Kereső toggle

Palesztinkérdés: Ki alapíthat új államot?

Bármit megszavazna az ENSZ

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Barack Obama még a nyár elején csúcstalálkozót szeretne rendezni Benjamin Netanjahu és Mahmúd Abbász részvételével Washingtonban. Az amerikai vezetés az Obama és Netanjahu között egy héten át tartó diplomáciai birkózást - amely során összesen hat beszéd hangzott el - úgy ítéli meg, hogy az izraeli miniszterelnök fontos engedményeket tett a települések egy részének átadása és a területcserék elvének elfogadtatásával. Izraelben azonban a közvélemény többsége úgy ítéli meg, hogy Netanjahu nemet mondott az amerikai ultimátumokra, és megvédte az ország stratégiai érdekeit.

Mahmúd Abbász már 2008-ban, Koszovó függetlenné nyilvánításakor eldöntette, hogy Izrael megkerülésével, a nemzetközi közösség támogatásával egyoldalúan alapítja meg a palesztin államot. Ez tenné lehetővé számára, hogy a palesztin állam megalakításával ne kelljen egyben lemondania az „ötmillió menekült" Izraelben való letelepítéséről, és legfőképpen ne kelljen Izraelt a zsidó nemzet államaként elismernie. Ezzel a palesztin államnak az „1967-es vonalak" (valójában az 1949-es tűzszüneti határok) mögött való megalakításával a konfliktus nem szűnne meg, a menekültek letelepítésével pedig Izrael demográfiai helyzete lehetetlenedne el. Így Izraelnek hamarosan arab kormánya lenne, amely felszámolná a zsidó államot. Ezen az elképzelésen még Obamának, a határokra vonatkozó, most közzétett javaslata sem változtatott. A Nyugat minden ilyen irányú kísérlete csak megerősítette Abbászt, hogy nincs szükség az Izraellel való tárgyalásokra, hiszen a nemzetközi közösség ezüsttálcán kínálja nekik mindazt, ami Izraeltől tárgyalások útján nem várható, hogy megkapják.

Catrine Ashton, az unió külügyi képviselője szerint Izraelnek teljesen meg kellene nyitnia a Gázai övezettel „határos" átkelőhelyet, hogy ne csak a rakéták, de az „áruk és a személyek is szabadon áramolhassanak Izrael és a Hamasz uralta övezet között". Nicolas Sarkozy pedig azt állította, hogy „a Hamasz és Fatah kibékülési megállapodása jó jel a béke számára."

Egészében véve a nyugati vezetők, Cameronnal, Sarkozyvel, Merkellel és Obamával az élükön úgy tesznek, mintha „Izrael és a palesztinok között békefolyamat" zajlana. Pedig a Palesztin Autonómia területén az Arafat által kiépített és ma is változatlan erősséggel működő antiszemita gyűlöletpropaganda és Izrael-ellenes uszítás rendszeréből egyértelmű, hogy nem békére, hanem elhúzódó, Izraelt megsemmisíteni szándékozó háborúra készítik fel a palesztin társadalmat. Az arab terror folyamatos jelenlétéből, a több mint ezer izraeli polgári áldozatából is egyértelműen levonható a következtetés: a két fél között nem békefolyamat, hanem a háború egy speciális változata zajlik.

A PH számára az oslói megállapodás Feiszál Husszeini hasonlatával szólva „trójai faló" volt és azt célozta, hogy a PFSZ a „béke" segítségével területen belülre kerüljön, történelmében először katonai bázisokat építsen ki Izrael közvetlen közelében és onnan vívja meg végső harcát Izrael felszámolásáért, az egységes arab állam megteremtéséért a Földközi-tenger és a Jordán folyó között.

E stratégia részeként utalja a palesztin államiság kérdését a PFSZ szeptemberben az ENSZ fórumai elé. A palesztin állam nemzetközi elismerésével és sikeres tagfelvételével a PFSZ-nek Izrael delegitimálásáért folytatott háborúja új szakaszába lépne. Ezzel Izrael hamarosan egy másik ENSZ tagállam területét tartaná megszállva. Nemzetközi szankciók sora „dél-afrikai mintára" lehetetlenítené el a zsidó államot, és kényszerítené az 1967 előtti vonalakra való visszavonulásra. A háború azonban még itt sem érne véget. Izraelt megpróbálnák rákényszeríteni több millió palesztin menekült letelepítésére. Hogy Obama beszédében szándékosan nem vonta kétségbe a menekültek visszatérési jogát, csak tovább bátorította a palesztinokat az egyoldalú lépésekre.

Ám itt még egy félreértést el kell oszlatnunk. A nemzetközi jog, az ENSZ nem hoz létre és nem is ismerhet el államokat. Téves annak feltételezése, hogy Izrael államát az ENSZ Közgyűlés 181-es számú határozata (1947) hozta volna létre. (Izrael születési bizonyítványa az 1922-es népszövetségi mandátum, amely a zsidó nemzeti otthon helyreállításáról határozott.) A költségvetést és az ügyrendet leszámítva ugyanis a közgyűlési határozatok csak ajánlások. Nem volt ez másképpen „Palesztina" ügyében sem, amelyben a világszervezet közgyűlése 1947-ben a területet egy zsidó és egy arab állam között javasolta felosztani. A Zsidó Ügynökség Izrael képviseletében elfogadta a felosztást, ám az Arab Liga és a Magasabb Arab Bizottság „Palesztina" képviseletében elutasította, és háborút indított Izrael felszámolására. Izrael meghiúsította az arab törekvéseket, és a saját erejéből létrehozta Izrael Államát. Ha Izrael nem lett volna katonailag elég erős, hiába lett volna a közgyűlés határozata, a zsidó állam nem jött volna létre.

A Palesztin Hatóság jelenleg autonóm terület, amely nem rendelkezik az államiság kritériumaival. A Gázai-övezetben és a Nyugatipart

A típusú területein nem létezik hatékony és független kormányzat, amely a területek lakosainak teljessége felett szuverén joghatósággal rendelkezne. A Nyugatipart B típusú területein a biztonságot Izrael felügyeli, a C típusú területek pedig teljes egészében Izrael fennhatósága alá tartoznak. A Palesztin Hatóság nem rendelkezik a külkapcsolatok létesítésére vonatkozó jogképességgel sem: nem fogadhat nagyköveteket és nem létesíthet külföldön nagykövetségeket. Kelet-Jeruzsálem, amelyet a Palesztin Hatóság a fővárosának tekint, a valóságban Izrael fővárosa, és annak teljes szuverenitása alá tartozik.

Bár a valóságban nem létezik a palesztin állam, mégis ma több mint 130 állam ismeri el. (Netanjahu erre utalva megjegyezte, hogy ma olyan hangulat van az ENSZ-ben, hogy azt is simán megszavaznák, hogy a föld lapos...) Mindezek ellenére az ENSZ nemcsak nem hoz létre államot, de nem is ismerhet el. Így Abbász ilyen irányú kérelmet nem is terjeszthet be. Kérheti viszont a Biztonsági Tanácsot, hogy ajánlja a „Palesztin Államot" a világszervezetbe való tagfelvételre. Ha a BT kilenc tagja e mellett szavaz, és az állandó tagok egyike sem emel vétót, akkor az állam létezéséhez szükséges feltételek és a világszervezetbe való felvétel feltételeinek megállapítására irányuló vizsgálatát követően ajánlhatja a közgyűlésnek a felvételt, amely kétharmados többséggel a Palesztin Államot a világszervezet tagjának venné fel. Izrael ennek megakadályozására azt tűzte ki célul, hogy legalább 60-70 ország nemmel szavazzon a közgyűlésben.

Olvasson tovább: