Kereső toggle

Másként radikálisok

Sikerrecept a bevándorló- és iszlámellenesség Európában

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Mértékadó vélemények szerint a Svéd Demokraták (SD) pártjának meglepően jó szereplése a hétvégi választásokon beleilleszkedik a szélsőjobb Európa-szerte megfigyelhető térnyerésébe. Az iszlám- és bevándorlás-ellenes, de Izrael-barát SD vagy a holland Szabadságpárt azonban aligha helyezhető egy platformra az antiszemita, illetve romaellenes kelet-európai szélsőjobbal.

Hiába aratott történelmi győzelmet Fredrik Reinfeldt svéd miniszterelnök jobbközép koalíciója, hiszen száz év után először tudta meghosszabbítani mandátumát egy nem baloldali erő a stockholmi parlamentben, a svéd és a világsajtó a Svéd Demokraták nevű párt sikerétől volt hangos. A szélsőjobboldalinak tartott párt ugyanis most először bejutott a parlamentbe, sőt jócskán átlépve a bejutáshoz szükséges 4 százalékot, 5,7 százalékos eredményt ért el, és 20 képviselői helyet szerzett a 349 tagú parlamentben. A mandátumokat jobbára a jobbközép pártszövetségtől vette el, így Reinfeldt koalíciója a szavazatok 49,3 százalékának megszerzésével 172 helyre tett szert, és nyert ugyan, de a parlamenti többségük elolvadt. A vörös-zöld pártszövetségnek 157 mandátuma lesz, ez közel száz éve a legrosszabb eredménye a Svédországban hagyományosan erős baloldalnak. Ez egyben azt is jelenti, hogy az SD elvileg meghatározhatja a következő kormány összetételét, illetve nagy súllyal esnek majd a latba a voksai a parlamentben, hiszen egyik nagy erő sem tett szert parlamenti többségre.

Ellentüntetés a Facebookról

A svéd sajtó máris megkongatta a vészharangokat. A Svenska Dagbladet című lap például azzal a szalagcímmel jelent meg, hogy „Hétfő reggel van, és ideje, hogy a svédek új önképet alakítsanak ki”.  Az Expressen című bulvárlap pedig arról írt, hogy a „sötétség erői túszul ejtették a svéd demokráciát”. Mások káoszról beszéltek, aminek meglétét a miniszterelnök igyekezett cáfolni. Reinfeldt nyugalomra intett, és azt mondta, „nyilvánvalóan sok kérdésünk van arra vonatkozóan, hogyan lehet ezt a választási eredményt kezelni, de nincs szükség arra, hogy a káosz szót használjuk”. Reinfeldt kizárta az együttműködést az SD-vel, és azt ígérte, hogy a zöldekkel próbál meg tárgyalni az esetleges koalícióról. A zöldek azonban jelezték, hogy csak arra van választói felhatalmazásuk, hogy a szövetséges szocdemekkel és a volt kommunistákkal együtt tárgyaljanak. Reinfeldtnek október 5-éig van ideje a kormányalakításra, ráadásul Svédországban nem szokatlan a kisebbségi kormányzás. Ennek az intézménynek a megszilárdításáról a képviselők a kilencvenes évek gazdasági válsága idején törvényben gondoskodtak.
A vasárnapi választások után már hétfőn este többezres tömeg tiltakozott Stockholm központjában az ellen, hogy a bevándorlásellenes SD bejutott a parlamentbe. A megmozdulást egy tinédzserlány szervezte a Facebookon. „Igen az együttélésre, nem a rasszizmusra” – hirdették a tüntetők transzparensei. „Fontos megmutatni, hogy a svédek nagy többsége ellenzi a jobboldali szélsőségeseket, mint amilyen a Svéd Demokraták párt” – mondta Per Branevig az AFP hírügynökségnek. Kisebb tüntetés volt a második legnagyobb svéd városban, Göteborgban is.
Az SD szerint a párt nem fogja destabilizálni a svéd politikai életet, mint ahogyan azt sokan várják. „Nem fogunk gondot okozni. Felelősséget fogunk vállalni, ezt ígérem a svéd népnek” – jelentette ki Jimmie Akesson pártvezető, aki azt is hozzátette, hogy fantasztikus érzés történelmet írni, és egyben jelezte, hogy minden párttal kész a megegyezésre.

„Adják vissza nekünk Svédországot”

A 31 éves Jimmie Akesson valóban „fantasztikus” utat járt be. 1995-ben, 15 éves korában lépett be az SD-be, amikor némely tagok előszeretettel jártak a pártgyűlésekre náci egyenruhában. Öt éve vette át az akkor még népszerűtlen párt vezetését, és egy év múlva már 3 százalékos eredményt ért el a választásokon. Mostanra a támogatottságot csaknem duplájára növelte. A párt vezetése állítja, hogy nem rasszisták, csak azt szeretnék, ha a külföldiek bevándorlását nagy mértékben (választási ígérete szerint legalább 90 százalékkal) csökkentenék, és a bevándorlók asszimilálódnának. Elsősorban az iszlám vallással, illetve a muszlim bevándorlókkal van gondjuk, akik szerintük nem akarnak beilleszkedni. Akesson egyenesen úgy fogalmaz, hogy az iszlám a legnagyobb nemzetbiztonsági fenyegetés Svédország számára.
„Adják nekünk vissza Svédországot” – ilyen címmel osztogattak szórólapokat a kampány során. Reklámfilmjükben pedig egy svéd nyugdíjas asszony burkába öltözött, babakocsit toló bevándorló nőkkel versenyez az állami juttatásokért.
Akesson, aki már 19 éves kora óta önkormányzati képviselő, nem mulaszt el egyetlen alkalmat sem, hogy felhívja a figyelmet a bevándorlás és a bűnözés közötti összefüggésre. „Természetesen nem mindegyik bevándorló bűnöző, de van kapcsolat a kettő között” – mondta Akesson, aki a statisztikákat is segítségül hívja. Ezekkel bizonyítja, hogy a bevándorlók közül ötször többen erőszakolnak meg nőket, mint a tősgyökeres svédek. Akesson arra is felhívja a figyelmet, hogy néhány állami iskolában a menzán már nem szolgálnak fel disznóhúst, az évzáró alkalmából pedig – az eddig megszokottakkal ellentétben – már nem tartanak templomi ünnepséget.
Az SD ugyanakkor abban jelentősen különbözik a kelet-európai szélsőjobboldali pártoktól, hogy semmilyen zsidóellenes üzenetük sincs, sőt többször kiálltak Izrael mellett, és két vezetőjük is zsidó származású. (Svédországban az elmúlt időszakban jelentősen nőtt az antiszemita incidensek száma. A felmérések szerint ezek mögött általában muszlim bevándorlók, illetve szélsőbaloldali fiatalok állnak.) Svédországban nyilvánvalóan az ütött vissza, hogy az elmúlt évtizedekben finoman fogalmazva is visszafogottan zajlott a közbeszéd a bevándorlásról. Amikor például nyolc éve az egyik nagy párt szerette volna elérni, hogy a svéd állampolgárság megszerzésének feltétele legyen az alap szintű svéd nyelvtudás, a pártot idegengyűlölettel vádolták. Az országban élesen bírálták a szomszédos Dániát amiatt, hogy 2002-ben megszigorította a bevándorlást. Mindezek nyilvánvalóan hozzájárultak ahhoz, hogy a skandináv ország több iraki menekültet fogadott be Szaddám Huszein rendszerének megbuktatása óta (!), mint bármely más nyugati ország. A közel 9 és fél millió lakosú Svédországban ma minden hetedik ember bevándorló.
A választási eredmények láttán több elemző azt állítja, hogy ennek a korszaknak vége, és a múlté lett a toleráns Svédország imázsa. Mások pedig azt emelik ki, hogy a szélsőjobb Európa-szerte felszálló ágban van. A legtöbb elemző a gazdasági válságot tekinti a fő oknak. Ez azonban Svédország esetében nyilvánvalóan nem igaz: ott a gazdasági helyreállás jóval gyorsabban megy, mint Európa nagy részén. 2010-ben 4,5 százalékos gazdasági növekedés várható, a svéd korona pedig idén 9 százalékot erősödött az euróval szemben.
„A populizmus és bevándorlásellenesség általánosabb jelensége már számos európai országban régóta jelen van” – mondta Kees Brants, a Leideni Egyetem politikai kommunikáció professzora a Deutsche Welle rádiónak. „Az az újdonság, hogy ma már nyíltan és dominánsan az iszlámra és a muzulmánokra koncentrál. Ez viszonylag új jelenség” – tette hozzá a professzor.
„A legtöbb nyugat-európai országban, de néhány kelet-európaiban is valamilyen formában van populista szélsőjobboldali párt” – vélekedik Uwe Jun, a Trieri Egyetem politikai elemzője. „A legfontosabb témák mindig ugyanazok: nemzeti identitás, bevándorlás és viszonylag szkeptikus hozzáállás az iszlámhoz” – tette hozzá az elemző.

Hollandia megtelt

A Svédországhoz hasonlóan a tolerancia mintaképének tartott Hollandiában a bevándorlásellenes Szabadságpárt már megszilárdította pozícióit a főáramban. Geert Wilders pártvezető a 2002-ben meggyilkolt Pim Fortuyn örököse, aki először merte nyíltan hangoztatni, hogy valami baj van a muzulmán bevándorlókkal, és valamit tenni kell. „Hollandia megtelt” – állította Fortuyn, és azóta a bevándorlásellenes pártok minden választáson fontos szerepet játszanak. Wilders szeretné betiltatni a muszlim női viseletet és a Koránt, amit fasisztának tart, és bezáratná az iszlám iskolákat Hollandiában, ahol mintegy egymillió muszlim él. Wilders egyébként Izrael nagy támogatója, szerinte a zsidó állam a Nyugat természetes szövetségese az iszlám elleni harcban.
Dániában a szintén bevándorlásellenes Dán Néppárt már 2001 óta a harmadik legnagyobb erő a parlamentben, legutóbb közel 14 százalékot szerzett. Ausztriában a Szabadságpárt a legerősebb önálló parlamenti párt. Nemrég szavazást kezdeményezett arról, hogy betiltsák-e a minaretek építését és a muszlim női viseletet. Svájcban tavaly népszavazáson tiltották be az új minaretek építését a jobboldali SVP párt kezdeményezésére.
Nicolas Sarkozy francia elnök jobbközép kormánya újabban az illegális táborokban élő romák kitoloncolásával került a nemzetközi figyelem középpontjába. Elemzők szerint Sarkozy pártja, az UMP az elmúlt tíz évben fokozatosan jobbra tolódott, ettől remélik, hogy visszanyerik a szélsőjobboldali Nemzeti Front szavazóit. Sokatmondó tény, hogy a napokban a francia szenátus betiltotta a burka viselését nyilvános helyeken. Nem sokkal később pedig az olasz parlament is a burkatilalmat tárgyalta. Sarkozy politikáját egyébként Silvio Berlusconi is támogatja, és persze az olasz kormányfő szövetségese a bevándorlásellenes Északi Liga.
Németországban, ahol az ország náci múltja miatt hagyományosan nagy az ellenszenv a szélsőjobbal szemben, regionális szinten mégis előretörtek a szélsőjobboldali pártok. Attól azonban még távol vannak, hogy bekerüljenek a szövetségi parlamentbe. Kiszivárgott hírek szerint viszont Angela Merkel kereszténydemokratái közül többen elhagynák a CDU-t, és szakadár pártot alapítanának, mivel számukra a kancellár pártja nem elég jobboldali. Állítólag már csak egy népszerű arc hiányzik, aki elvállalná az új párt vezetését. A bevándorlók a témája Theo Sarazzin volt német jegybankelnök nagy vihart kavart könyvének is, amely Németország felszámolja önmagát címmel jelent meg.
Szélsőjobboldalinak tartott pártok képviselői ülnek a parlamentben több uniós tagországban, így Ausztria és Dánia mellett Bulgáriában, Lettországban, Szlovákiában, Magyarországon, és magában az Európai Parlamentben is. Míg az antiszemitizmus és Izrael-ellenesség szempontjából éles törésvonal van a nyugat-európai és a kelet-európai pártok között (előbbiek az iszlámellenességet sokszor összekapcsolják Izrael támogatásával), addig abban alighanem valamennyi párt, illetve mozgalom hasonló, hogy a főáramhoz tartozó pártok által éveken át agyonhallgatott problémákra sürgetik a választ, és ezt sokszor a politikai korrektség feszegetésével, tágításával, és az eddig tabunak tekintett témák tárgyalásával igyekeznek elérni.

Olvasson tovább: