Kereső toggle

A Goldstone-jelentés

Jog az embertelenséghez?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Izrael hiába lobbizott a súlyosan egyoldalúnak tartott Goldstone-jelentés visszautasításáért, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa 25:6 arányban elfogadta a jelentést, és úgy határozott, hogy azt az ENSZ a Közgyűlés és a Biztonsági Tanács elé utalja megvitatásra.

A határozat arra kéri a Biztonsági Tanácsot, hogy az ügyet a Nemzetközi Büntető Bírósághoz továbbítsa. Ez a dokumentum alapul szolgálhat majd arra, hogy a bíróság izraeliekkel szemben háborús bűncselekmények miatt büntetőeljárást indíthasson. Erre valószínűleg nem kerül sor, hiszen az Egyesült Államok nagy valószínűséggel megvétóz egy ilyen lépést.

Bár a jelentés a Hamaszt is háborús bűncselekményekkel vádolja, a határozat a terrorszervezetet még csak meg sem említi. A szavazás előtt Richard Kemp ezredes, a brit haderő korábbi afganisztáni parancsnoka fejtette ki, hogy - ismeretei szerint - az Öntött Ólom hadművelet alatt az izraeli hadsereg „többet tett a polgárok jogainak védelmében  a harci övezetben, mint a hadviselés történetében bármely más hadsereg. Már pavlovi reflex, hogy mindig az izraeli hadsereg sérti meg az emberi jogokat. Az igazság az, hogy Izrael rendkívüli erőfeszítéseket tett, kétmillió röplapot szórt le és 100 ezer SMS-t küldött, hogy a polgárokat a hadműveletek előtt figyelmeztesse".

Sokan bírálták már idáig a Goldstone-jelentést azzal, hogy egy platformra helyezi Izrael liberális demokráciáját egy törvénytelen terrorszervezettel, amelynek eltökéltszándéka, hogy az ENSZ egyik tagállamát, Izraelt felszámolja, zsidó lakosságát megölje (népirtás) illetve elűzze (etnikai tisztogatás) hazájából. Van egy rossz hírem. A dolog még ennél is rosszabb. A Goldstone-jelentés még csak nem is kezeli egyenlően Izraelt és a Hamaszt. Izraelt tekinti terroristának, míg a Hamaszt legitim kormányzatnak.

A Goldstone-csapat figyelmen kívül hagyta, hogy a Hamasz egy terrorszervezet, és egy kötelező biztonsági tanácsi határozat szerint minden ENSZ-tagállam kötelessége annak feloszlatásán munkálkodni, tagjainak, vezetőinek pedig nem nyújthat menedéket. A Hamaszt, amely alapokmánya szerint is elkötelezett Izrael felszámolására és zsidó lakosságának kiirtására, és amely a hatalmat a Gázai övezetben katonai puccsal, gyilkosságokkal és megfélemlítéssel ragadta meg, mégis legitim kormányzó hatóságként ismeri el. Továbbá négy évvel azután, hogy Izrael polgárai és katonái is teljes mértékben elhagyták a Gázai övezetet, a jelentés még mindig Izrael által megszállt területként kezeli. Így Izrael a jelentés szerint bűncselekményt követett el, amikor a Hamasz tagjait üldözte és őrizetbe vette. A jelentésben a Hamasz és kollaboránsai által Izrael polgári településeire kilőtt rakéták viszont figyelmen kívül maradnak.

Az agressziót valójában, a jelentéssel szemben nem a zsidó állam, hanem a Hamasz követte el. Az elmúlt nyolc évben tizenkétezer rakétát lőtt ki Izraelre, szándékosan vette célba a polgári lakosságot, hogy megölje, illetve elűzze őket lakóhelyükről. A jelentés azt is tagadja, hogy a Hamasz „emberi védőpajzsot" alkalmazott volna a háború során. A szándékossághoz pedig kétség nem férhet, hiszen ez a lépés szükségszerű eleme volt a szervezet háborús stratégiájának. A Hamasz abban reménykedett, hogy amennyiben kellő számú polgári áldozatot tud produkálni, beindulhat az „emberi jogi gépezet", és leállíthatják az izraeli katonai akciókat. Ennek érdekében létesítette a Hamasz az „emberi pajzsot", öltöztette fegyvereseit polgári ruhába, telepítette rakétakilövőit, fegyverraktárait és bunkerjeit polgári lakóházakba. A halálozási statisztikák is ilyen irányban voltak kikozmetikázva, hogy megolajozzák ezt a „gépezetet".

Minderről csak nyomokban találunk valamit a jelentésben. Goldstone valahogy nem találta meg ezekre a megfelelő bizonyítékokat. Ezt akár szándékos tévedésnek is minősíthetjük, hiszen e nélkül Gold-stone nem állapíthatta volna meg Izrael „háborús bűnösségét". Izraelt e jelentésben azzal vádolja, hogy szándékosan vette célba és bombázta a Gázai övezet polgári lakosságát. Ha viszont a Hamasz „emberi védőpajzsát" bizonyítottnak tekinti, akkor ez kizárta volna Izrael bűnösségét. Igaz ugyan, hogy Goldstone megbízatása az ENSZ Emberi Jogi Tanácsától csak arra szólt, hogy Izrael háborús és emberi jogi bűneit tárja fel. A tanács vezetője és három tagja ugyanakkor már a vizsgálat előtt háborús bűnök elkövetésével vádolta a zsidó államot. Feladata már csak azon „tények" megtalálása volt, amelyek ezt alátámaszthatták. Goldstone társaival e tényeket ügyesen „megtalálta, illetve kitalálta". Ehhez azonban a valóságos történéseket a feje tetejére kellett állítania, Goldstone áldozatból elkövetőt, elkövetőből pedig áldozatot fabrikált.

A jelentés még csak ezután kerül a Biztonsági Tanács, majd várhatóan a Közgyűlés elé. Koncepciós perek sokasága indulhat Izrael politikai és katonai vezetői ellen. A Nemzetközi Büntető Bíróság  és egyes országok az „általános joghatóság" alapján elfogató parancsokat adhatnak ki ellenük. Ez a „lawfare", jogi hadviselés már a második intifáda kirobbanása óta hasonló alapelvek szerint működik. Ezért kellett lemondania nagy-britanniai utazását Ehud Barak miniszternek és Mose Ajalon miniszterelnök-helyettesnek, egykori vezérkari főnöknek. Mindkettőjük ellen az uniós forrásból és európai kormányok pénzügyi segítségével működő palesztin társadalmi szervezetek indítottak eljárást brit bíróságoknál. Itt is a goldstone-i logika működik. Ajalont Szalah Sehadeh Hamasz-vezető és más polgári személyek megölésével vádolják.

Sehadeh nem  egy terrorszervezet katonai parancsnoka, aki több száz izraeli polgári lakos brutális megöléséért felelős, hanem áldozat, akire az izraeliek a bombát dobták. Sehadeh 2002-ben újabb öngyilkos merénylők útnak indítását szervezte több tucat izraeli polgári személy megölése céljából. Esély nem volt arra, hogy elfogják és bíróság elé állítsák. Egyetlen lehetőség maradt csupán, hogy a vérontást megállítsák. (Sehadeh sosem tartózkodott egyedül „emberi védőpajzs" nélkül, mert tudta, hogy vadásznak rá.) Goldstone és társai 575 oldalon át igyekeznek bizonyítani Izrael bűnösségét, és azt, hogy a Hamasz Izrael áldozata. Ezzel a jelentés határozottan kiáll az emberi jogok megsértése mellett, és elmarasztalja azok védelmezőit. Az ENSZ testülete méltán érdemelhetné ki az Embertelenségi Jogi Bizottság nevet.

Olvasson tovább: