Kereső toggle

Jön, jön, jön

Tea Party: konzervatív lázadás a republikánus oldalon

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Lezárultak a kongresszusi választásokat megelőző jelöltállító szavazások az Egyesült Államokban. Az előválasztások legnagyobb meglepetését egy új, konzervatív mozgalom előretörése jelentette a republikánus párton belül, amelynek jelöltjei jól ismert politikusokat ütöttek ki a nyeregből. Az elégedetlenségi megmozdulásokból indult protestkezdeményezés, a Teadélután (Tea Party) mozgalom reformirányzattá nőtte ki magát, amely a konzervatív gyökerekhez való visszatérést hirdeti a republikánus párton belül.

Nagy a tét a november 2-án esedékes kongresszusi választásokon: a Szenátusban 100 hely közül 36 sorsáról döntenek, a képviselőházban viszont minden helyért zajlik a küzdelem. Előrejelzések szerint a republikánusok jó esélyekkel rendelkeznek arra, hogy akár a törvényhozás mindkét házában visszaszerezzék a többségüket. A lakosság ugyanis rendkívül kiábrándult a jelenlegi „berendezkedésből" amiatt, hogy a gazdaságnak továbbra sem sikerült kilábalnia a válságból: a költségvetési hiány egyre csak nő, az ingatlanpiac bizonytalan, a munkanélküliség aránya pedig magas. Mindezek mellett az elnök egészségügyi reformja sem élvez széles körű támogatást.

A kongresszusi választásokat megelőző idei jelöltállító szavazásokon viszont feltűnt egy új jelenség, amely az utóbbi hetekben igencsak felforgatta a republikánus párt berkeit. Sokak szerint az amerikai lakosság elégedetlenségét tükrözi a jelenlegi politikai elittel szemben, mások viszont úgy vélik, hogy a sok ismeretlen és tapasztalattal nem rendelkező jelölt a demokraták malmára hajtja a vizet.

A Teadélután mozgalom (nevét az 1773-as, a britek elleni lázadást elindító bostoni teadélutánról kapta) elégedetlenségi megmozdulásokból indult tavaly: egy „népi" kezdeményezés hatására országszerte tüntetéseket és városházi gyűléseket tartottak, valamint más eszközökkel tiltakozásokat szerveztek - például a kongresszusi képviselőket telefonhívásokkal és levelekkel árasztották el. A csoport legfőbb mozgatórugója Obama reformjainak bírálata volt, mert azok véleményük szerint a szövetségi kormány hatalmának megerősödésével járnak. A mozgalom első igazi nagyszabású fellépése az volt, amikor 2009 februárjában a CNBC csatorna üzleti hírszerkesztője, Rick Santelli kezdeményezésére országszerte összesen 35 ezer ember tartott teadélutánnal egybekötött demonstrációt, amelyen a kormány válságkezelő politikája ellen tiltakoztak. Santellit ugyanis felháborította az a felvetés, hogy neki kell kifizetni például a szomszédja jelzáloghitelét, főként abban az esetben, hogyha azok több házat is vettek, miközben ezt anyagi helyzetük miatt nem engedhették volna meg. A kormány ugyanis 75 millió dollár segélyt helyezett kilátásba a bajba jutott lakáshitelesek számára. A megmozdulás innentől kezdve az internetes közösségi portálokon keresztül terjedt olyan mértékben, hogy egyes vélemények szerint az Egyesült Államokban 2009-ben az év embere nem egy személy volt, hanem ez a csoport, ők gyakorolták ugyanis a legnagyobb hatást az országra.

A teadélutánozók egyik fő jellegzetessége, hogy nincs egyszemélyű vezetőjük vagy olyan központjuk, ahonnan az egész mozgalmat irányítanák. Az összetartó erő a közös értékrend, amelyek között szerepel többek között a szabad piac, az állami beavatkozás elutasítása vagy a költségvetési takarékosság. Ezeken felül a konzervatív értékekhez való visszatérést hangsúlyozzák a republikánus párton belül, amely szerintük irányt tévesztett. A mozgalom egyik meghatározó alakjává vált a volt alelnökjelölt, Sarah Palin (bal oldalon fent), aki új amerikai forradalomnak nevezte a kezdeményezést. A teadélutánozók vezetői egyébként több republikánus politikus tevékenységét kritizálják, többek között George W. Bush elnökségének utolsó időszakát bírálják hevesen. Bush volt ugyanis az, aki elfogadtatta a Kongresszussal a 700 milliárd dolláros pénzügyi mentőcsomagot, ami szerintük súlyos csapást mért a szabad versenyre. Nem örvend nagy népszerűségnek köreikben John McCain, a 2008-as elnökválasztás jelöltje sem, aki számos kérdésben liberális álláspontot vall.

A mozgalom körül természetesen előfordulnak ellentmondások, illetve túlkapások. Előfordult, hogy az elnököt Hitlerhez hasonlították, vagy olyan felirattal jelentek meg tüntetők, hogy „Küldjük vissza Obamát Kenyába". Ezek miatt az incidensek miatt egyes kritikusok rásütötték a csoportra, hogy rasszista, pedig az egyértelmű, hogy a mozgalom nem fajgyűlöleten alapszik.

A Teadélután eredetileg pártoktól függetlennek indult, az előválasztások alatt azonban inkább a republikánus párton belüli reformirányzattá nőtte ki magát, amely nagy meglepetéseket okozott a jelöltállító szavazásokon. A teadélutánozók első választási sikerével Scott Brown büszkélkedhet, aki januárban az elhunyt Ted Kennedy massachusettsi szenátori helyéért szállt harcba - sikerrel.

Ezt követően a mozgalom több előválasztáson is diadalmaskodott, például Kentuckyban, Floridában, Dél-Karolinában, Utahban és Alaszkában. A legutóbbi választáson pedig Delaware és New York államban a csoport jelöltjei kerekedtek felül a republikánus párt jól ismert politikusaival szemben. A legnagyobb megdöbbenést Christine O'Donnell győzelme váltotta ki Delaware-ben, minthogy a párt egyik veteránját verte meg, aki korábban kormányzó is volt. A 41 éves marketingkommunikációs végzettségű hölgy „kívülállóként" vágott neki a kampánynak, és eleinte jelentősen elmaradt ellenfele mögött, ami nem is volt meglepő, hiszen semmiféle háttérrel nem rendelkezett a sikeres kampányhoz: évekig anyagi problémákkal küzdött (a diplomáját is csak azután adták ki a számára, hogy kifizette főiskolai adósságát).

A választás napjának közeledtével azonban lefaragta hátrányát, és végül 53:47 százalék arányban győzött a 71 éves Mike Castle ellen. O'Donnell előretörése még a republikánus párton belül is kiverte némelyeknél a biztosítékot. A korábban pornográfia- és abortuszellenes kampányokat szervező, katolikusként nevelkedett, ám ma már evangéliumi keresztény aktivistát sokan az egyik legkonzervatívabb jelöltnek tartják, ami miatt szerintük rontja a párt esélyeit a novemberi választásokon. Karl Rove, George W. Bush egykori politikai főtanácsadója egyenesen úgy fogalmaz, hogy nagyon sok ostoba beszédet mond O'Donnell, amelyeknek egyszerűen nincs értelme, és úgy véli, hogy az, hogy ő indul a szenátusi helyért, sokba kerülhet a republikánusoknak. A republikánus párt delaware-i elnöke, Tom Ross pedig még ennél is keményebb hangnemet ütött meg: szerinte O'Donnellt „még sintérnek sem választanák meg".

A szenátorjelölt ellen nemcsak demokrata ellenfelei, hanem „republikánus párttársai" is lejárató kampányt indítottak: a héten már magyarázkodnia kellett, miután egy régi videót hoztak nyilvánosságra róla, amelyen sátánista élményeiről mesélt. Az 1999-ben készült felvételen O'Donnell elmondta, hogy főiskolás diákként találkozott néhányszor boszorkányokkal, de nem csatlakozott csoportjukhoz. Emellett azt is elmesélte, hogy egyszer az akkori udvarlójával moziba ment, majd utána „egy éjféli piknikre került sor egy sátánista oltáron, ahol egy kis vér is volt". O'Donnell a felvétel közzététele után egy napra lemondta minden nyilvános programját, utána azonban azzal ütötte el az ügyet, hogy mindenki találkozott már furcsa emberekkel, és ellenfelei nyilvánvalóan minden eszközt bevetnek azért, hogy hiteltelenítsék.

Az amerikai elemzők eltérően vélekednek a mozgalom jövőjét illetően. Némely ismert republikánus politikus, mint például Arnold Schwarzenegger, Kalifornia kormányzója vagy Lindsey Graham szenátor nem jósol hosszú politikai karriert a teadélutánozóknak. Véleményük szerint addig „húzzák ki", amíg a válság tart. Mások viszont hosszú évtizedek óta a legsikeresebb konzervatív kísérletnek tartják a mozgalmat, amelynek szerepe és befolyása tovább nőhet a párton belül és a washingtoni politikai életben is, de olyan véleményeket is hallani, hogy polgárháború dúl a republikánus párton belül.

Az első teadélután

A „teadélután” (Tea Party) kifejezés az amerikai történelem egyik sorsdöntő eseményére is utal. 1773. december 16-án mohikán vagy narraganszet indiánnak öltözött telepesek három angol hajót rohamoztak meg a bostoni kikötőben, és a hajókon lévő szállítmányból mintegy 46 tonna teát a tengerbe szórták. Az amerikaiak így akartak tiltakozni az ellen, hogy az angol kormány a Londonba szállított tea vámját megszüntette, de az észak-amerikai gyarmatokon változatlanul vámot vetett ki a tea behozatalára. A bostoni teadélutánként elhíresült esemény egyébként az amerikai függetlenségi háború kitörésének közvetlen előzményéül szolgált.

Olvasson tovább: