Kereső toggle

Mi vár Orbán Viktorra?

Válságkezeléssel telhet a magyar uniós elnökség

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Magyarország 2011 januárjától első ízben veszi át az Európai Unió soros elnökségét. Ez a félév minden bizonnyal – Andy Warhol képzőművész kifejezé-sével élve – Magyarország 15 perce lesz a világhírnévre.

Bár a Lisszaboni Szerződés életbe lépésével csökkent az EU- elnökséggel járó szerepkör, a tisztség még mindig kétséget kizáróan az egyik legjelentősebb feladat, amit egy tagállam a közösségben kaphat. Magyarországnak erre – elméletileg – legközelebb 13 év múlva lesz lehetősége, így tehát az Orbán Viktor által vezényelt kabinet előtt áll a vissza nem térő lehetőség, hogy a nemzetközi porondon is bizonyítsa képességeit.

Rompuy vagy Orbán?

Talán az egyik legfontosabb változás, hogy a tagországok állam- és kormányfőit összefogó Európai Tanács élén már nem az elnöklő ország vezetője áll (Magyarország esetében Orbán Viktor miniszterelnök), hanem a külön erre a tisztségre választott elnök, Herman van Rompuy. A reformszerződéssel továbbá csökken az elnöklő ország külpolitikai hatásköre is, ugyanis az unió immáron rendelkezik úgynevezett kül- és biztonságpolitikai főképviselővel Catherine Ashton személyében. Szakminisztereink azonban változatlanul elnökölni fognak a szakosított tanácsüléseken, ezzel lehetőségük lesz befolyásolni a napirendet vagy bizonyos témákat előtérbe helyezni.
A feladat szoros együttműködést kíván az unió egyéb intézményeivel is, mint az Európai Bizottsággal és az Európai Parlamenttel. Ez sok szempontból jelent inkább menedzselési feladatot, azonban egy sikeresen levezényelt félév javíthatja egy ország imázsát, elismertségét, nemzetközi tekintélyét. A cél hatékonyan irányítani és kompromisszumra vezetni a tagállamokat szakpolitikai kérdésekben.
Egyelőre nagy kérdés, hogy Orbán Viktor, mint az elnöklő ország vezetője, milyen ambíciókkal rendelkezik az EU-elnökséggel kapcsolatban. Elképzelhető, hogy amennyire csak lehet, megpróbálja Herman van Rompuy elől magához ragadni a kezdeményezést. Az is lehetséges azonban, hogy – mivel alapvetően kevesebb feladat vár rá – a hazai alkotmányozásra fog koncentrálni. Ez utóbbi mellett szól, hogy az Európai Unió hatalmas intézményrendszere és bonyolult döntéshozói mechanizmusa némileg elszemélyteleníti az európai politikát, ami meggátolhatja az erős küldetéstudatú politikusok érvényesülését (így járt például Tony Blair volt brit miniszterelnök). José Manuel Barroso bizottsági elnök szerint Magyarország sorsdöntő időszakban veszi át az elnökséget, valamint 2011 első fél éve igencsak kritikus periódus lesz.

Meg kell menteni az eurózónát

A hónapok óta mutatkozó baljós jelek szintén ezt támasztják alá. Az év elején kezdődő görög gazdasági válság pánikot okozott az euróövezet egészében, és elindított egy dominóeffektust is a közös európai piacon. Görögország egyelőre ugyan megmenekült a totális pénzügyi csődtől, a jelenség azonban annál nagyobb negatív hatást váltott ki a többi tagállam gazdaságaiban. Van Rompuy szerint „az euróövezet a túlélésért küzd, és ha nem sikerül életben tartani, azt az Európai Unió sem éli túl”. Az Európai Tanács elnöke hozzátette, hogy jelen helyzetben nem helyénvalóak azok a bírálatok, amelyek a szorosabb pénzügyi együttműködéssel szemben fogalmazódtak meg, hiszen „meg kell menteni az eurózónát”.
A Kelet-Közép-Európában mára ipari méreteket öltő eurószkepticizmus talán Szlovákiában a legerősebb, ahol csupán egy éve használják a közös valutát. Richard Sulík házelnök egy újságcikkben azt fogalmazta meg, hogy Szlovákia megfontolhatná a visszatérést a koronához, ha az euróövezet nem lenne képes ellenőrzés alatt tartani az adósságválságot. Sulík szerint Szlovákiát a stabil pénz és a szilárd alapokon álló szabályozások ígérete vonzotta az eurózónába, valamint országa keményen dolgozott azért, hogy teljesítse az övezethez való csatlakozás feltételeit. Értelmetlennek tartja, hogy egy ország magára vállalja egy másik ország adósságát, hogy így maga is eladósodjon.
Márpedig Írország, Portugália és Spanyolország egyaránt nehéz gazdasági helyzetben van, ami azt jelenti, hogy kvázi az „európai védőhálónak” vannak kiszolgáltatva. A segítségnyújtás kérdése azonban rendkívül megosztja a tagállamokat. Erre a célra az euróövezethez tartozó tagállamok speciális uniós pénzügyi mentőcsomagot hoztak létre, Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF) néven. Az amúgy is „kicentizett” keret ugyanis teljesen kiürülne, ha Írországon és Portugálián felül Spanyolországnak is mentőövet kellene dobni. Az EFSF ugyanis azt a tagállamok által összerakott 440 milliárd eurót tartalmazza, amit az IMF 750 milliárd euróra egészített ki. Rövid számolás után világossá válik, hogy egyszerűen nem lehetséges a közös pénzből kiegyenlíteni a három ország adósságait. Ha Görögország 110, valamint az írek 85 milliárdjához még hozzájön a spanyolok – alsó hangon számolt – 350 milliárdja, akkor a számla meghaladja a 600 millió eurót. Ez pedig jóval több a rendelkezésre álló összegnél.

Szándék: állandó pénzügyi alap

Ráadásul az ilyen költségek legnagyobb részét két ország, mégpedig Németország és Franciaország finanszírozza. A német kormány 148, míg a franciák 111 milliárd euróval járultak hozzá a kiadásokhoz. Nekik ezért nyilvánvalóan érdekükben áll, hogy kidolgozásra kerüljön egy világos forgatókönyv arra az esetre, ha mégis extra forrásokat kellene megmozdítani. Éppen ezért az EU-országok állam- és kormányfőinek októberi csúcstalálkozóján megállapodás született arról, hogy még az – éppen az ír vétó miatt csak nagy késéssel elfogadott – Lisszaboni Szerződést is módosítani fogják a későbbi pénzügyi válságok elleni hatékonyabb védekező mechanizmus kialakítása érdekében. Berlin nem titkolt szándéka, hogy egy állandó pénzügyi alap álljon rendelkezésre gazdasági katasztrófák esetére, és szigorúan szabályozznák a lehívható pénz mennyiségét és feltételeit is. Minden bizonnyal ez az alapszerződés-módosítás lesz a magyar elnökség egyik legnagyobb horderejű kihívása, tekintve, hogy a kérdésben rendkívül éles érdekellentétek állnak fenn.
Az euróövezet jövőjét tekintve azonban még mindig akadnak optimisták. Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter a Bild am Sonntagnak adott nyilatkozatában kifejti, hogy szerinte „korai lenne még temetni az eurót”. Majd a spekulálóknak üzenve hozzátette: „Az euró ellen spekulálóknak semmi esélyük, nem fog összeomlani. Az euró mindannyiunk javát szolgálja, ezért sikeresen meg fogjuk védeni.” Schäuble azt is elmondta a lapnak, hogy Németország nem fog kilépni az eurózónából, valamint a kisebb országokat is óva intette ettől az opciótól. „Emlékezzünk csak a Lehman Brothers összeomlására: nem lenne szabad még egyszer ugyanazt a hibát elkövetnünk.”

A legfőbb kihívások gazdasági területen lesznek

Szintén hosszas vita és tárgyalássorozat után az Európai Parlament költségvetési bizottsága a múlt héten elfogadta a 2011. évi EU-büdzsé főszámait is (a kiadások összege 123 milliárd euró lesz). A folyamatot lassította, hogy az EU-tagállamok kormányai és az EP az előírt határidőre nem tudtak megállapodni. Már-már úgy festett, hogy a január elsejével hivatalba lépő magyar elnökség pluszfeladata lesz a költségvetéssel kapcsolatos problémák kezelése is, de végül az utolsó pillanatban megszületett a kompromisszum.
Thomas Schmid, a Die Welt konzervatív német lap korábbi főszerkesztője egy vezércikkben adott hangot véleményének, miszerint lehetséges, hogy elhamarkodott dolog volt bevezetni az eurót, viszont annak felszámolása vagy netán az EU megkérdőjelezése is totális katasztrófa lenne. Schmid szerint Kína már tárgyalófélnek tekinti az Európai Uniót, valamint az Egyesült Államok is szívesen látna egy erős uniót. Szerinte a közösség esetleges felbomlása egy olyan vákuumot eredményezne, amelyben léteznének ugyan nemzetek, de a jelentéktelenségbe süllyednének.
Annyi biztosnak tűnik, hogy a soros magyar EU-elnökség számára a legfőbb kihívások a gazdasági területeken lesznek. Orbán Viktor kormányfő egy előkészítő tárgyalás utáni nyilatkozatában elmondta, hogy olyan kritikus tennivalók kerültek előtérbe az elnökséggel kapcsolatban, mint a nemzeti költségvetési tervek előzetes uniós egyeztetési gyakorlatának elindítása vagy a végleges válságalap felállításához szükséges alapszerződés-módosítás. A miniszterelnök azt is elmondta, hogy a kétharmados parlamenti többség fogja biztosítani az elnökségi feladatok zavartalan ellátását.
José Manuel Barroso a 2011-es év prioritásai között említette még a 2014 és 2020 közötti uniós pénzügyi perspektíva kidolgozását is, aminek megkezdése ugyancsak hazánkra vár.

Olvasson tovább: