerzett tapasztalataira támaszkodva.

Széthullás vagy egység

„Európa előtt két lehetőség áll – jegyzi meg a The New York Times elemzője a lap vasárnapi számában. – Vagy szétesik az eurózóna, vagy sokkal szorosabbra záródik.” A német és francia elképzelések tükrében ez utóbbinak az esélye látszik erősebbnek, annál is inkább, mivel a helyzet sürgős megoldást követel: Görögország, majd Olaszország és Spanyolország után a pánik tovább gyűrűzik, és hosszabb távú hatása nem kerülheti el az európai érdekeltségekkel rendelkező amerikai befektetőket sem.
„Az országoknak teljesíteniük kell” – jelentette ki Vítor Constancio, az Európai Központi Bank alelnöke a múlt héten Londonban, egy befektetők számára tartott előadásában. Bár eredeti témája a nemzetközi pénzügyi rendszer volt, közönségét nem elsősorban az elméleti fejtegetések kötötték le – sokkal inkább arra voltak kíváncsiak, milyen lépéseket tesz a Központi Bank az európai pénzügyi válság kezelésére. Constancio ugyan megemlítette a Bank kötvényvásárlási akcióit és a bankok számára elérhető hiteleket, de azt is egyértelművé tette, hogy az eurózónában zajló válságért a nemzeti kormányok viselnek felelősséget: „Amíg az olyan országok, mint Görögország és Olaszország nem tartják be az uniós szabályokat és nem csökkentik költségvetési hiányukat, addig a Központi Bank nem tud sok mindent tenni” – figyelmeztetett.
Számos elemző szerint ugyanakkor éppen ez az „edd meg, amit főztél” politika súlyosbítja a helyzetet. „A probléma megoldása maga lett a probléma új forrása” – fejtegeti Simon Tilford, a Center for European Reform közgazdásza, aki szerint a további törvények és megszorítások nem hozhatnak eredményt, ehelyett olyan szövetségi keretet kell biztosítani az eurózóna számára, amelyben a tagországok pénzügyi forgalma akadálytalanul folyhat. Azt a széles körben támogatott ötletet azonban, hogy létrehozzanak egy saját államkötvény kibocsátására is képes európai pénzügyi zónát, elsősorban Németország érdekei akadályozzák, amely nem kíván felelősséget vállalni a szegényebb országok adósságaiért.
A pénzügyi terhek megoszlása esetén Németországnak olyan anyagi terhet kellene felvállalnia az adósságtól sújtott tagországok (köztük Franciaország) megmentése során, amely egyes szakértők szerint jelentősen meghaladná az első világháború után a győztes hatalmak által rá kirótt jóvátétel mértékét (amelyet egyébként Németország csak 2010-re volt képes teljesen kifizetni).
Elemzők igyekeztek felmérni, mi történne abban az esetben, ha egy ország úgy döntene, kilép az eurózónából: a UBS pénzügyi szolgáltató cég becslései szerint ebben az esetben az adott ország lakosaira egyenként 11 ezer eurós költség hárulna a legszigorúbb megszorítások időszakában. Ez azonban csak elméleti kérdés, ugyanis az eurózónából való kilépés törvényileg lehetetlen: az uniós szerződés csak a belépést szabályozza, a kilépésre, illetve kizárásra vonatkozó passzusok kimaradtak belőle, az egységes valuta megálmodóinak tudatos választásaként.

Az Egyesült Európa a megoldás?

Mindennek megfelelően Európában egyre jobban terjed az az elmélet, amely szerint egyetlen út vezet ki a válságból, a magas államháztartási hiányt produkáló országok költségvetésének Brüsszel általi közvetlen ellenőrzése, amit többek között Jean-Claude Trichet, az Európai Központ Bank volt elnöke, az eurózóna egyik legelkötelezettebb híve vetett fel a közelmúltban, és amit a francia és német államfők kívánnak most keresztülvinni. „A terv támogatottsága erősebb, mint gondolnánk” – jegyzi meg Larry Hatheway, a UBS közgazdásza, az eurózóna elhagyásának költségeit mérlegelő tanulmány egyik szerzője. A Trichet-terv egy föderatív európai államot vázol fel, az Amerikai Egyesült Államok mintájára. Javaslata most sokkal közelebb lehet a megvalósuláshoz, mint korábban. Közgazdászok máris egy európai pénzügyminiszter kinevezésének szükségességét hirdetik.
A válság mélyülésével egyre nagyobb nyomás nehezedik az EKB-ra, hogy a német tiltakozással szembeszállva több államkötvényt vásároljon, azonban nem sok jele van annak, hogy a bank ebbe az irányba kíván lépni. Vítor Constancio az elmúlt héten éppen a bank eddigi visszafogott lépéseit hangsúlyozta, miközben az aggódó befektetők előtt világossá tette, hogy eddigi kötvényvásárlásaik mindössze az eurózóna országai GDP-jének a 2 százalékát tették ki – szemben az amerikai jegybank 11 százalékos beavatkozásával és a brit Bank of England 13 százalékával. „Nem finanszírozzuk a tagországok költségvetési hiányát” – jelentette ki hallgatósága előtt.

Nincs új a nap alatt

Részletek Margaret Thatcher egykori brit miniszterelnöknek 1990. október 30-án, az Európa Tanács római tanácskozása után, az angol parlament alsóházában tartott beszámolójából.
„A gazdasági és pénzügyi unióval kapcsolatban hangsúlyoztam, hogy készek vagyunk továbblépni egy európai pénzügyi alap és közös európai valuta megteremtése felé... De nem vagyunk hajlandóak határidőben megállapodni a pénzügyi és gazdasági egység következő szintjére lépéshez addig, amíg megállapodás nem születik annak tartalmáról. Újra kiemeltem, hogy nem fogadjuk el egy egységes valuta ránk erőltetését, és nem adjuk fel a font sterlinget mint saját valutánkat. …A saját nemzeti valutánk megmarad mindaddig, amíg a nép és a parlament következő generációja szabad döntést nem hoz annak megsemmisítéséről.”
„Bár teljes mértékben alárendeljük magunkat az egyezményekben foglalt kötelezettségeinknek, és közelebbi együttműködést kívánunk folytatni az Európai Közösség más tagországaival, határozott szándékunk, hogy fenntartsuk alapvető képességünket a parlamenten keresztüli önálló kormányzásra. Hiszem, hogy ez ennek a Háznak (az angol parlament alsóháza – a ford.) a kívánsága, és mi itt, a magunk oldalán mindent meg fogunk tenni, hogy ezt a feladatunkat betöltsük.”
„…A font sterlingnek, a szuverenitás legfőbb kifejezőeszközének felszámolása… bármilyen módon, teljes mértékben és kimondottan hibás döntés lenne.”
„Az a célunk, hogy fenntartsuk ennek a Háznak a hatalmát és befolyását, nem, hogy megfosszuk hatalma legnagyobb részétől. …A Bizottság ki akarja terjeszteni hatalmát és kompetenciáját az egészségügyre, de mi nemet mondtunk, nem, ebbe nem megyünk bele.”
„Igen, a Bizottság nagyobb hatalmat kíván. Igen, ez egy nem választott testület, és én nem akarom, hogy a Bizottság az angol parlament rovására növelje hatalmát, tehát természetesen ellenállunk. A Bizottság elnöke, Mr. Delors egy sajtókonferencián nemrég kijelentette, hogy azt szeretné, ha az Európai Parlament az unió demokratikus testülete lenne, hogy a Bizottság legyen a végrehajtó hatalom, és a Miniszterek Tanácsa alkossa a szenátust. Nem. Nem. Nem.”

Olvasson tovább: