Kereső toggle

Magyarul: hallgass!

Szlovák nyelvtörvény: rendőrségi ügy lesz az idegen szó

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az elmúlt héten a szlovák parlament elfogadta az államnyelvtörvény módosítását, amely a szlovák nyelvet kötelezővé teszi a nyilvános nyelvhasználatban, újra bevezeti a „nyelvrendőrséget” és a bírságokat.

A nyelvtörvény kapcsán azóta szinte mindenki megszólalt pro és kontra. A szlovák oldal a kritikák nyomására állítja: a törvény nem érinti a kisebbségi nyelvhasználatot. Ez nem akadályozta meg Robert Fico  kormányfőt (képünkön) abban, hogy a hétvégén egy rendezvényen a magyar irredentizmussal riogasson, amelyre szerinte az egyik ellenszer ez a törvény. A szlovákiai magyar parlamenti képviselők alkotmánybíróságra adnák a jogszabályt, ha szlovák képviselőket is találnak a beadványhoz. Kóka János, az SZDSZ frakcióvezetője négypárti egységes fellépést sürget, és az európai szervezetekhez fordult, hogy megakadályozza a törvény hatályba lépését. Bajnai Gordon is bírálta a törvényt, amely miatt úgy tűnik, újra elmarad a hivatalos szlovák-magyar miniszterelnöki találkozó.

A törvényt előterjesztő szlovák kulturális minisztérium sem tudja, vagy nem akarja értelmezni a jogszabályt. A szlovákiai magyar Új Szó napilaphoz először olyan értelmezést küldtek, mely szerint a lapok kötelesek ezentúl szlovákul is feltüntetni a helyneveket, majd a miniszter nyilatkozata után, miszerint a törvény nem érinti a kisebbségi nyelvhasználatot, visszakoztak. Ami tény: a jogszabály szerint a nyilvános (szemben az eddigi hivatalos) érintkezésben ezentúl kötelező a szlovák nyelv használata (is). Ugyanakkor nem határozza meg pontosan a nyilvános nyelvhasználatot, és nem említi tételesen, hogy mely rendelkezések alól képez kivételt a kisebbségi nyelvhasználat. (Felmerült például, hogy a kórházban a magyar nemzetiségű orvosok beszélhetnek-e magyarul magyar nemzetiségű betegeikkel? És ha nem, ki lesz a felelős, ha a beteg nem érti jól a szlovák diagnózist, és emiatt esetleg meghal?) Bevezeti viszont, hogy a kisebbségi tanítási nyelvű iskolákban ezentúl kötelező szlovákul is vezetni az összes dokumentációt, valamint minden emléktábla esetében a szlovák szövegnek is szerepelnie kell.

Ezen rendelkezések, és főleg a törvény szelleme szembemegy az európai kisebbségi politikával, vélhetőleg a szlovák alkotmánnyal is, hiszen nemzeti alapon tesz különbségeket, illetve szankcionál. Nemcsak a kisebbségekre nézve hátrányos, hanem egyáltalán minden nem szlovák szervezetre, egyénre, sőt a szlovákokra nézve is, hiszen kodifikált nyelvről beszél, amelynek pontos meghatározása ezek szerint ezentúl a kulturális minisztérium hivatalnokainak felelőssége lesz. E szerint büntethetnek akár ötezer euróig. Bajnai Gordonnak mindenképpen igaza van abban, hogy a törvény a 19. század szellemét idézi. Nemcsak azért, mert nemzeti alapon született (indoklásában az áll, hogy Szlovákia egyetlen államalkotó nemzete a szlovák), hanem azért is, mivel a 20. századi nyelvtudomány egyik alapvető tétele, hogy a nyelv folyamatosan változó, élő közeg, amelynek bárminemű törvényi, külső védelme szemben áll annak belső természetével.

Az értelmezésbeli különbségeken még jó ideig vitáznak majd, valójában a törvény alkalmazása lesz az irányadó. Ha erős lesz a magyar (mind a magyarországi, mind a szlovákiai) nyomás, akár változások is elképzelhetőek, sőt talán a bevezetését is meg tudják akadályozni Strasbourgból. A legvalószínűbb azonban, hogy betartása-betartatása lehetetlen lesz. (A korábbi szlovák nyelvtörvényből nemzetközi nyomásra egyszer már kikerült a bírságolás joga.) A szlovákiai magyarok pedig továbbra is beszélnek majd mindenhol, ahol eddig is, magyarul.

Akkor meg mivégre az ilyen törvény? Jogosan merül fel a kérdés. A válasz a jelenlegi kormánykoalíció politikai stílusában, nemzeti érzületében, populista hajlamaiban és aktuálpolitikai érdekeiben rejlik. Fico és társai hisznek (kívülre legalábbis ezt mutatják) az erős államban, a kommunista (sic!) és a nemzeti elvekben. Mivel választói támogatottságuk továbbra is hatalmas, Magyarország lobbiereje pedig jelenleg nem túl erős, így nem szalasztanának el egyetlen lehetőséget sem, hogy erősítsék -  akár csak deklaráció szintjén - saját pozíciójukat, bemutassák nemzeti elhivatottságukat, rúgjanak egyet a magyarokba, nem utolsósorban pedig eltereljék a figyelmet gazdasági visszaéléseikről, az egyre mélyülő gazdasági válságról és államháztartási hiányról.

A Fico-kormány az elmúlt három évben az euró bevezetésén túl szinte semmilyen lépést sem tett a szlovák gazdaság megerősítése, illetve szinten tartása érdekében, ugyanakkor hétről hétre derülnek ki botrányos pénzügyi üzelmei. Emellett populista, nacionalista, kommunista szellemű törvényekben, nyilatkozatokban, retorikában nincs hiány. A teljesség igénye nélkül álljon itt pár. Megtiltották a magán egészségügyi biztosítók gazdasági hasznának szabad felhasználását, ami miatt komoly büntetés fenyegeti Szlovákiát. Befagyasztották a reptér és a vasúti teherfuvarozó vállalat már küszöbön álló privatizációját, emiatt a két társaság folyamatos veszteséget termel, és állami segítségre szorul. Fico folyamatosan támadja a bankokat, a nagy külföldi üzletláncokat, vállalatokat, az ő hasznukat is lefaragná, visszaprivatizálna stb. Kommunista szellemű sajtótörvényt fogadtak el, amely szintén szankciókkal fenyegetve kötelezővé teszi a válaszközlést minden esetben. Továbbá itt volt a Malina Hedvig-eset, a Benes-dekrétumok megerősítése, a magyar helységnévhasználat körüli hercehurca a magyar tankönyvekben, az Orbán-kijelentés miatti parlamenti nyilatkozat, és most a nyelvtörvény - hogy csak a legkirívóbb eseteket említsük.

A héten megjelent a mértékadó IVO társadalomkutató intézet soros negyedéves jelentése a szlovák demokrácia állapotáról. A jelentés szerint tovább romlott a helyzet ezen a téren az országban. A jelenlegi kormánykoalíciót a korrupció, a kliensrendszer és az etnikai kártya állandó előhúzása jellemzi, a nyelvtörvény kapcsán újra bizonyította: a nemzeti elveket a polgári elvek fölé helyezi, miközben a kisebbségeken állandóan a polgári elveket kéri számon. A jelentés úgy véli, a szlovák-magyar viszonyban a közeljövőben nem várható javulás.

Olvasson tovább: