Kereső toggle

Eltakarítva - Oszama bin Laden jól időzített likvidálása

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Célzott likvidálások hétvégéje volt, felemás eredménnyel. Pénteken a NATO vadászgépei Tripoliban Kadhafi rezidenciájánál nem találták el a fő célpontot, az amerikai hadsereg különleges kommandója azonban Pakisztánban nem hibázott. Hétfő hajnalban a világ meglepő hírre ébredt: kilenc és fél év után váratlanul likvidálták a terrorizmus jelképének számító Oszama bin Ladent. Az Egyesült Államokban helyi idő szerint már este tíz óra körül közzétette a gyorshírt a CNN. Az al-Kaida-vezér likvidálására spontán ünneplés kezdődött a New York-i Times Square-en és a Fehér Háznál. Philadephiában még egy baseball-rangadó is félbeszakadt, és a nézők önfeledten éltették Amerikát. Hivatalosan Obama elnök jelentette be nem sokkal éjfél előtt: „Igazságot szolgáltattunk!” A megkönnyebbülést és eufóriát azonban néhány nap távlatából egyre több kérdés árnyékolja be.

„A nyomok teljesen kihűltek" - ismerte el Robert Gates amerikai védelmi miniszter 2009-ben, amikor egy újságíró az Oszama bin Laden utáni hajtóvadászat állásáról faggatta. A világ legértékesebb, előbb 25, majd 50 millió dolláros vérdíjjal körözött terroristájáról az amerikai hatóságok Gates szerint „már évek óta nem rendelkeztek értékelhető információval". A sikertelenséget általában azzal magyarázták, hogy bin Laden az afganisztáni-pakisztáni határvidék megközelíthetetlen szakadékai között egy barlangban bujkál. Az egyik neves amerikai hírmagazin helyszíni riportjában leírta, hogy ezen a vidéken a meredek völgyek helyenként olyan mélyek, hogy a mélyükön állandó sötétség honol, mert a nap sugarai nem jutnak le a szurdok fenekére. Úgy tűnt, ha időnként nem bukkantak volna fel az al-Dzsazíra adásaiban és különböző dzsihadista hírportálokon Oszama bin Ladentől származó hang- és néha képfelvételek, a terrorvezér a történelem titokzatos eltűntjei között végzi.

2010 júniusában azonban mintha megmozdult volna valami. A kuvaiti Al-Szijassza című lap azt állította, hogy az al-Kaida vezetője helyettesével, Ajman az-Zavahirivel és öt más magas rangú munkatársával együtt 2005 óta az észak-iráni hegyvidéken fekvő Szavzevar városában bujkál, és a terrorvezér, valamint stábja az iráni kormány védelme alatt áll. A kuvaiti lap hozzátette, hogy Szavzevar Teherántól távol eső, 250 ezer lakosú város, amelyet magas hegyek és egy sósivatag vesz körül, így közúton nehéz megközelíteni. Oszama bin Laden iráni búvóhelyéről állítólag Recep Tajjip Erdogan török miniszterelnök és a török hírszerzés főnöke is pontos információkkal rendelkezett.

Mint most kiderült, a fenti hír és a valóság viszonya olyan volt, mintha a jereváni rádióban mondták volna be: nem osztogattak, hanem fosztogattak, de a többi stimmelt. Oszama bin Laden ugyanis valóban nem egy kietlen barlangban, hanem egy közepes méretű városban bujkált, történetesen valóban 2005 óta. Igaz, nem Iránban, hanem Pakisztánban, és búvóhelyéről nem a törökök (bár ez nem kizárható), hanem minden bizonnyal a pakisztániak rendelkeztek részletes információval.

Barack Obama szerint az amerikai hírszerzés 2010 augusztusában fogott szimatot, ekkortól került a képbe a pakisztáni fővárostól, Iszlámábádtól mintegy 70 kilométerre fekvő középosztálybeli üdülőváros, Abbottabad. Az elnök és hírszerzési stábja kilenc hónapon keresztül gyűjtötte és elemezte az információkat, míg végül megszületett a döntés a terrorvezér rejtekhelye elleni támadásról.

A nyomozás
A CIA nyomozói a titkos börtönökben, például a Guantánamóban őrzött foglyoktól próbálták megtudni azt, hol rejtőzhet az al-Kaida vezére. Nem sokkal a szeptember 11-ei támadások után a CIA egy kihallgatott fogolytól hallott először egy bizonyos Abu Ahmed al-Kuwaiti fedőnevű személyről. A vallomásból megtudták, hogy ez a személy állítólag egy fontos futár, aki közel áll Oszama bin Ladenhez. Ez a szál egy ideig csak egy volt a sok közül, amelyen a CIA el akart jutni bin Ladenhez. Az ügy azonban újra felelevenedett, miután 2003-ban elfogták az

al-Kaida harmadik számú vezetőjét, Khalid Sheikh Mohammedet, aki az éveken át tartó kihallgatásai során (183-szor vetették alá a „waterboarding" néven elhíresült vallatásnak) elismerte, hogy ismer egy al-Kuwaiti nevű személyt, de tagadta, hogy neki bármi kapcsolata lenne a terrorszervezettel.

Majd 2004-ben fogságba esett Irakban az al-Kaida egy másik fő irányítója, Hassan Ghul, aki megerősítette, hogy al-Kuwaiti valóban futár, méghozzá Abu Faraj al-Libbi bizalmasa, aki Khalid Sheikh Mohammedet váltotta az al-Kaida vezetőségében. „Ghul volt az összekötő kapocs" - idézte fel a nyomozást egy amerikai tisztségviselő, és ezen az úton haladt tovább a titkosszolgálat. Amikor 2005-ben al-Libbit is sikerült kézre keríteni, a CIA őt is alaposan kihallgatta. Al-Libbi azt állította, hogy, amikor pozícióba helyezték, valóban egy futár hozta neki a hírt. Azt azonban tagadta, hogy ismerné al-Kuwaitit, és egy hamis nevet adott meg az összekötő személyére. A CIA vezetőit a vallomás megerősítette abban a feltételezésükben, hogy ez a bizonyos al-Kuwaiti az al-Kaida fontos embere, és a két terrorvezér félrevezető állításaival csak falazni kívánt a bizalmi pozícióban lévő futárnak. Úgy számítottak, hogy ha megtalálják al-Kuwaitit, rábukkanhatnak Oszama bin Ladenre is. Évekbe telt mégis, amíg sikerült a futárt beazonosítani, akiről kiderült, hogy eredeti neve Sheikh Abu Ahmed, és egy Kuvaitban született pakisztáni férfi. Alighogy ez megtörtént, hirtelen nyoma veszett. A történetnek ezen a ponton majdnem vége szakadt, mivel a CIA úgy tudta (mint utóbb kiderült, tévesen), hogy bin Laden sem telefont, sem számítógépet nem használ a környezetében, így nem számoltak azzal, hogy lehallgathatják Abu Ahmed és főnöke közötti kommunikációt. Más foglyoktól a kihallgatók azt is megtudták, hogy Ahmed feladata az al-Kaida vezetőinek és családtagjainak biztonságos menedéket találni.

Így állt az ügy egészen 2010 nyaráig, amikor is a CIA lehallgatott egy megfigyelt személyt, akiről kiderült, hogy beszélgetőpartnere nem más mint Sheikh Abu Ahmed. A telefonbeszélgetés elég volt ahhoz, hogy bemérjék, hol tartózkodik, és elkezdhessék a megfigyelését. Ahmed így 2010 augusztusában tudta nélkül elvezette a CIA-t egy családi házhoz az északkelet-pakisztáni Abbottabád városában, ahol korábban al-Libbi is lakott. Ez a családi ház kitűnt méreteivel a többi ház közül, ráadásul alig száz méterre volt egy nagy katonai akadémiától. Az épületet négy-hat méter magas kerítés vette körül, amelyet szögesdrót borított. A futár ebben az épületben lakott testvérével egy ideig, miközben folyamatosan megfigyelés alatt állt. A titkosszolgálat már korábban tudomást szerzett a különös épületről, de úgy vélték, hogy az a helyi alvilág egyik vezérét rejti. Ekkoriban azzal számoltak, hogy bin Laden valahol a pakisztáni-afgán határ mentén rejtőzködik a hegyekben, ahol igen erős védelem veszi körül. Az abbottabadi villát azonban láthatóan senki sem őrizte. A helyzet egyre gyanúsabbá vált a CIA számára: miért kell ekkora falakkal körbevenniük magukat? Miért szükséges két biztonsági kapu? Honnan van a két munkanélküli fiatalembernek egymillió dolláros családi háza nagy kerttel? Miért élnek álnéven a városban? Miért vannak elsötétítve a ház ablakai? Miért égetik el a szemetüket? Miért nincs se telefon, se internet bevezetve az épületbe?

Akció kérdőjelekkel

A CIA-n belül végül az a vélemény alakult ki, hogy egy ilyen épületegyüttes költségeit az al-Kaida csak egy nagyon fontos vezetője esetében vállalná. Minden jel arra mutatott, hogy kulcsfontosságú személy rejtőzködik az épületben. Hamarosan kiderült az is, hogy bin Laden több családtagja is (később kiderült, egyik felesége és nyolc gyereke) a házban lakik, de magáról bin Ladenről nem volt hír, őt soha nem látták a nyomozók. A körülmények alapján mégis „legalább 70 százalékos bizonyossággal" sejtették, hogy az al-Kaida vezetője is az épületben van, így megindult az akció, amit az amerikai haditengerészet SEAL Team Six nevű elitalakulata hajtott végre.

A rajtaütés előtt az amerikai elitalakulat felépítette az abbotabadi épület mását az afganisztáni Bágrám légitámaszponton, és az ottani gyakorlatozással készültek a bevetésre. Barack Obama végül amerikai idő szerint péntek reggel adta ki a parancsot az akció megkezdésére, történetesen épp akkor, amikor Londonban megkezdődött Vilmos herceg és Kate Middleton esküvői ceremóniája. A bevetést eredetileg szombatra tervezték, de a rossz idő miatt egy napot halasztottak. A SEAL Team Six katonái vasárnap négy helikopterrel elindultak az afganisztáni Dzsalalabad városából, és alacsonyan repülve észrevétlenül behatoltak a pakisztáni légtérbe, majd földre bocsátották a kommandósokat Abbottabadban annak a bizonyos épületnek a kertjében. A katonák az épületbe lépve tüzet nyitottak, lelőtték bin Laden fiát és két másik férfit, valamint egy nőt, akit élő pajzsként használtak. A kommandósok ezt követően behatoltak abba  a helyiségbe, ahol feltételezték, hogy bin Laden tartózkodik. Így is volt, de az ezt követő események nem egyértelműek.

Az első amerikai változat szerint a katonák tűzharcba keveredtek, és ennek során lőtték le bin Ladent. Utóbb azonban Jay Carney fehér házi szóvivő elismerte, hogy a terrorvezérnél nem volt fegyver, de „ellenállt az elfogásnak", ezért lőtték le. Egy harmadik változatot bin Laden lánya, aki szemtanúja volt az akciónak, mondott el pakisztáni kihallgatóinak. Eszerint a katonák előbb elfogták apját, és csak utána lőtték le. A kommandósok bevetését a Fehér Ház szituációs termében Obama elnök és szűkebb stábja élőben nézte. (Lásd nyitó képünkön.) Igaz, az akciónak ebben a szakaszában az elnök már nem tudott parancsot adni, az irányítást a kommandós egység vezetője vette át a helyszínen. A hírek szerint drámai pillanat volt, amikor kiderült, hogy az egyik helikopter felmondta a szolgálatot, mivel felsejlett a Sólyom végveszélyben című filmből is ismert szomáliai kommandós akció tragédiája, illetve a helikopterek sivatagi lezuhanásával végződött iráni túszszabadító hadművelet kudarca. Végül azonban valamennyi tengerészgyalogos kimenekült a tartalék helikoptereken. Magukkal vitték bin Laden holttestét is, igaz, a foglyul ejtett családtagoknak már nem jutott hely, így őket otthagyták a pakisztániaknak. Az egész akció mintegy negyven percig tartott, összesen öten haltak meg benne. Amerikai források szerint a katonák - meglepetésre - jó néhány számítástechnikai eszközt, köztük öt számítógépet, laptopokat és adathordozókat zsákmányoltak az épületből. Ezek új információkkal szolgálhatnak az al-Kaida tevékenységéről.

A Fehér Ház számára a sikert egy kódszó jelentette. „Geronimo likvidálva" - ez jelezte Oszama bin Laden megölését. A holttestet Afganisztánba szállították, ahol a DNS-vizsgálat után azt közölték, hogy az „99,9 százalékos" bizonyossággal valóban bin Ladené. Ezután a testet egy hadihajóra vitték, ahol mindössze tizenkét órával az akció után, elvégezve az iszlám temetkezési szertartást, a tengerbe dobták, a hivatalos indoklás szerint azért, hogy sírja ne válhasson zarándokhellyé. Napokig ellentmondásos nyilatkozatok hangoztak el arról, hogy közzétesznek-e fénykép-, illetve videofelvételt a holttestről és a temetésről. Lapzártánkkor Obama elnök azt közölte, hogy nem engedélyezi a képek közzétételét. Döntését nem indokolta, vélhetően a muzulmán tömegek érzékenysége miatt titkosította a véres felvételek (a hírek szerint a halálos golyó leszakította a koponya egy részét) nyilvánosságra hozatalát.

Bin laden, az ideológus

Oszama bin Laden a terrorhálózat irányítása mellett üzeneteiben spirituális magyarázatot igyekezett adni követőinek. Felfogásának lényege az volt, hogy az iszlám világot az elmúlt időkben súlyos agresszió, sérelem és igazságtalanság érte a „cionista keresztesek” és kollaboránsaik, főként az Egyesült Államok részéről minden irányból. „A muszlimok vére lett a legolcsóbb” – állította, és szerinte „tömegmészárlások” érték „az iszlám népét” Palesztinában, Irakban, Csecsenföldön, Bosznia-Hercegovinában, Libanonban, Kasmírban, Burmában, a Fülöp-szigeteken, Szomáliában stb. Az Egyesült Államok és az egész világ asszisztált ehhez, és „még azt is megtiltották, hogy a megtámadottak fegyvert vásárolhassanak, és megvédhessék magukat”.
Mindezek között a legutóbbi és legnagyobb agresszió az iszlám legfőbb szent helyeinek „elfoglalása” volt, tudniillik az amerikai katonai jelenlét Szaúd-Arábiában, Mekka és Medina közelében, amit a muszlim tanok alapján abszolút tűrhetetlennek tart. A szaúdi politikai vezetés is lepaktált az amerikaiakkal, elárulva az iszlámot, ezért bin Laden a népet, sőt a szaúdi hadsereget és a rendőrséget is felszólítja az ellenük való harcra, az iszlám hit középpontjának számító Mekka és Medina, valamint a harmadik legszentebb hely, a jeruzsálemi Templom-hegy és a Szentföld „felszabadítására”.

Kilencvenmillió arab tiszteli

Egyes vélemények szerint Oszama bin Laden és az al-Kaida befolyása mára jelentéktelenné csökkent az arab világban, a tények ezt nem támasztják alá. Egy 2007-ben, a Pew Kutatási Központ által készített felmérés szerint az egyiptomi muzulmánok 28 százaléka azt mondta, hogy a civil célpontok elleni öngyilkos merényletek időnként vagy gyakran jogosak lehetnek. Ezzel az állítással a törökországi muzulmánok 17 százaléka egyetért, csakúgy mint az indonéziai muszlimok 10, a pakisztániak 14, a jordániaiak 29 és a nigériai muzulmánok 46 százaléka. (Muslims in America: Middle Class and Mostly Mainstream, Pew Research Center, 2007. május 22.) A Gallup Intézet szintén 2007-ben készült felmérése szerint világszerte az 1,3 milliárd muzulmán legalább 7 százaléka, 91 millió ember vallja a dzsihád radikális nézeteit. (Összehasonlításul: ha ez a 91 millió ember saját országot alapítana – mondjuk a „Radikalisztán Iszlám Köztársaság”-ot – a föld tizenkettedik legnagyobb országát alkotnák, amelynek kétszer akkora lakossága van, mint Spanyolországnak, közel tízszer akkora, mint Svédországnak, és több mint tizenkétszerese Izraelnek.)

Olvasson tovább: