Persze a Fidesz és Martonyi érvelése védhető: meg kell szüntetni a diszkriminációt, hiszen a magyar jogszabályok szerint már eddig is könnyített eljárásban, állandó magyarországi lakhely nélkül is kaphattak magyar állampolgárságot a külföldi magyarok, kivéve a szomszédos országokban élőket. Csak ezt a hátrányos megkülönböztetést kívánják megszüntetni, mondják, és különben is, az ilyetén magyar állampolgárnak nem jár majd szavazójog. Szlovákiai magyarként nem igazán tudok fennakadni a fenti gondolatmeneten, és persze tegyük hozzá, minden állam szuverén joga az állampolgársághoz jutás feltételeinek meghatározása. Emellett kétségkívül egyfajta lelki „jóvátételt” jelenthet egy ilyen törvény a határon túl élő magyaroknak.
Csakhogy a bejelentés időzítése és tálalása katasztrofális volt a Fidesz részéről, legalábbis Szlovákiából nézve. Döbbenetes a leendő magyar „kétharmados” kormánypárt naivitása, rosszabb esetben hozzá nem értése, még rosszabb esetben számító cinizmusa. Pedig mindkét szlovákiai magyar párt képviselői előre figyelmeztettek: nem volna helyénvaló a szlovákiai választások előtt megnyitni a kérdést, mivel a szlovák nacionalisták malmára hajtja a vizet, feleslegesen borzolja a kedélyeket, és befolyásolhatja a választások kimenetelét.
Robert Fico szlovák kormányfő a hét végén bejelentette: még a magyar törvény módosítása előtt megelőző ellenlépéseket kell elfogadni, ezek egyike szerint, aki magyar állampolgársághoz folyamodik, automatikusan elveszítené szlovák állampolgárságát. A miniszterelnök szokásos agresszív, lehengerlő módján közölte: mindenáron meg kell védeni Szlovákiát a „nagymagyar” törekvésektől. Persze nem eszik olyan forrón a kását, ilyen vagy hasonló intézkedés több nemzetközi és alkotmányjogi aggályt is felvet.
Ha mégis megvalósulna ez a forgatókönyv, az teljes mértékben eliminálná a magyar tervezett törvénymódosítás minden nemes célját Szlovákiában. Ebben az esetben a Fidesznek mélyen el kellene gondolkodnia azon, érzi-e, érti-e a határon túli magyarok érdekeit, és tudja-e megfelelően segíteni őket. Személyes meggyőződésem, hogy a jelenlegi Európában a határon túli magyarok speciális igényeit és problémáit az adott országon belül kell és lehet csak kezelni. Ehhez a mindenkori magyar kormány a jószomszédi viszony kialakításával, professzionális diplomáciával, a magyar–magyar kommunikációval és jó példa felmutatásával járulhat leginkább hozzá.
Fico hisztérikus reakciójának fő üzenete belpolitikai indíttatású. Korábban többször bebizonyosodott, hogy a „magyar veszéllyel” való riogatás, a „szlovák szuverenitás megőrzésével” való érvelés sajnos még mindig szavazatokat hoz Szlovákiában. A kampány hajrájában ezért jött jól a kormányfőnek ez a „segítség”, annál is inkább, mivel a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) szavazói egyre inkább a Smerhez (Fico pártja) vándorolnak át a nemzetiek korábbi sorozatos korrupciós ügyei miatt. De azért Ján Slota is megpróbálja kihozni a legtöbbet a magyar kártyából. Neki sem korábban, sem a mostani kampányban egyébként sincs más témája, csak a roma- és magyarellenesség. És ezen a ponton érhető tetten a legnagyobb kár, amit a múlt heti Martonyi-látogatás okozhat. Ugyanis az SNS jelenlegi támogatottsága a felmérések szerint öt százalék körül mozog, amely a parlamentbe jutáshoz szükséges küszöböt jelenti.
A választások közeledtével egyre inkább úgy tűnik, lehet kormányváltás, illetve irányváltás Szlovákiában, kormánypártok és ellenzék nagyjából fej fej mellett haladnak. A kampányban pedig kis dolgok dönthetnek, mivel a nyolc bejutásra esélyes párt közül öt pártnak (!) öt százalék körüli a támogatottsága. (Köztük a Vladimír Mečiar vezette kormánypárt és a két magyar párt, az MKP és a Híd.) Bármelyik párt bejutása vagy kimaradása meghatározó fontossággal bír majd júniusban. Meghatározza, hogy Szlovákia továbbhalad-e az elmúlt négy év populista-nacionalista, demagóg, az országot eladósító, felelőtlen politika útján, vagy újra felveszi a négy éve elejtett fonalat, visszatérve a demokrata, reformpárti, a gazdaságot ésszerűen előrevivő korábbi útra.
2010. 05. 21. (XIV/20)
