Kereső toggle

Folytatás következik

Netanjahu kivárta, amíg Abbász feladja az ultimátumot

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

18 hónapi eredménytelen várakozás után látványos külsőségek mellett újrakezdődnek a közvetlen izraeli-palesztin tárgyalások. Szeptember elsején Obama elnök Washingtonban fogadja Netanjahut és Abbászt, valamint Hoszni Mubarak egyiptomi elnököt és II. Abdullah jordán királyt is. Ez jelentős eredmény, hiszen Abbász előfeltételek nélkül ül a tárgyalóasztalhoz. A csúcstalálkozó puszta ténye is segíthet Obamának a közelgő kongresszusi választásokon, még ha a siker esélye ezúttal is csekély.

A nemzetközi Kvartett (az Egyesült Államok, az EU, Oroszország és az ENSZ) közös nyilatkozatban Wa-shingtonba hívta az izraelieket és a palesztinokat, hogy kétoldalú közvetlen tárgyalásokon megoldást keressenek a konfliktus valamennyi lényeges kérdésében. A megbeszélések célja, hogy véget vessenek az „1967-ben kezdődött megszállásnak”, és létrejöjjön egy „független, demokratikus és életképes palesztin állam, amely békében és biztonságban él Izraellel”. A tárgyalások eredményes lezárásának határideje felére rövidült: a tervek szerint egy éven belül sikeresen le kell zárniuk a folyamatot.
A meghívóban a Kvartett jelzi, hogy a folyamatot az Arab Liga képviselőivel még szeptemberben áttekintik. Ugyanez a lehetőség Izrael számára nem áll fenn. A megbeszélések elvi alapját és határait a madridi keretmegállapodások, az ügyre vonatkozó biztonsági tanácsi határozatok és a szaúd-arábiai javaslat, az úgynevezett arab békekezdeményezés képezi. Csak találgatni lehet, hogy az izraeli–palesztin viszonyt szabályozó legismertebb szerződés, az oslói megállapodások miért is maradtak ki ebből a felsorolásból.

A Hamasz nem tárgyal

Fordulópontot jelent, hogy a meghívást mindkét fél elfogadta. A megbeszélések újraindulásának ténye egyértelmű győzelem Benjamin Netanjahu számára, aki mindig is kitartott az előfeltételek nélküli, közvetlen tárgyalások gondolata mellett. Vereséget jelent viszont Mahmúd Abbásznak. A Palesztin Hatóság elnöke ugyanis feladta eddigi álláspontját, és kénytelen volt lemondani tárgyalási előfeltételeiről. Többek között arról, hogy Izrael szüntesse be teljes mértékben és véglegesen a zsidó telepek építését, és még a tárgyalások újrafelvétele előtt kötelezze el magát az 1967. június 4-e előtti fegyverszüneti vonalak határként való elismerése mellett.
Cserébe Abbász a Kvartett viszonylag homályos és nem egyértelmű nyilatkozatát kapta, amelyben felszólítják a feleket, hogy tartózkodjanak a „provokatív lépésektől” és a „gyújtó hatású retorikától”. A meghívóban pedig szó esik az 1967-ben megkezdődött „megszállás” felszámolásáról is. Abbász megpróbált az Obama-adminisztrációtól előzetes biztosítékokat kérni a tárgyalások eredményét illetően, ám hiába.
A palesztin vezetőt emiatt súlyos bírálatok érték odahaza, miután a részvételről szóló döntést a PFSZ Végrehajtó Bizottsága hozta, amelyben Abbász által kinevezett emberek ülnek. Az ülésen azonban mindössze 9-en vettek részt, így a PFSZ alapokmánya szerint a testület döntésképtelen volt. Az pedig továbbra sem ismert, hogy vajon a Fatah 21 tagú Központi Bizottsága miként döntött ebben a kérdésben. Arról nem is beszélve, hogy Abbász elnöki megbízatása már 2009 januárjában lejárt, és választásokat azóta sem írtak ki.
Szalam Fajjad pedig csak megbízott kormányfő, aki a parlamenti választásokon a Harmadik Út elnevezésű pártszövetség képviseletében mindössze a szavazatok 2 százalékával összesen 2 képviselői helyet szerzett. (A másik képviselő, Hanan Asravi azóta már ki is lépett a pártból.) Fajjad kormányát nem hagyta jóvá a palesztin parlament, így kérdéses, hogy – amennyiben mégis megállapodnának az izraeliekkel – ilyen gyenge legitimáció mellett miként tudnák érvényre juttatni a döntést. A Hamasz máris bejelentette, hogy bizonytalan időre elnapolta a palesztin egységtárgyalásokon való részvételt, nyilvánvaló válaszként Abbász döntésére, miszerint részt vesz az Izraellel folyó közvetlen tárgyalásokon.

Óvatos remények

Abbász annak érdekében, hogy mentse a menthetőt, levelet írt Obama elnöknek, és kilátásba helyezte, hogy otthagyja a tárgyalásokat, ha Izrael nem hosszabbítja meg a szeptember 26-án lejáró telepépítési moratóriumát, és nem terjeszti ki azt Jeruzsálemre is.
Obama egyébként maga is óvatos a megbeszélések kimenetelét illetően. Nem véletlen, hogy a tárgyalások újraindításának bejelentését Hillary Clintonra bízta, pedig a diplomáciai áttörést személyes sikerként könyvelheti el. Ezt a bizonytalanságot a külügyminiszter asszony is érzékeltette, mivel néhány mondat után átadta a szót George Mitchell szenátornak, az elnök közel-keleti különmegbízottjának, aki diplomatikus válaszokat adott az újságírók kérdéseire. Nem árulta el például, hogy alapvetően az amerikai–európai nyomás bírta rá Abbászt arra, hogy igent mondjon. A Palesztin Hatóságot ugyanis gyakorlatilag a Nyugat támogatása tartja életben, és az anyagi, valamint titkosszolgálati segítség nélkül Abbász rendszere rég összeomlott volna.
Az Obama-kormányzat pedig elsősorban belpolitikai okok miatt érezte úgy, hogy változtatnia kell a nyomásgyakorlás eddigi irányán és politikáján, így ezúttal Izrael helyett a Palesztin Hatóságot helyezte prés alá. Közelegnek ugyanis a kongresszusi választások novemberben, és Obama támogatottsága jelentősen megcsappant nemcsak általában az amerikai közvéleményben, de a hagyományosan demokrata elkötelezettségű zsidó közösségben is. Nem utolsósorban az elnök elhibázott Izrael-ellenes politikája miatt. A legújabb felmérések szerint a zsidó választók 60 százaléka vallotta magát demokratának a korábbi 72, illetve a 2008-as választásokon a 78 százalékos eredménnyel szemben. Egyharmaduk pedig a republikánusokat támogatta, a júliusi mosolydiplomácia, Netanjahu ünnepélyes washingtoni fogadtatása és az izraeli televízió kettes csatornáján sugárzott Obama-interjú ellenére.

Mi lesz a show után?

Az amerikai elnök számára az is nyilvánvaló, hogy a kétoldalú megbeszélések nem kecsegtetnek kézzelfogható eredménnyel. Ezért is bízza a tárgyalások levezetését Hillary Clintonra, és döntött úgy, hogy nem vesz részt a közvetlen megbeszéléseken.
A pesszimizmust az is okozza, hogy az elemzők szerint az eddigi tapasztalatok arra utalnak, hogy a palesztinok a „show-t követően úgyis megtalálják a módját, hogyan hátráljanak ki a tárgyalásokból”.
Abbász számára a tárgyalások csak arra szolgálnak, hogy bebizonyíthassa: Izraellel nem lehet megállapodni. A palesztin vezető ugyanis nem hajlandó írásban lemondani a palesztin menekültek „visszatérési jogáról”, nem hajlandó elismerni „Izraelt a zsidó nemzet hazájaként”, és nem hajlandó véget vetni a konfliktusnak. Számára csak a palesztin állam egyoldalú kikiáltása jöhet számításba elfogadható eredményként.
Ezt nemcsak Netanjahu, de Obama is tudja, ám mindketten azt remélik, hogy a megbeszéléseket el lehet húzni a novemberi választásokig. Az amerikai elnök számára az esetleges eredménytelenség mellett is siker lehet a tárgyalások palesztin előfeltételek nélküli megindulása, ami segíthet neki abban, hogy megőrizze a demokrata többséget a Kongresszusban.

Atomalku kötheti Izraelt

Árnyalja a diplomáciai áttörés hírét az, hogy Irán augusztus 21-én orosz segítséggel elkezdte a buseri atomerőmű beüzemelését. A Perzsa-öböl partján épült létesítmény a tervek szerint októberben már bekapcsolódhat az ország energiaellátásába. A működő atomerőmű Iránt a nukleáris kapacitással rendelkező államok sorába emeli. A perzsa állam szerint ezzel kudarcot vallottak a nyugati szankciók. A propagandahatás mellett a buseri létesítményben az elhasznált fűtőelemek a szakértők szerint plutónium előállítására is alkalmasak. Bár Oroszország garantálja, hogy minden fűtőelemet visszaszállít, nem mindenki bízik Moszkva ígéretében. Az iráni atomerőmű beindítása szinte visszhang nélkül maradt Washingtonban, sőt még Izraelben is. Az amerikai külügyminisztérium bejelentette, hogy az atomfegyverek terjedése szempontjából „nem lát veszélyt a létesítményben”, és ezt az álláspontot Izrael is elfogadta. A DEBKAfile biztonsági hírportálnak washingtoni diplomaták azt állították, hogy a hallgatás oka egy háttéregyezség volt. Eszerint Obama elnök a Netanjahunak kedvező tárgyalási ajánlatot ahhoz kötötte, hogy Jeruzsálem nem indít támadást az iráni létesítmények ellen. A palesztinokkal való tárgyalásokon azonban Washington fenntartotta magának a jogot, hogy ha szükséges, „áthidaló megoldásokat” javasoljon. Ezek könnyen ultimátumokká válhatnak Izrael számára, miközben Irán zavartalanul folytathatja atomprogramját, és folytathatja a Hamasz és Hezbollah felfegyverzését. (Hetek-összeállítás)

Olvasson tovább: