Kereső toggle

Felperzselt ország

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Bár a hét elején Moszkva, Rjazany, Orenburg és Vlagyimir megyében még égtek a tőzegtelepek, és a főváros több kerületében az esők ellenére ismét megjelent a szmog, az elviselhetetlen hőségnek, az erdőtüzeknek nagyjából vége szakadt Oroszországban. A természeti csapások azonban – mint a finn Helsingin Sanomat is írja – még okozhatnak politikai problémákat az ország vezetőinek.

Az alatt a 140 év alatt, amióta Oroszországban meteorológiai szolgálat működik, még egyszer sem mértek olyan tartósan kivételesen magas hőmérsékleteket, mint a most véget érő nyáron, elsősorban az ország középső és déli európai vidékein, de részben még Kelet-Szibériában is. Abban természetesen mindenki egyetért, hogy az ország vezetői nem tehetnek magáról a hőségről, az aszályról. Arról viszont megoszlanak a vélemények, hogy mennyiben felelős a hatalom a tömeges tűzvészekért, az oltás szervezetlenségéért, a kolosszális anyagi károkért, az otthontalanná váltak ezreiért és nem utolsósorban az elveszett emberéletekért.
Néhány héttel ezelőtt egy Tver környéki blogger szokatlanul goromba (valaki megszámolta: tizennégy trágár szót is tartalmazó) bejegyzésben hányta az utóbbiakat az ország vezetőinek szemére. Többek között leírta, hogy régebben vidéken mindenfelé kisebb víztározók voltak oltási céllal, ezeket azonban az utóbbi időben betemették. Még a tűzvész közeledtére figyelmeztető kolompok is eltűntek a falvakból. Az ilyesfajta kritikus hangvételű írások nem mennek ritkaságszámba az orosz interneten. Ami viszont most mindenkinek feltűnt: Vlagyimir Putyin miniszterelnök szükségesnek tartotta, hogy – udvarias hangnemben és a blogger igazát részben elismerve – a világhálón válaszoljon. Azokat a híradófelvételeket azonban már kivágták az országos televíziók riportjaiból (és csak az interneten terjedtek), amelyeken a dühös tűzkárosult asszonyok felháborodott kiabálással fogadják az Oroszországi Föderáció hozzájuk ellátogató miniszterelnökét.
A kritikusok szerint a néhány évvel ezelőtt elfogadott erdészeti törvény ésszerűtlenül, a többi között a tűzvészekkel nem számolva szabályozta az erdőgazdaságok jogállását, illetve a katasztrófavédelem ezzel kapcsolatos  feladatait, felelősségét. Ezt tetézte a helyi vezetők sorozatos hanyagsága, felelőtlensége, kapkodása, a tűzoltó-felszerelések hiánya, amit a tűzoltók, illetve a kirendelt katonaság önfeláldozó tevékenysége sem volt képes kellően ellensúlyozni. Moszkvában a hőség és a szmog következtében kétszeresére emelkedett a nyári hónapokra jellemző halálozási szám, de a hatóságok – a régi szovjet beidegződéstől vezérelve – igyekeztek letagadni, szépíteni a tényeket. (Jellemző módon az orvosoknak állítólag megtiltották, hogy a halál okaként „hőgutát” tüntessenek fel, ehelyett a „szervezet hőháztartásának megbomlását” kellett jelentésükbe írniuk.) A hőség és a Moszkva környéki tőzegtelepek égése által kiváltott  szmog már javában szedte áldozatait, amikor Jurij Luzskov polgármester végre elszánta magát, hogy szabadságát megszakítva visszatérjen a fővárosba.
Az ország vezetői a televíziók kamerái előtt igyekeztek élére állni a naponta száz meg száz helyen felcsapó lángok elleni küzdelemnek. Dmitrij Medvegyev elnök a kormányzókat hívta hol négyszemközt (plusz a kamerák), hol videokonferencián  tetemre, Vlagyimir Putyin miniszterelnök pedig számos helyszínen magyarázta el a tűzoltóknak, hogyan kell tüzet oltani, sőt egy ízben még tartályrepülőgépre is pattant, hogy a másodpilóta üléséből (mögötte foglalt helyet az operatőr) maga zúdítsa a vizet a tűzfészkekre. Talán nem volt egészen megalapozatlan a Nyezaviszimaja Gazetának az a megjegyzése, hogy a hatalom nem annyira a tűzvész, mint inkább annak negatív kihatásai ellen küzd. Hogy mennyire eredményesen vagy eredménytelenül, azt még korai megítélni. Mert kétségtelen ugyan, hogy januárhoz képest mind az elnök, mind a kormányfő népszerűsége érezhetően visszaesett (igaz, így is összehasonlíthatatlanul magasabb, mint például Barack Obamáé), ám ezt a felmérést még a nyár elején végezték. A francia Ouest-France szerint a hatalom „igyekszik arról meggyőzni az oroszokat, hogy mindent az ellenőrzése alatt tart: azt ígéri, hogy a legrövidebb időn belül újjáépíti a házakat, és növeli a kártérítések mértékét. De a korrupció, az elitnek a nép iránti közömbössége, valamint a hatalom túlcentralizáltsága következtében az anyagi eszközök nagyon lassan jutnak csak el az érintett régiókba.”
A politikai hatások, következmények – ha egyáltalán lesznek ilyenek – csak későbbre várhatók. Az elmúlt hetekben ugyan itt-ott, főként a nagyvárosokban máris voltak kisebb (legfeljebb néhány száz, főként liberális értelmiségit felvonultató) kormányellenes tüntetések, tömeges megmozdulásokra azonban eddig nem került sor. Az apolitikus orosz közvélemény másfélszáz éve hozzászokott ahhoz, hogy a diákok „hőzöngenek”. Ám kérdés, hogyan fog reagálni akkor, amikor kiderül, hogy a forró nyár az egész lakosság mindennapi életét befolyásolja. (Attól függetlenül, hogy e problémák egy részének valóban objektív, a kormányzattól nem függő okai vannak.) A rendkívüli aszály következtében az idei gabonatermés legalább az egyharmadával esik vissza. Az aszály veszélyezteti az őszi vetést is. A kenyér, a tej és a tejtermékek ára máris jelentősen emelkedett. Ugyanakkor csillagászati összegeket igényelnek azok a kárenyhítő és megelőző intézkedések, amelyeket a kormányzat elhatározott, és valóban záros időn belül meg kíván valósítani. Ide tartozik a tűzvésznek áldozatul esett lakóházak és középületek újjáépítése, a károsultak segélyezése, a mintegy 20 ezer négyzetkilométernyi erdő újratelepítése, a katasztrófavédelem jelentős megerősítése tűzoltó-repülőgépekkel, új tűzoltóautók tömegével. Mindezek az elkerülhetetlen történések és tervezett intézkedések pedig aligha fogják elősegíteni az életszínvonal emelését a válságból még amúgy is csak mostanában kilábalni próbáló Oroszországban.

Olvasson tovább: