Kereső toggle

Irány Irán

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A fegyveres incidensek mellett az elmúlt hetekben feltűnően megszaporodtak a fenyegető nyilatkozatok is a Közel-Keleten. „Készen áll az Egyesült Államok Irán elleni támadásának terve arra az esetre, ha Teherán nukleáris fegyverre tenne szert" - mondta az amerikai vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke. Michael Muellen ugyanakkor hozzátette, hogy aggódik egy ilyen offenzíva lehetséges következményei miatt. A tengernagy az NBC amerikai televíziós csatornának azt mondta: az Egyesült Államok nem hagyhatja, hogy Teherán atombombához jusson. Egy korábbi nyilatkozatában Muellen kijelentette, hogy „nincs ok megbízni Teherán ígéreteiben".

Augusztus 2-án egy nyugalmazott tábornok további részleteket is elmondott a lehetséges támadásról. A Pentagon B-2-es nehézbombázókkal és tengeralattjárókról, valamint hadihajókról indított cirkálórakétákkal támadná az iráni atomlétesítményeket és a légvédelmi rendszereket. „Elsősorban légitámadás indulhat, amelyet speciális akciók kísérnének, egyfajta »bársonyos forradalmat« indítunk el, amely által az iráni nép visszanyerhetné az országát" - mondta Thomas McInterney nyugalmazott altábornagy. Korábban sokan azzal érveltek a katonai akció ellen, hogy az irániak túl sok helyszínre szétszórták a nukleáris létesítményeiket, ezért egy hatékony támadás szinte kivitelezhetetlen. Most ezzel kapcsolatban optimistábbak a szakértők. John Pike, a Global Security biztonságpolitikai intézet elemzője szerint bár Iránban sok szóba jöhető célpont van, közülük mintegy fél tucat olyan kulcsfontosságú, amelyeket ha megsemmisítenek, akkor azzal hosszú időre visszavethetik az iráni atomprogramot. „Ezek szinte mind elszigetelt régiókban találhatók, így a polgári áldozatok száma nem lenne jelentős" - tette hozzá Pike.

Tűzcsík az égen

„Ha az Egyesült Államok hibát követne el (Irán megtámadásával), azzal veszélybe sodorná a térség biztonságát. (...) A biztonság a Perzsa (Arab)-öböl térségében mindenkit megillet, vagy senkit sem" - jelentette ki válaszul Jadollah Dzsavani tábornok, az iráni Forradalmi Gárda parancsnokának politikai helyettese, aki szerint képesek megvédeni magukat bármilyen amerikai vagy izraeli támadással szemben.

Az iráni parlament elnöke július 31-én kijelentette, hogy a perzsa állam „birtokolhat olyan nukleáris és rakétatechnológiát, amelyekhez való jogát az Egyesült Államok megkérdőjelezi". Ali Laridzsáni hozzátette, hogy Teheránban bíróság elé állítják kémkedés vádjával azt a három amerikai turistát, akiket még egy évvel ezelőtt fogtak el hegyi túrázás közben, miután eltévedtek, és iráni területre jutottak. Ez azt jelenti, hogy az amerikaiak túszok lennének egy esetleges katonai támadás alkalmával.

Irán ENSZ-nagykövete pedig Izraelt fenyegette meg augusztus 1-jén. „Porig égetjük Tel Avivot" - közölte nem éppen diplomáciai finomsággal Mohammed Kazai nagykövet, aki szerint az Irán elleni támadásról szóló hírek „csak az ellenség rettegését" tükrözik.

Elemzők szerint azonban éppen Irán aggodalmai sokasodtak meg az elmúlt hetekben. Oroszország az ENSZ-szankciókra hivatkozva végleg lemondta a korszerű Sz-300-as rakétavédelmi rendszer szállítását. Moszkva távolodását jelzi az is, hogy Dmitrij Medvegyev orosz elnök június végén „aggasztónak" nevezte azt a CIA-jelentést, amely megállapította, hogy Irán rendelkezik legalább két atombomba előállításához szükséges dúsított uránnal. Teheránban aggodalommal figyelik az amerikai-orosz viszony látványos javulását is, amelyet még a júliusban kirobbant kémbotrány sem tudott lehűteni. Emiatt Irán attól tart, hogy a Kaukázusból (Grúzia, Örményország vagy Azerbajdzsán felől) vagy pedig Közép-Ázsiából (Kirgizisztán irányából) is támadás érheti az országot, az ezekben az országokban található amerikai légitámaszpontokról. Pedig nem sokkal korábban még úgy látszott, mintha ellehetetlenült volna az Irán elleni légitámadás - elsősorban Izrael számára.

A földközi-tengeri flottillaincidens után Törökország lezárta légterét az izraeli gépek előtt, és - némi bizonytalankodás után - Szaúd-Arábia is közölte, hogy nem engedi meg az átrepülést az ország felett idegen repülőgépek számára. Szíria nyilvánvalóan nem jöhet szóba Izrael számára, és ha Jordánia bele is egyezne, Irak felett szintén kockázatos lenne az átrepülés.

Izrael azonban megkerülheti a lezárt légifolyosókat. Egyrészt amerikai segítséggel indíthat repülőgépeket a volt szovjet köztársaságokból is, sőt bombázhatja Iránt akár a világűrből is. Erre látványos példát adott az Ofek 9 elnevezésű izraeli kémműhold fellövése június 22-én. Míg a korábbi hat alkalommal a fellövések titokban történtek, és legfeljebb utólag - a sikeres pályára állás után - adtak róla hírt az újságok, most a startot előre bejelentették. A röppályát pedig úgy módosították, hogy a műholdat pályára állító rakéta 150 kilométeres tűzcsíkot vonva maga után lapos szögben átrepült a sűrűn lakott izraeli és palesztin területek felett, mielőtt irányt váltott volna, hogy elérje a 400 kilométer magasságot. A röppálya egyenesen Irán felé mutatott, így a látványos indítás nyilvánvalóan „pedagógiai" célokat is szolgált: megmutatta, hogy Izrael nemcsak figyelni képes a világűrből (amely minden ország számára szabad - már ha el tud jutni oda), hanem bármilyen iráni célpontra képes rakétát is kilőni a légkörön kívülről.

Magyarok a bojkott mellett

A katonai tervek mellett érzékeny veszteséget jelentenek Iránnak az Európai Unió által megszavazott gazdasági szankciók. A 27 EU-állam külügyminiszterei jóval szigorúbb büntető intézkedéseket hoztak, mint az ENSZ Biztonsági Tanácsában megállapodott szankciók. Ezt azzal indokolták, hogy az iráni rezsim semmi jelét nem mutatja annak, hogy leállítaná nukleáris fegyverprogramját.

A döntés értelmében tilos lesz például bármiféle földgáz- és olajipari együttműködés Iránnal, noha az ENSZ-szankciók egyáltalán nem érintik az energiaágazatot. Az unió tagállamai és cégei számára tilos lesz bármilyen új befektetés az iráni energiaszektorba, akárcsak a technikai segítségnyújtás, a technológiák átadása és a szolgáltatások, a kőolajfinomítást és gázcseppfolyósítást is ideértve. Ez utóbbi szakértők szerint különösen komoly csapást mérhet Iránra, lévén, hogy elegendő finomítói kapacitás híján olajfogyasztásának 40 százalékát külföldről szerzi be, hiába a negyedik legnagyobb nyersolajtermelő a világon. Hatékony lépés az is, hogy megtiltották az európai biztosítótársaságoknak az iráni olajtankerek biztosítását. Ennek következtében már néhány nap alatt drasztikusan csökkent az olajszállítás a perzsa államból. A friss uniós döntés ezenkívül teljes fegyverszállítási tilalmat is bevezet Iránnal szemben, miközben az ENSZ Biztonsági Tanácsa által elrendelt korlátozások csak bizonyos fegyvereket érintenek. Az új EU-s szankciók ezzel szemben még a gumibot eladását is megtiltják Teheránnak.

A Bruxinfo értesülése szerint nem minden tagállam lelkesedett az energiaipari együttműködést tiltólistára helyező döntésért. A brüsszeli hírügynökség diplomáciai forrásokból úgy értesült, hogy Románia például ideig-óráig ellenállt, de végül meghajolt a túlerő előtt.

Magyarország viszont teljes mértékben támogatja az Irán elleni szankciókat. A Hetek kérdésre Pataki Eszter külügyi szóvivő közölte: „Az EU szankciói az ENSZ BT intézkedéseinél szigorúbbak, így több helyen az éberség javaslata helyett tiltást tartalmaznak, szélesebb körűek, ami a szállítási tilalom alá eső termékek körét illeti, és jóval több célszemélyre és entitásra vonatkoznak." A magyar álláspont szerint: „Míg az ENSZ fegyverszállítási embargója nem teljes, csak a fegyverzetek bizonyos fajtáira vonatkozik, addig az EU teljes fegyverszállítási tilalmat rendel el. Az EU szankciói a BT döntésétől eltérően gyakorlatilag az egész iráni bankrendszert célba veszik. A részletesen kidolgozott korlátozó intézkedések várhatóan komolyabb károkat okoznak az iráni bankrendszernek, mint a BT felszólításai. Az EU szankciói kitérnek az iráni kőolaj- és földgáziparral folytatandó együttműködésre, az eszközök és berendezések ide irányuló szállításainak és a finanszírozásnak teljes tilalmára. A beutazási korlátozások, valamint a személyek és entitások pénzeszközeinek befagyasztására vonatkozó intézkedések is sokkal szélesebb körre terjednek ki, mint a BT határozatában" - válaszolta lapunk kérdésére a külügyi szóvivő.
(Az összeállításban közreműködött Bányai László)

Rakétatámadás, össztűz, merénylet – 72 óra krónikája

Augusztus 2.: Nincs felelőse és egyértelmű célpontja sem a vörös-tengeri üdülővárosok ellen elkövetett rakétatámadásoknak. Egy jordániai taxisofőr meghalt, négy utasa pedig súlyosan megsebesült, amikor a jordániai Akaba egyik luxusszállodáját találat érte. A további lövedékek – Grad típusú, továbbfejlesztett Katyusa-rakéták – közül legalább egy a Sínai-félszigeten a jordániai határhoz közel fekvő amerikai katonai bázist találta el, másik kettő pedig a szomszédos izraeli Eilat közelében csapódott be. Az előzetes vizsgálatok szerint az al-Kaida terrorszervezet egyiptomi csoportja követte el a támadást, a kairói hatóságok szerint azonban a Hamasz a felelős. A Sínai-félszigeten az elmúlt évtizedben több súlyos merénylet történt, és a dzsihadisták 2007-ben rakétákkal támadták az akabai kikötőben álló egyik ameirkai hadihajót, valamint az eilati repülőteret.
Augusztus 3.: Az izraeli–libanoni határon egy nappal később történt súlyos incidens felelősei azonban ismertek. Még a zsidó állam iránt elfogultsággal aligha vádolható ENSZ is megerősítette, hogy izraeli területen tevékenykedtek azok a katonák, akikre a határ libanoni oldaláról tüzet nyitottak. A kialakult tűzpárbajban egy izraeli tiszt, valamint három libanoni katona és a Hezbollah televíziócsatornájának, az al-Manarnak a riportere meghalt. A konfliktus akkor tört ki, amikor az izraeli katonák egy fát akartak kivágni a határkerítés mellett. A munkálatokra előzetesen beszerezték az ENSZ békefenntartó parancsnokságának az engedélyét is. Az ártalmatlan kertészeti műveletre azonban a libanoni hadsereg gránátzáporral reagált, jóllehet az izraeli katonák saját területükön tevékenykedtek.
A provokáció miatt Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök az ENSZ Biztonsági Tanácsához fordult, hogy ítélje el a libanoni provokációt. Hasszan Naszrallah sejk, a Hezbollah vezetője ezzel szemben „hősöknek” nevezte azokat a katonákat, akik tüzet nyitottak az izraeliekre. A sejknek egyébként jól jött a radikális akció, mivel Basir Asszad szíriai elnök éppen Bejrútban tárgyalt Szaad Hariri libanoni elnökkel arról, hogy Damaszkusz megvonja a támogatását a Hezbollahtól. Ha ez az irányváltás valóban megtörténik, akkor a síita terrorszervezet két tűz közé kerülhet. Ráadásul fő támogatója, Irán is egy lépéssel hátrébb állt. Ali Laridzsáni, a teheráni parlament elnöke ugyanis kijelentette, hogy „amennyiben a cionista rezsim megtámadja Palesztinát, mi (irániak) ellenállunk nekik, és ha Libanon ellen támadnának, akkor a Hezbollah fog szembeszállni (Izraellel)”. A különbségtétel feltűnő: Irán a palesztinok ügyét személyes ügyének tekinti, míg Libanonban szövetségesére hagyná, hogy megvédje magát Izraellel szemben. Irán emellett 250 millió dollárt ígért a Hamasznak, hogy egy új „Palesztin Népi Hadsereget” hozzon létre Gázában.
Augusztus 4.: Merényletet kíséreltek meg Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnök ellen. A hír először egy konzervatív iráni híroldalon jelent meg, majd később több forrás és fényképfelvételek is megerősítették a támadást. Ahmadinezsád a nyugat-iráni Hamedan városában egy nagygyűlésre igyekezett, amikor egy gránátot dobtak az autókonvoja felé. A robbanás az elnök nyitott gépkocsijától száz méterre történt, és a füstje beborította a környéket. Ahmadinezsád sértetlen maradt, de testőrei közül többen megsérültek. A hivatalos iráni hírügynökség viszont azt közölte, hogy egy „túlbuzgó hazafi a sporteseményeken használatos petárdával akarta üdvözölni az elnököt”. A merénylőt (vagy lelkes rajongót) letartóztatták, az elnök pedig megtartotta beszédét a városi stadionban. Szónoklatában nem tett említést az incidensről. Az AP szerint az utóbbi időben Ahmadinezsád többször beszélt arról, hogy meg akarják ölni. Hétfőn egy televíziós nyilatkozatában kijelentette, hogy „az ostoba cionisták zsoldosokat béreltek fel arra, hogy megöljenek”.

Olvasson tovább: