Kereső toggle

Diktátorok fekete éve

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

1945 - Mussolini és Hitler halála - óta nem bukott meg egyetlen év alatt annyi diktátor, mint idén. A sort Ben Ali tunéziai elnök kezdte, aki az év elején kitört tömegtüntetések elől január 14-én elmenekült az országból. Bár távollétében egy tunéziai bíróság feleségével együtt utólag 35 év szabadságvesztésre és 13 milliárd forintnak megfelelő pénzbírságra ítélte, szerencsésnek mondhatják magukat, miután Szaúd-Arábia menedéket adott a számukra.

Ben Ali bukása után a véres tüntetések átterjedtek Egyiptomra is. Hoszni Mubarak egyiptomi elnök 2011. február 1-jén bejelentette, hogy nem indul a szeptemberben esedékes elnökválasztáson. A tüntetések azonban tovább folytatódtak, így az elnök 2011. február 11-én lemondott, és a hatalmat a hadsereg vezérkarának adta át. Mubaraknak Benjamin Ben-Eliézer volt izraeli védelmi miniszter menedéket ígért, ám a volt elnök ezt elutasította. Áprilisban a még általa kinevezett főügyész elrendelte Mubarak és két fia letartóztatását. A katonai tanács kezdeményezésére májusban kezdődött a per, amelyen a súlyos beteg volt elnököt megalázó körülmények között, hordágyon, vasketrecbe zárva hallgatták ki. A vádak alapján az Egyesült Államok egykori legfontosabb közel-keleti arab partnerének számító Mubarakot halálbüntetés fenyegeti.

Drámai éve volt a 33 éve regnáló Ali Abdullah Szale jemeni elnöknek is. Az országban tavasszal szintén véres tömegtüntetések kezdődtek, ahol lemondását követelték - eredménytelenül. Június 3-án rakétagránáttal merényletet kíséreltek meg ellene. A támadásban négy testőre meghalt, ám Szale elnök súlyos sérülésekkel ugyan, de túlélte a merényletet. Amerikai információk szerint testének 40 százaléka és tüdeje is megégett. Szaúd-Arábiába vitték gyógykezelésre, de szeptemberben visszatért. Végül novemberben beadta a derekát, és bejelentette, hogy nem indul a 2012. januárra kiírt elnökválasztáson.

Nem úszta meg ennyivel Moamer Kadhafi líbiai vezető. Az Ezredes 41 éven át korlátlan hatalommal irányította az észak-afrikai országot. Sokáig úgy tűnt, hogy a márciusban kitört felkelés és a NATO légicsapásai sem tudják megingatni uralmát. Végül eljött az ő ideje is, és a Líbiai Szocialista Népköztársaság Szeptember 1-jei Nagy Forradalmának Testvéri Vezére és Útmutatója szülővárosa, Szurt mellett egy csatornában fogságba esett. Hiába volt Kadhafi a világ egyik leggazdagabb embere - személyes vagyona a 100 milliárd eurót is meghaladta -, utolsó órái pokolian teltek. Elfogói megkínozták, majd megölték. Holttestét egy hentesboltban tették közszemlére. Miután mindenki kedvére megköpdöshette, tetemét a sivatagban ásták el.

Vannak olyan diktátorok, akik formailag hatalmon vannak, de sorsuk megpecsételődni látszik. Basar al-Asszad szíriai elnök hadserege és biztonsági erői több mint 5000 felkelőt gyilkoltak meg, mégsem tudták letörni a felkelést. Hugo Chavez venezuelia elnök pedig a rákbetegséggel vív elkeseredett - volt orvosa szerint reménytelen - küzdelmet. Hozzánk közelebb Európa utolsó diktátoraként Aljakszandr Lukasenka fehérorosz elnök uralma is megkopni látszik. Hiába választották 2010-ben harmadszor is újjá, a „Bátyka" nemkívánatos személy a demokratikus országokban.

Nem csak diktátorok számára volt azonban megrázó a 2011-es esztendő. A Narancsos Forradalom egyik vezetőjét, Julia Timosenko volt ukrán miniszterelnököt hét év börtönre ítélték Kijevben. Lánya szerint a börtönben az egykori miniszterelnök állapota annyira megromlott, hogy már nem képes egyedül felkelni sem. Szintén börtönbe került Ivo Sanader volt horvát kormányfő is, akit korrupcióval és hatalommal való visszaéléssel vádolnak. Sanadert végül rekordösszegű óvadék ellenében december közepén szabadlábra helyezték, de pere tovább folytatódik 2012-ben.

Három európai uniós ország vezetője Brüsszellel került összeütközésbe, és kényszerült gyors távozásra. Iveta Radicova, Silvio Berlusconi és Jeorjiosz Papandreu bukása azt jelzi, hogy 2011-ben nemcsak a Közel-Keleten, hanem Európában is alaposan felgyorsultak az események.

Olvasson tovább: