Kereső toggle

A gázai vérvád

Nőtt az antiszemita incidensek száma Nyugat-Európában

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Sajnos az utóbbi időben itt Magyarországon is felütötte fejét a modern antiszemitizmus, a gyűlöletbeszéd és az olyan tüntetések, amelyek elítélendők" - mondta Budapesten Avigdor Lieberman izraeli külügyminiszter. Lieberman utalt arra, hogy 2009-ben drámaian nőtt az antiszemita incidensek száma Nyugat-Európában. Egy friss felmérés szerint a megkérdezett európaiak 42 százaléka véli úgy, hogy a zsidók felhasználják a múltjukat arra, hogy pénzt csikarjanak ki a maguk számára. A külügyminiszter egyébként pozitív európai példaként említette Magyarország Izrael melletti kiállását több nemzetközi fórumon, és reményét fejezte ki, hogy a budapesti parlament hamarosan elfogadja a holokauszttagadás elleni törvényt.

2009-ben világszerte, de különösen Nyugat-Európában megdöbbentő mértékben megszaporodtak az antiszemita indíttatású támadások - állapította meg Jeruzsálemben az a legfrissebb jelentés, amelyet Natan Scsaranszkij volt miniszterelnök-helyettes, a Szochnut elnöke mutatott be. Az izraeli hadsereg tavaly januári gázai hadművelete körül volt tapasztalható, hogy gyakorivá váltak a zsidókat ért inzultusok. 2009 első három hónapjában például több ilyen jellegű incidens történt, mint az előző évben összesen.

A legdrámaibb adatok Franciaországból érkeztek, itt ugyanis tavaly hat hónap alatt 631 támadást rögzítettek, míg 2008 egészére vonatkozóan ez a szám 431 volt. A második helyet Nagy-Britannia szerezte meg, ahol több mint 600 incidensről szereztek tudomást, Hollandiában pedig mintegy 100 antiszemita cselekmény történt a gázai beavatkozás után.

Ráadásul a támadások is súlyosbodtak az elmúlt időszakban, több száz incidenst ítéltek szélsőségesen erőszakosnak, világszerte pedig nyolc halálos áldozata is volt az antiszemitizmusnak: hatan a mumbai terrortámadásban vesztették életüket, egy zsidó diákot az Egyesült Államokban, Connecticut államában gyilkoltak meg, Washingtonban pedig a Holokauszt Múzeum biztonsági őrével végzett egy fegyveres támadó.

„Szervkereskedők és gyerekgyilkosok"

A jelentés készítői azt is kiemelték, hogy a modern vérvádjelenség is megerősödött az elmúlt évben, erre példa az az augusztusi újságcikk, amely a svéd Aftonbaldet bulvárlapban jelent meg. Ez azt állította, hogy az izraeli katonák kereskedelmi célból emberi szerveket igyekeztek szerezni a gázai hadművelet alatt. A dokumentum még a legfrissebb rágalmakat is megemlíti, nevezetesen, hogy egy amerikai férfi a Youtube internetes oldalra feltett videójában azzal vádolja az izraelieket, hogy a haiti földrengés túlélőinek szerveit akarják megszerezni. Az izraeli hadsereg közel 200 fős egészségügyi csoportja egyébként a pusztító földrengés után az első volt, akik a megfelelő orvosi ellátást, illetve beavatkozásokat biztosítani tudták a sebesültek számára.

Antiszemita megnyilvánulások kísértek némely választási kampányt is. Ukrajnában például egy olyan hír röppent fel a politikai csatározások közepette, hogy szervkereskedelem céljából utaztattak 25 ezer ukrán gyermeket a zsidó államba. Emellett a jelentésből az is kiderül, hogy a németországi Bielefeld Egyetem által végzett felmérés szerint a megkérdezett európaiak 42 százaléka véli úgy, hogy a zsidók felhasználják a múltjukat arra, hogy pénzt csikarjanak ki a maguk számára. Ezzel az állítással a legnagyobb arányban Lengyelországban és Spanyolországban értettek egyet.

Egy lengyel katolikus püspök szintén ennek a véleményének adott hangot a napokban. Tadeusz Pieronek a Pontifex.roma weboldalon hangsúlyozta, hogy a holokauszt nem kizárólag a zsidókat érintette, de ők ezt kisajátították a maguk számára. A püspök - aki II. János Pál pápa közeli barátja volt - azt is állította, hogy „a zsidók ma a holokausztot a propaganda fegyvereként használják, hogy olyan előnyökhöz jussanak, amelyek sokszor nem jogosak", valamint, hogy „Izrael visszaél erejével, és arra használja fel a tragédiákat, hogy úgy bánjon a palesztinokkal, mint az állatokkal". Pieronek azt állította, hogy a zsidóságnak nagyon jó sajtója van, hatalmas anyagi háttérrel rendelkezik, és az Egyesült Államok korlátlan támogatását élvezi. „Aminek következtében rendkívül arrogánsan viselkednek, amit ki nem állhatok" - tette hozzá a püspök. Pieronek tagadta, hogy szavai antiszemitizmusból származnának, és azt is kijelentette, hogy Lengyelország antiszemita történelme csupán kitaláció, „olyan vicc, ami sérti a né-pünket".

Az éves jelentés a világ legantiszemitább országai közé sorolta Iránt és Venezuelát, mellyel kapcsolatban arra figyelmeztetnek a kutatók, hogy erősödik a szélsőbaloldali aktivisták és az iszlamisták közötti szövetség.

A jelentést kiadó Zsidó Ügynökség vezetője, Natan Scsaranszkij szerint módosult a klasszikus értelemben vett antiszemitizmus, amely egyre inkább új formában jelenik meg, és elsősorban a zsidó állam eszméjével szemben megfogalmazott féktelen támadásokban nyilvánul meg. Emellett arra is felhívták a figyelmet, hogy mind a politikai bal-, mind pedig a jobboldalon érzékelhető az antiszemitizmus erősödése.

Tüntető szolidaritás

Furcsa folyamatok tapasztalhatók vezetői szinten is: hirtelen egyre több európai miniszter, illetve diplomata akar a Gázai övezetbe utazni. A jeruzsálemi kormány azonban ezt nem engedélyezi, mivel úgy véli, hogy a hivatalos látogatásokkal legitimmé nyilvánítanák a Hamasz-kormányt. Gázába készült többek között Charles Michel belga nemzetközi fejlesztésügyi miniszter, Michael Martin ír külügyminiszter, Bernard Kouchner francia, és Ahmet Davutoglu török külügyminiszter is. George Galloway brit parlamenti képviselő „segélyakciójának" pedig halálos áldozata is volt. A szélsőséges politikus Egyiptom felől akarta bejuttatni az övezetbe a több mint 100 teherautóból álló szállítmányát. Amikor az egyiptomi hatóságok a gyanús küldeményt az izraeli ellenőrzés alatt álló határátkelőhöz akarták átirányítani, a „segélyaktivisták" kövekkel és fegyverekkel támadtak a rendőrökre. Egy egyiptomi határőr meghalt, több megsebesült. Gallowayt az incidens után azonnal kiutasították Egyiptomból.

Figyelemre méltó a skandináv államok egyre nyíltabb Izrael-ellenes politikája is. Az Európai Unió soros elnökeként Svédország Jeruzsálem felosztásának tervével rukkolt elő, melynek értelmében az 1967 előtt Jordánia által megszállt területeket a palesztinok kapnák meg. A felvetés komoly vitát váltott ki az unió tagállamai között. Ezen kívül Svédországban tavaly egy megdöbbentő incidensre is sor került. Márciusban Izrael-ellenes tüntetők megrohamozták a svéd-izraeli Davis-kupa-teniszmérkőzésnek helyet adó sportcsarnokot Malmőben. Összesen mintegy hétezer szélsőjobbos és szélsőbalos aktivista érkezett a helyszínre, miután előzőleg a dél-svédországi város egyik központi terén mint-egy kétezren meghallgatták az Izrael év eleji gázai hadműveletét elítélő és a palesztinok támogatását sürgető beszédeket. Lars Ohly, a svéd Baloldali Párt vezetője az összegyűlt tömeg előtt azt mondta, hogy az Európai Uniónak és a világ többi részének „bojkottálnia kell az izraeli rasszista rezsimet". A tiltakozók megpróbálták áttörni az aréna köré húzott kordont, de a rohamrendőrök végül visszaszorították őket.

A norvég kormány is a heves Izrael-bírálók közé tartozik. Johan Gahr Støre norvég külügyminiszter például a Hamasszal való közvetlen tárgyalásokat szorgalmazza, és többszörösen is elítélte a zsidó államot, hogy „aránytalanul" és „brutális módon" bánt el Gázával. Annak ellenére, hogy egyértelmű volt, hogy a Genfben megrendezett „Durban 2" konferencia Izrael elleni kirohanásoktól lesz hangos, Norvégia végig amellett érvelt, hogy a konferenciát folytatni kell. Amikor Ahmadinezsád iráni elnök beszéde alatt valamennyi EU-tagállam képviselője kivonult a teremből, Støre nem követte példájukat, igaz, utólag elítélte a beszédet. A külügyminiszter az iráni vezető ENSZ-közgyűlésen elmondott beszéde alatt is azon kevés európai közé tartozott, akik nem hagyták el a gyűlést. A tavalyi év elején pedig Norvégia Szaúd-arábiai nagykövetségének egyik alkalmazottja okozott nemzetközi bonyodalmat azzal, hogy a képviselet e-mail hálózatán keresztül terjesztett hátborzongató fotókat a gázai konfliktus állítólagos áldozatairól, úgy, hogy azokat a holokauszt során megölt személyek képei mellé helyezte. Az eset hatalmas felháborodást váltott ki Izraelben, de a norvég külügyminiszter mindössze annyit tudott mondani, hogy az alkalmazott, Trine Lilleng már nem dolgozik Rijádban. Ugyanakkor több hónappal később egy izraeli újságíró érdeklődött a norvég nagykövetségen Szaúd-Arábiában, és azt a választ kapta, hogy Lilleng konzul még mindig ott áll alkalmazásban.

Szintén tavalyi eset, hogy a norvég kormány 30 millió dollárt fektetett be ünnepségekbe, amelyeket egy író, Knut Hamsun tiszteletére rendeztek, aki 1945-ben Hitlert dicsőítette, és az 1920-ban kapott irodalmi Nobel-díját később Joseph Göbbelsnek ajánlotta.

A legutóbbi konfliktus pedig abból adódott, hogy két norvég orvos, akiknek gázai útját a norvég kormány támogatta, kiadott egy könyvet, amelyben azt ecsetelték, hogy az izraeliek milyen vérszomjas bosszúhadjáratot hajtottak végre Gázában, azzal a céllal, hogy minél több férfit, nőt és gyermeket legyilkoljanak. Az iromány az izraeli hadsereget Gázában a nácik varsói viselkedésével hozta párhuzamba. A könyvhöz Støre külügyminiszter írt ajánlást. Az egyik szerző, Mads Gilbert radikális marxista, aki már korábban is ismert volt Izrael-ellenes kirohanásairól, és a 2001. szeptember 11-i támadásokat is jogosnak nevezte.

Az izraeliek számára még aggasztóbb volt az, hogy a norvég miniszterek elismerően nyilatkoztak nemcsak a szerzőkről, hanem a könyv tartalmáról is. Støre például kijelentette, hogy az orvosok azt mondták el, amit láttak, és hogy ez nemcsak kötelességük, hanem felelősségük is volt. Jens Stoltenberg miniszterelnök pedig háláját fejezte ki a szerzőknek erőfeszítéseikért, „világhoz intézett hangnak" nevezve őket. Sokan úgy látják, hogy az új típusú antiszemita megnyilvánulások erősödését az egyre nagyobb létszámú muzulmán bevándorlók gerjesztik Európában. Ugyanakkor még egy inkább Izrael-ellenességéről ismert norvég napilap is úgy véli, hogy a jelenség nemcsak a zsidók, hanem az egész norvég társadalom számára tragédiát jelent.

Olvasson tovább: