Kereső toggle

Nácik a parlamentben

Szövetségi képviselethez jutott a német szélsőjobb

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Visszaesett a német helyi önkormányzati választásokon a neonáci NPD az öt évvel ezelőtti állapotokhoz képest. Míg a legutóbbi választásokkor szinte túlszárnyalta a kormányzó szociáldemokrata pártot is az elért 9,2 százalékkal, addig az augusztus utolsó hétvégéjén lezajlott szövetségi állami választásokon alig több mint felére csökkent a támogatottságuk. De még ezzel is – 45 év után először – sikerült a bravúr: a neonácik 5,6 százalékos eredménnyel újra Sachsen szövetségi parlamentjén belül tölthetik el a következő öt évet.

A visszaesés okát többek abban látják, hogy a neonáci politikusok nem igazán profin kezelték azt a helyzetet, hogy öt évvel ezelőtt „túlnyerték magukat". Előfordult olyan helyzet is a parlamentben, hogy összeverekedtek a képviselők, vagy egy becsempészett késsel támadtak egymásra - emiatt az emberek, a választási eredményeken is érezhető módon, úgy gondolták, hogy nem érdemes a komolytalanságra voksolniuk. Így az igazi keményvonalas, ám a listán hátrább kerülő képviselők ezúttal nem jutottak be a drezdai Landtagba. A sachseni listát vezető Holger Apfel viszont sokkal professzionálisabban kommunikál kívül maradt társainál. A vidéki közösségekből álló Sachsenben a neonáci ideológia helyett a nálunk is felismerhető tendencia jellemző inkább az NPD-re: szocialista húrokat pengetnek egy olyan térségben, ahol a kommunizmus bukása után a helyi politikusoktól cserbenhagyva érzik magukat az emberek, magas a munkanélküliség, erősen érezteti magát a gazdasági válság.

Általánosságban elmondható, hogy Németország egészét tekintve a radikalizmus leginkább a korábbi NDK területén képes teret nyerni, valószínűleg amiatt, hogy az itteniek úgy érzik, hogy az egyesült Németországgal szembeni elvárásaik nem teljesültek.

A szélsőjobb itt sem Hitler méltatásával, hanem a többszintű, mindenki számára elérhető oktatási rendszer követelésével, a munkanélküliség megszüntetésére tett ígéreteivel, vagy a tabunak számító pedofilok elleni fellépéssel igyekszik megnyerni magának a választókat. A nyíltan kimondott tabutémák mellett azért burkoltan felismerhető az idegenellenesség is, hiszen a pártprogram a betelepülő lengyeleket hibáztatja a németek munkanélküliségéért, de még ezt a pontot is mérsékelten tálalták a választási plakátok.

A sachseni fiatalok között azonban a politikai visszaesés ellenére is még mindig igen népszerű a szélsőjobboldal. Egy tizennyolc éven aluliak között végzett felmérés szerint a szászországi tinédzserek 12,78 százaléka szavazna az NPD-re. Helyi politológusok véleménye szerint ennek a tendenciának alapvetően az az oka, hogy a fiatalok megnyerését nyíltan zászlajára tűző szélsőséges párt olyan közösségi programokat szervez, amelyek ellen a szülőknek nem igazán lehet kifogása - ők is hasonlókon vettek részt a kommunista éra alatt (amire nagy valószínűséggel, magyar honfitársainkhoz hasonlóan, nosztalgiával gondolnak vissza). Az NPD a fiatalokat mindezek mellett az öltözködésen, illetve a zenén keresztül is igyekszik sorai közé csábítani. Azoknak a lézengő gyerekeknek, akik úgy érzik, cserbenhagyták őket, tetszik a szervezettség, a közösség, illetve az a szemtelen erőfitogtatás és lázadó hozzáállás, amivel az NPD rangidős politikusai megnyilvánulnak a médiában. Nemrégiben például a brandenburgi helyi választásokon Klaus Beier NPD-politikus nyíltan „igazolvány-németnek" nevezte a török származású, nemzeti válogatott focistát, Mesut Özilt. A rasszista megnyilvánulásokat kiemelten szigorúan kezelő Németországban a politikus ellen rendőrségi eljárás indult, a többi párttól kezdve egészen a Német Labdarúgó Szövetségig mindenki kifejezte nemtetszését, viszont akár elítélik Beiert, akár nem, a médianyilvánosság révén mindenképpen meg tudja szólítani a hasonlóan gondolkodókat.

A másik indok, ami a fiatalokat az NPD felé fordíthatja, az az, hogy senki sem világosította fel őket arról, hogy a számukra szimpatikus, hétköznapinak, közülük valónak látszó politikusok egy mélyen demokrácia-, emberijog- és alkotmányellenes párt képviselői. Az NPD ugyanis valójában a kevésbé iskolázott családok gyermekei között népszerű, akik könnyen elhiszik az „apádnak a lengyelek miatt nincs munkája" propagandát.

A médianyilvánosságot újra és újra a szélsőségesekre irányítja az a törekvés is, amellyel a többi politikai párt képviselői - ezúttal a bajorországi CSU-belügyminiszter, Joachim Hermann - be akarják tiltatni az NPD tevékenységét. Hermann az SPD támogatásával 2010-ig ki akar dolgozni egy olyan vádkoncepciót, amely mögé megkísérlik felsorakoztatni a többi pártot is, ezáltal a megfelelő támogatottság elérése esetén sikerrel szoríthatják ki a legális politikai porondról az NPD-t. Egyelőre azonban nagyobb a téma füstje, mint a lángja - a vita arról folyik, hogy volt-e értelme egyáltalán közvetlenül a választások előtt újra a neonácikra terelni a figyelmet.

A betiltás igényének azonban mégis van létjogosultsága. Addig ugyanis, amíg az NPD elismert politikai pártként tevékenykedik, részesül az adópénzekből, és természetesen mindig megvan rá az esély - ahogy a mostani választásokon is megvolt Thüringenben és Saarlandban is, még ha nem is sikerült elérni -, hogy bekerülnek a parlamentbe. Addig azonban, míg a bíróság elutasítja a beszüntetésre irányuló, minden esetben erősen vitatott beadványokat, az NPD előnyt is kovácsolhat magának a felhajtásból: egyrészt foglalkoznak vele az újságok, másrészt pedig az elutasító bírói döntésre hivatkozva továbbra is megbújhat a demokratikus párt álcája mögött, sértetten követelve, hogy a többiek hagyják végre békén őket. Ennek ellenére a pártok újra és újra megpróbálkoznak a betiltással, mivel az NPD tevékenysége és programja több pontban ellenkezik a német alkotmánnyal, mint amennyiben megfelel annak.

Az idegenellenesség a német társadalmon belül is egyre inkább teret nyer - még ha nagyon mérsékelt formában is. A török, illetve más muzulmán bevándorlók kérdése azok létszáma miatt egyre neuralgikusabbá válik, másrészt az Izrael-barát nagypolitika ellenére az értelmiségi társadalmi rétegen belül alig találni olyanokat, akik egyetértenének Izrael politikai lépéseivel, illetve a telepek kérdésével. Ezek az értelmiségiek ugyan Németország múltja miatt nem ellenzik a zsidóknak fizetett jóvátételt, ám egyre inkább jellemző, hogy hallatják a szavukat Izraellel szemben.

Olvasson tovább: