„Az igazi olaszok mindig veled vannak” – hirdeti egy olasz zászló mellé tűzött felirat a milánói San Raffaele kórházban, ahol Silvio Berlusconi lábadozik a vasárnapi támadást követően. A véres fejjel az autóba tuszkolt, halálra rémült miniszterelnök látványa sokkolta az olasz közvéleményt, s még a legkeményebb ellenfeleiben is együttérzést keltett. Hétfőn az egyébként Berlusconit nem kímélő La Repubblica azt írta: „Az erőszaknak az a töltete, ami a képekből árad, mindannyiunkat sokkol.” S a szintén Berlusconi ellenzékének számító Corriere della Sera is cikkezett arról, hogy a „támadás Berlusconi számára személyesen rossz, Olaszország szempontjából káros volt”. Arról persze megoszlanak a vélemények, hogy ki mennyire felelős az olasz közélet elmúlt hetekben pattanásig feszült légköréért. Berlusconi szóvivője, Paolo Bonaiuti szerint a miniszterelnök ellen hónapok óta folyó „gyűlöletkampány” okolható mindezért, míg Rosa Bindy ellenzéki politikus éppen Berlusconi felelőtlen magatartásával indokolja a kialakult helyzetet, aki most az áldozat szerepében tetszeleg.
Abban azonban szinte mindenki megegyezik, hogy az elszenvedett fájdalmak és sérülések ellenére a támadás Berlusconi személyes és politikai imázsa szempontjából soha nem jöhetett volna jobbkor. A rendkívül realista Corriere della Sera egyenesen leszögezi, ebben a helyzetben „Berlusconi vezetői szerepe megkérdőjelezhetetlen, ő maga továbbra is pótolhatatlan”. Mintha egyenesen az egekben írták volna a forgatókönyvet: az igazságszolgáltatás, a politikusok és az újságírók részéről korábban ártatlanul verbális és politikai agressziót elszenvedett miniszterelnök, íme, most fizikai támadás áldozata is lett. Ha pedig a dolgok egyszer már így alakultak, a miniszterelnök mögött álló hatalmas PR-gépezet is teszi a dolgát. Kedden este a lábadozó miniszterelnököt meglátogatta az AC Milan két sztárja, Seedorf és Thiago Silva, Bonaiuti szóvivő pedig az Uno Mattina televízió-műsorban jelentette ki, hogy Silvio Berlusconi a jelen helyzetben nem tartja időszerűnek az előrehozott választásokat. Ráadásul ebben a helyzetben kénytelenek politikai vetélytársai is sokkal békülékenyebb hangot megütni.
Hogy ez az évből még hátralévő két nyugalmas, népe együttérzésétől körülvett hét mennyire hiányzott Berlusconinak, azt talán ő maga tudja a legjobban. Az év elején kirobbant szexbotrányai alapozták meg ugyanis a 2009-es évet, amelynek következtében felesége, Veronica Lario beadta a válópert. Majd következett az olasz alkotmánybíróság október eleji döntése, amelynek során a kormányfőt mindeddig védő „immunitási” törvény alkotmányellenesnek találtatott. A döntést követően ősszel sorra indultak újra a korábbi törvény miatt félbeszakadt perei, így például a David Mills angol ügyvéd vallomásának megvásárlására irányuló pere, amelyben a vád hamis tanúzásra való felbujtás. November közepén pedig egy másik tárgyalásra várták a miniszterelnököt, ahol mérleghamisításért és adócsalásért kellett volna a bíróság elé állnia. Ez azonban azért nem sikerült, mert abban az időben az olasz kormányfőnek éppen a római világélelmezési találkozón volt tennivalója. December eleje pedig azért marad emlékezetes Berlusconi számára, mert a milánói bíróság 750 millió euró letétbe helyezését írta elő cége, a Fininvest számára. Október elején ugyanis a bíróság első fokon ekkora összegű kártérítésre ítélte a vállalatot a Mondadori kiadó megvásárlása körüli korrupciós vádak miatt. A vasárnapi támadást közvetlenül megelőzően pedig egy volt maffiózó, Gaspare Spatuzza terhelő vallomásai miatt aggódhatott. Éppen folyó válóperében felesége, Veronica Lario pedig nem kevesebb, mint évi 43 millió eurós tartásdíjat követel volt férjétől.
Úgy tűnik tehát, ráfér az olasz miniszterelnökre a pihenés, neki valószínűleg – még ha reggelente fájdalmasan is – elkezdődött a karácsonyi szabadság. Addig lesz ideje az elmúlt hetek megpróbáltatásainak kipihenése mellett a jövő évi kihívásokra is felkészülni: január 15-én és 18-án újabb tárgyalásokra várja őt az olasz igazságszolgáltatás.
2009. 12. 18. (XIII/51)
