Kereső toggle

Amerika kínjai

Obama felkereste legnagyobb hitelezőjét

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Barack Obama hivatalba lépése óta először látogatott Ázsiába. Nyolcnapos körútja során ellátogatott Japánba, Szingapúrba, Kínába és Dél-Koreába is. A látogatást nagy figyelem és egyben viták kísérték. Obama mélyen meghajolt a japán császár előtt, amit sokan bíráltak Amerikában. Kínában a hatóságok letartóztatásokkal, a kereskedők pedig furcsábbnál furcsább termékekkel készültek az amerikai elnök fogadására. Az amerikai elnök igyekezett gesztusokat tenni vendéglátói felé, Kína azonban a jószándék kifejezésén kívül nem viszonozta a lépést. Sőt a magabiztos, helyenként kioktató pekingi gesztusok azt jelezték, hogy Peking minden tekintetben egyenrangú és sikeresebb világhatalomnak tekinti magát az eladósodott és válságokkal küzdő Egyesült Államokkal szemben.

Az elnök első állomása Japán volt, ahol a szigetország újdonsült miniszterelnökével, valamint a japán császárral és császárnővel is találkozott. Nagy port kavart azonban az amerikai médiában, hogy Obama tiszteletadása jeléül nagyon mély, közel 90 fokos meghajlással köszöntötte a japán uralkodót. Az amerikai elnök ezzel egy több mint 200 éves diplomáciai hagyományt írt felül, amely értelmében egy amerikai elnök senki - még külföldi uralkodók - előtt sem hajolhat meg. A The Los Angeles Times egyik újságírója úgy fogalmazott, hogy Obama meghajlása rangjához nem illő volt, amivel azt tette egyértelművé, hogy nem igazán van tisztában a két ország közötti kapcsolat történelmével.

A volt illinois-i szenátornak egyébként nem ez az első ilyen gesztusa, amelyet hevesen bíráltak hazájában. Áprilisban a G20-ak csúcstalálkozóján Abdullah szaúd-arábiai király előtt is meghajolt, amiről a The Washington Times úgy írt, hogy az elnök „megdöbbentő módon hűségesküt fejezett ki egy külföldi uralkodónak, ami szöges ellentétben áll az amerikai hagyományokkal". Az újság továbbá azt is kifejtette, hogy azzal a meghajlással, amellyel az iszlám előtti nagy tiszteletét akarta nyilvánvalóvá tenni, Obama az Egyesült Államok hatalmát és függetlenségét kicsinyítette le.

Japán után Obama Szingapúrba repült, ahol részt vett a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének gazdasági fórumán, majd Kínába utazott, ahol a hatóságok is nagy erőbedobással készültek az amerikai elnök fogadására. Több ellenzékit és emberi jogi aktivistát is őrizetbe vettek, akik úgymond „incidenseket provokáltak". Többek között egy olyan aktivistacsoport vezetőjét tartóztatták le, amely azokat a szülőket képviseli, akiknek gyermekeik megbetegedtek a fertőzött tejportól Kínában. A melaminnal szennyezett élelmiszerektől 6 gyermek halt meg, és közel 300 ezren betegedtek meg. Csao Lianhajt megbilincselve vitték el pár nappal Obama érkezése előtt, miközben házát átkutatták, és számítógépeit elvették.

őrizetbe vettek egy olyan férfit is, aki az 1989-es Tiananmen téri tüntetések megtorlása során egyik lábát elvesztette. Csi Csejungot azért tartják fogva, mert egy emberi jogi szemináriumot akart szervezni november 9-ére egy pekingi parkban.

Az amerikai elnök érkezésére egyébként a kínai kereskedelem is különleges árukkal készült: például az „Oba Mao" pólókkal és egy olyan Obama-szoborral, amely lángba borul. A nem mindennapi szobor alkotója, Liu Bolin elárulta, hogy azért döntött a szokatlan tárgy elkészítése mellett, mert az Egyesült Államok első színes bőrű elnöke annyira felkapott és közkedvelt. A bronz mellszobor a Time magazin címlapján díszelgő Obama-kép alapján készült, és lyukak találhatók rajta, melyeken keresztül lángolni tud - a benne elhelyezett gázpalackból.

A 38 éves Liu, aki egyébként Mao Ce-tungnak is hasonló terméket alkotott, nem győzi hangsúlyozni, hogy „remekműve" abszolút pozitív célzattal készült: ugyanis az, hogy valami ég, jelenthet negatívumot is, ő azonban azt „az energiát és életet" akarta ezzel visszaadni, amit „Obama adott a világnak". A pekingi bolttulajdonosok pedig az „Oba Mao" pólóktól vártak bevételnövekedést a napokban. Az „avant-garde" pólókon az amerikai elnök a Vörös őrök egyenruhájában látható, akik az 1960-as években a kulturális forradalom során káoszt okoztak. Ugyanakkor sok kínai nem fordított különlegesebb figyelmet Obama látogatásának, és a kínai sajtó sem vitte túlzásba az esemény beharangozását: az elmúlt hetekben mindössze egy újság, mégpedig a Men's Health fitneszmagazin címlapján tűnt fel.

Az amerikai elnök Sanghajban, a Távol-Kelet egyik gazdasági központjában kezdte meg háromnapos kínai látogatását, ahol 500 fiatal előtt mondott beszédet, és néhány kérdésre is válaszolt. A kínai hatóságok természetesen semmit sem bíztak a véletlenre, és gondosan megválogatták, hogy ki juthatott be a fórumra. A hallgatóság többsége, nem meglepő módon, a Kínai Kommunista Liga elkötelezett tagja volt. Barack Obama sanghaji dialektusban köszöntötte a kínai diákokat, és igyekezett megnyugtatni a keményvonalas fiatalokat, hogy nem kell tartaniuk Amerikától. Leszögezte, hogy országa „nem akarja korlátozni Kína felemelkedését, hanem üdvözölik azt, ha Kína erős, jólétben élő és sikeres nemzetként erősíti a nemzetek közösségét".

Az elnök kínai útja során nagy várakozás kísérte azt, hogy miként szólal fel a kínai hatóságoknak a szabadságjogokat érintő visszaéléseivel szemben. Az emberi jogok kérdése gyakran neuralgikus pontnak számított Washington és Peking kapcsolatában. Kína rendszeresen kemény eszközökkel lép fel a vallási és etnikai kisebbségekkel szemben, és a médiát - köztük az internetet - is szigorú szabályozásnak és cenzúrának veti alá.

Obama minden tőle telhetőt megtett, hogy a legóvatosabb és legfinomabb módon tegyen említést az emberi jogokról és az internet korlátozásáról. Beszédében kijelentette, hogy a szabad és korlátoktól mentes internet „nem a gyengeség, hanem az erő forrása", de azt is elárulta a kínai fiataloknak, hogy néha azt kívánja, bárcsak ne lenne akkora információszabadság az Egyesült Államokban, mert akkor „nem kellene hallgatnia azokat az embereket, akik állandóan kritizálnak".

Az amerikai elnök beszédét azonban az állami televízió így sem közvetítette országosan, és az internetre kitett szövegeket is cenzúrázták. A pekingi híradóban csak 25 perc után, az adás vége felé adtak hírt a fórumról. A kormányzat vélhetően nem kíván hagyományt teremteni a vezetők és a „nép" közötti közvetlen párbeszédnek.

Sanghaj után Obama Pekingben Hu Jintao kínai elnökkel találkozott. Ígéretet tettek az együttműködésre a klímaváltozás megoldásában, a nukleáris leszerelés terén, valamint más globális problémákat érintően, de a jószándék kifejezésén kívül konkrét eredmények nem születtek, így Obama kénytelen volt üres kézzel távozni.

A találkozó napirendi pontjait egyébként is a kínai elnök szabta meg, minden előre meg volt koreografálva. Hun egyébként határozottan látszott, hogy zavarja, ahogy vendége mellette áll, és az emberi jogokról, valamint arról tart neki előadást, hogy tárgyalóasztalhoz kellene ülnie a dalai lámával. Egyes újságok úgy látják az amerikai elnök kínai útját, hogy az Egyesült Államok gesztust tett azzal Peking számára, hogy erre már az új elnök hivatalba lépésének első évében sor került. Ráadásul Obama elődeivel - még Bill Cintonnal is - ellentétben kerülte a keményebb felszólalást vendéglátóival szemben, és inkább a sokak által a legfontosabbnak tartott ázsiai kapcsolatot próbálta erősíteni, és sokkal enyhébb hangot ütött meg.

Kína azonban nem viszonozta a gesztust: Hu elnök Észak-Korea nukleáris törekvéseivel kapcsolatban sem foglalt állást, és Iránnal szembeni semlegességét sem kívánja feladni. Obama látogatása megfelelő alkalom volt Kína számára, hogy az egész világ előtt demonstrálja, hogy az Egyesült Államokon kívül csak még ő számít világhatalomnak. A CNN-en nyilatkozó kínai funkcionáriusok is új hangot ütöttek meg. Amikor Christiane Amanpour az emberi jogokról kérdezte kínai vendégét, az lesöpörte a kérdést, mondván, Amerikának ugyanannyi elszámolnivalója lenne ezen a téren. Egy másik szakértő Pekingből a fegyverkezést intézte el hasonló érvekkel. „Számolják ki, hogy mennyit költenek maguk fegyverekre, és mennyit mi. Ráadásul a kínai hadsereg csak békés, védelmi célokat szolgál" - mondta szemrebbenés nélkül a kínai vendég Amanpournak.

A Fehér Házban természetesen már magyarázzák is a bizonyítványt: Robert Gibbs szóvivő szerint „két és fél napos látogatás alatt nem lehet mindent megváltoztatni". Mások pedig úgy magyarázzák az eseményeket, hogy nem egyenlő félként vettek részt a találkozón az országok, hiszen az Egyesült Államok úgy érkezett, mint akinek sok mindent kell kérnie Kínától, de ezzel szemben nem sokat tud nyújtani. Hiszen köztudott, hogy a kínai kormány Amerika legnagyobb külföldi hitelezője, a 800 milliárd dolláros amerikai adósság rendkívüli mértékben meghatározza a két ország közötti kapcsolatot. Ráadásul az ázsiai ország katonailag is egyre erősebb a térségben.

Az elnök a találkozó mellett időt szakított arra, hogy megtekintse a Tiltott Várost, vagyis a császári palotát, valamint - Richard Nixon nyomdokain járva - a kínai nagy falat. Egyesek szerint a nagyszabású turistalátványosságok emlékein kívül más konkrétumokkal úgysem tudott Kínából hazatérni, és ez tovább ronthat népszerűségén hazájában. Választási kampánya során arra tett ígéretet, hogy javít az Egyesült Államok külföldi megítélésén, de a közvélemény egyre türelmetlenebbé válhat, ha azt látja, hogy ezt annak az árán próbálja megvalósítani, hogy „túl sokat hallgat", lemond Amerika vezető szerepéről, és nem szólal fel határozottan a szabadságjogok és értékek mellett.

Kínos fordulat

Sok amerikai kínosnak érezte Obama Kína felé tett gesztusait. „Gondoljunk csak arra, hogy milyen kapcsolat volt a két ország között az elmúlt időben. – nyilatkozta a Heteknek Stephen Mosher amerikai Kína-szakértő. – Ronald Reagan azért ment Kínába, hogy buzdítsa a kínai vezetőséget a szabadpiaci reformok felé való elmozdulásra. Clintonék is elmentek Kínába, hogy felszólaljanak az emberi jogok érdekében. Még George W. Bush is tett azért, hogy az apja hiányosságait helyreállítsa (aki nem lépett fel elég határozottan a kínai demokraták támogatására a tiananmeni tüntetések idején), és szót emelt a demokratikus gondolkodók és az emberi jogok mellett.”
Mosher szerint Obamát a kínai kommunista vezetők kioktatták a gazdaságba való túlzott beavatkozása és irányíthatatlan költekezései miatt. „Milyen ironikus fordulat ez! Obama alázatos és bocsánatkérő megjelenése Pekingben nemcsak az amerikai baloldalra jellemző önmegvetést hangsúlyozta, de annak a szintnek is a jele, ahová az Egyesült Államok eljutott. Lekötelezettjévé lettünk egy olyan országnak, amelyik most már közel ezermilliárd dollár értékű amerikai kincstári eszközt birtokol” – véli a Kína-szakértő. (Arató Júlia)

Gazdasági függőség számokban

Az amerikai államadósság a Központi Jegybank (FED) adatai szerint november 16-án 4 399 265 419 869,61 dollár, vagyis közel 4400 milliárd dollár (800 billió forint – Magyarország 28 évi teljes nemzeti jövedelmének megfelelő összeg). Az amerikai adósság közel egynegyedét Kína finanszírozza.
Kína a Pricewaterhouse-Coopers adatai szerint már utolérte Japánt, és jövőre a világ második legnagyobb gazdaságává válhat. A jelenlegi trendek alapján 2025-re utoléri a teljes nemzeti jövedelmet (GDP) számítva az Egyesült Államokat, 2050-re pedig messze világelsővé válhat.
Kína már most is a világ legnagyobb exportőre. Éves külkereskedelmi többlete 250 milliárd dollár. Ezzel szemben az Egyesült Államok a világ legnagyobb importőre, amely évente 575 milliárd dollárral többet költ külföldi termékekre, mint amennyit tőle vásárolnak.
Kína a világ legnagyobb hitelezője. Pénzügyi tartalékai legalább 2000 milliárd dollárra rúgnak. Az Egyesült Államok a világ legnagyobb adós nemzete. A kínai tartalékok egyes szakértők szerint elegendők ahhoz, hogy adott esetben Kína megrendítse a dollárt, vagy felvásárolja az amerikai gazdaság nagy részét. Ez politikai-stratégiai fegyver vagy zsarolási eszköz lehet egy nemzetközi konfliktus esetén.

Olvasson tovább: