Kereső toggle

Mondvacsinált ország

Kikiáltható-e egyoldalúan a palesztin állam?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egyoldalú lépésekre készül a Palesztin Hatóság, arra hivatkozva, hogy a közel-keleti tárgyalások kátyúba jutottak, ugyanakkor egyezkedni sem hajlandó Izraellel. Olyan határozati javaslat benyújtását tervezi az ENSZ Biztonsági Tanácsában, amely jogellenesként és a béke akadályaként akarja elítéltetni az izraeli településpolitikát. Közben a palesztin vezetés igyekszik támogatókat keresni az egyoldalúan kikiáltandó palesztin állam nemzetközi elismeréséhez.

Bár az Egyesült Államok határozottan elutasította egy egyoldalú határozattal létrehozott palesztin állam elismerését, az Európai Unió nem bizonyult ilyen következetesnek. Az európai külügyminiszterek decemberi ülésén „a zsidó településpolitikát a nemzetközi joggal ellentétesnek" és a béke akadályának minősítették. Ugyanakkor megerősítették egy évvel korábbi nyilatkozatukat, amelyben jelezték: „megfelelő időpontban" készek lennének egy palesztin állam elismerésére. Bár 2009-ben egyéves határidőt tűztek ki a tárgyalások sikeres befejezésére, és ez tavaly decemberében lejárt, a külügyminiszterek erről mégsem vettek tudomást. Úgy tűnik, hogy az időszámlálás újrakezdődött, de a Palesztin Hatóság eddig mindössze Dél-Amerikában tudott sikereket begyűjteni, ahol Chile, Argentína, Bolívia, Brazília és Uruguay közölte, hogy kikiáltása esetén elismeri a palesztin államot az 1967-ben Izrael által elfoglalt területeken.

A nemzetközi közösség egyetért abban, hogy „az 1967-ben elfoglalt területeken létesített zsidó települések sértik a nemzetközi jogot, és a béke megvalósításának akadályai", de az egyoldalú államalapítást az államok túlnyomó többsége mégsem támogatja. Nem fogadják el azt az érvelést, hogy a tárgyalások Izrael hajthatatlansága miatt nem vezettek sikerre. A közvetlen tárgyalások meg sem kezdődtek, hiszen a palesztinok mindjárt az első hónap végén kivonultak a megbeszélésekről, miután még a napirendet sem tudták megállapítani. Tavaly szeptember 25-én lejárt az Izrael által vállalt részleges és ideiglenes telepítési moratórium. A palesztinok azt követelték, hogy Izrael hosszabbítsa meg az építési tilalmat. A zsidó állam azzal a feltétellel egyezett bele a hosszabbításba, hogy a palesztinok elismerik Izraelt a zsidó nemzet hazájának. Erre nem voltak hajlandók, így a tárgyalások kudarcot vallottak, még mielőtt elindulhattak volna.

Ennek elsődleges oka az volt, hogy a palesztinok kezdettől fogva az egyoldalú államalapítást helyezték előtérbe a tárgyalásos megoldással szemben. Emiatt nem volt hajlandó Arafat 2000-ben Camp Davidben megállapodni, és ezért nem válaszolt időben, 2008-ban Abbász Olmert kecsegtető ajánlatára. Az egyoldalú államalapítás azonban nem oldaná meg a közel-keleti konfliktust.  A békefolyamat hivatalos célja 1967 óta a „tartós és igazságos közel-keleti béke megteremtése". Bár egy palesztin állam a „két népnek - két államot" koncepció szerves része lehetne, egy önkényesen létrehozott állam nem teremthetne békét, hiszen a két nép között a konfliktus fennmaradna. A palesztinok továbbra is követelnék a menekültek Izraelbe való letelepedési jogát. Szaeb Erakat a Guardianben megjelent kommentárjában immár hétmillióra taksálta az arab „visszatérők" becsült létszámát. Az ENSZ 1950-ben, egy évvel a függetlenségi háború után hivatalosan 914 ezer palesztin mene-kültet tartott nyilván, akik túlnyomórészt nem az izraeli területfoglalás, hanem az öt arab állam együttes támadása miatt kitört háború áldozatai voltak. A nyilvánvalóan képtelen szám magyarázata egyszerű matematika: Izraelnek ma 7,7 millió lakosa van, ebből mintegy 6,2 millió zsidó. A 7 millió visszatérő jogának elismertetése esetén megvalósulna a régi terv: az etnikai-vallási szempontból homogén palesztin állam mellett egy potenciálisan palesztin többségű Izrael létezne. A többség parlamenti választások útján a politikai hatalmat is megszerezheti, így Izrael megszűnne mint zsidó állam. Ez a fordulat demográfusok szerint a két népességcsoport közötti jelenlegi eltérő népszaporulat miatt 30-40 éven belül palesztin bevándorlás nélkül is bekövetkezhet. Abbász ezért nem ismeri el Izraelt a zsidó nemzet hazájának, nem mond le Kelet-Jeruzsálemről, és főleg nem hajlandó egyszer és mindenkorra lezártnak tekinteni a konfliktust.

A két fél viszonyát szabályozó oslói megállapodások arra kötelezik a feleket, hogy ne tegyenek egyoldalú lépéseket a vitatott területek jogi státuszának megváltoztatására. Márpedig egy egyoldalúan kikiáltott palesztin állam súlyosan sértené az oslói megállapodásokat. A zsidó települések építését az oslói előírások nem szabályozzák, hanem a sorsukról való döntést a végleges státuszról szóló megbeszélések hatáskörébe utalták. A településeken való építkezések ugyanis nem változtatják meg a vitatott területek státuszát, így azok az oslói megállapodások értelmében jogszerűek. Az egyoldalú függetlenségi nyilatkozat elismerését ugyanakkor jelentősen megnehezítené, hogy az államoknak egy jogsértéssel kibocsátott nyilatkozatra kellene pozitív módon elismeréssel válaszolni.

A PFSZ ezért döntött úgy, hogy előbb nemzetközi fórumokon próbálja magát elfogadtatni. A PH igazságügy minisztere a Római Statútum alapján próbálta meg „Palesztina területét a Nemzetközi Büntetőbíróság jogszolgáltatása alá helyezni". Utóbb pedig kilátásba helyezték, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsához fordulnak a palesztin állam elismertetéséért. Ennek esetleges elfogadása megkönnyítené az állam elismerését. A PFSZ 1988-ban Algírban már kiadott egy függetlenségi nyilatkozatot, amit az ENSZ közgyűlésében akkor 104 állam elfogadott. Ez alapján a PFSZ a világszervezet közgyűlésében „Palesztinára" változtatta a nevét, ám a küldöttség státusza továbbra is megfigyelő maradt, és nem lett belőle tagállam. (Ennek ellenére a világ számos államában - köztük Magyarországon - ez a nem létező állam fantom nagykövetségeket nyitott.)

Egy állam létesítésének nyilvánvaló előfeltételei vannak. Ezek hiányában egy függetlenségi nyilatkozat önmagában nem hoz létre államot. Márpedig a palesztin állam nem létezett a nyolcvanas évek végén, és ma sem. Nincs olyan körülhatárolt területe, amely kizárólagosan a palesztin néphez kötődik. A palesztin nép nem önálló etnikum: sem nyelvében, sem történelmében, sem vallásában, sem kultúrájában nem tér el a szomszédos arab törzsektől és klánoktól.

A Gázai övezet népessége az egyiptomi arabokéhoz, míg a Nyugati part arabjai inkább Jordánia lakosaihoz hasonlítanak.

E területeknek nincsenek legitim módon választott kormánya. Pontosabban két illegitim kormánya van. A Gázai övezetben a Hamasz választásokon került hatalomra, ám később katonai puccsot hajtott végre. Vezetését a nemzetközi közösség sem ismeri el, mert nem hajlandó elfogadni az oslói megállapodásokat, és Izrael felszámolására törekszik. A Hamasz-kormány megbízatása tavaly lejárt. A Nyugati parton Abbászt ugyan megválasztották a Palesztin Hatóság elnökének, de a megbízatása már tavaly lejárt, és új elnöki választásokat nem tartottak. Az Abbász által kinevezett kormányfő, Fájjád pedig egy egyszemélyes párt egyetlen képviselője, aki egyedül Abbász rendeletének köszönheti hatalmát, és nem a nép választottja. A Nyugati parton az izraeli hadsereg tartja fenn a rendet. Izrael ellenőrzi a gázai és a nyugati parti légteret, a Gázai övezet menti tengerparti vizeket és a Nyugati part Jordániával határos vidékeit. Abbász kabinetje az oslói megállapodások értelmében nem tarthat fenn külkapcsolatokat, így Palesztina illegitim kormánya nincs abban a helyzetben, hogy más államokkal kapcsolatba léphessen.

Egyértelmű, hogy egy újabb függetlenségi nyilatkozat sem hozna létre palesztin államot. Ugyanakkor a nyilatkozat nemzetközi elismerése sem változtatna ezen a helyzeten. Egy állam nélküli nyilatkozat elfogadása csak annyit jelentene, hogy amennyiben ez az állam a gyakorlatban mégis megvalósulna, akkor az elfogadó állam ezt az új államot elismerné. Egy puszta nyilatkozat azonban ellentétes következményekkel is járhat. Izrael felmondhatná az oslói megállapodásokat, és annektálná azokat a területeket, amelyek védhető határaihoz feltétlenül szükségesek lennének.

Ha a nemzetközi közösség a béke megteremtésére törekszik, határozottan el kell utasítania az egyoldalú palesztin törekvéseket, például azáltal, hogy a zsidó településeket elítélő határozati javaslatot a Biztonsági Tanácsban nemcsak az Egyesült Államok, hanem Anglia és Franciaország is elutasítja. Annál is inkább, mert a zsidó települések - minden ellentétes híresztelés ellenére - megfelelnek a nemzetközi jog előírásainak.

Olvasson tovább: