Kereső toggle

Jeruzsálem a tét

Szankciókkal fenyegetik Izraelt

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Arra már volt példa, hogy a CNN élőben közvetítse, amint egy buldózer megkezdi az építkezést egy új jeruzsálemi lakónegyedben. Régóta ismert, hogy a Szentföldön egy vitatott helyen történt ásatás beláthatatlan következményekkel járhat. Újdonság azonban, hogy egy – gigantikusnak távolról sem mondható – építkezés már a tervasztalon kiváltsa a nagyhatalmak éles tiltakozását. A beruházásra ráadásul nem valamelyik új településen, hanem az izraeli főváros, Jeruzsálem közigazgatási határain belül kerülne sor.

„Izrael azt kockáztatja, hogy fokozatos öngyilkosságot követ el, mint demokratikus állam" - nyilatkozta a Reuters németországi tudósítójának Angela Merkel kormánypártjának egyik vezetője, Ruprecht Polenz. A Bundestag külügyi bizottságának az elnökeként is tevékenykedő politikus szerint „Izrael figyelmen kívül hagyja a tényt, miszerint sem a palesztinok, sem az arab államok nem fogadnak el semmilyen megoldást Kelet-Jeruzsálem nélkül".

A francia külügyminisztérium berendelte a párizsi izraeli nagykövetet, akivel közölték, hogy elfogadhatatlan a kelet-jeruzsálemi építkezés, míg az orosz külügyi szóvivő a munkálatok azonnali leállítására szólította fel az izraeli kormányt.

Az európai országok éles diplomáciai kirohanását egy lebontásra ítélt épület helyére tervezett húsz lakás váltotta ki. Az építkezés helyszíne, a kelet-jeruzsálemi Shepherd Hotel (képünkön) és a hozzá tartozó telek közel húsz éve egy amerikai befektető, Irwin Moskowitz tulajdonában van. Az épület eredetileg a nácikkal együttműködő jeruzsálemi főmufti, Hadzs Amin al-Husszeini számára készült, még a múlt század húszas éveiben. 1945 és 1967 között szállodaként szolgált, majd a hatnapos háború után állami tulajdonba került, végül Irwin Moskowitz cége vásárolta meg. Az üzletember az elmúlt évtizedekben több mint egy tucat kis zsidó enklávét hozott létre a város keleti felén. A kritikát, miszerint az arab többségű városrészekben provokatív szándékkal építkezik, Moskowitz azzal utasította el, hogy arabok minden korlátozás nélkül vásárolhatnak és bérelhetnek lakóingatlanokat Jeruzsálem nyugati - zsidók lakta - felében. A befektető azonban sokáig nem kapott engedélyt a Shepherd Hotel lebontására, mígnem idén tavasszal a jeruzsálemi önkormányzat elvi döntést hozott a szálloda helyére tervezett lakóépületről.

A tervnek gyorsan híre ment. Először az amerikai kormányzat figyelmeztetett arra, hogy „az egyoldalú lépések nem előzhetik meg a végső státusról szóló tárgyalások eredményét". A washingtoni külügyi szóvivőt az idézett európai reakciók követték. Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök azonban visszautasította a követeléseket. Emlékeztetett arra, hogy az izraeli kormányok pártállástól függetlenül azt az álláspontot képviselték, hogy a jeruzsálemi közigazgatási határokon belül fekvő földterületek függetlenek az 1967 után elfoglalt területek körüli vitáktól. Igaz, ezt az álláspontot a nemzetközi közösség szinte kivétel nélkül elutasítja. Ennek egyik nyilvánvaló jele, hogy a nemzetközi gyakorlattól eltérően valamennyi külföldi nagykövetség nem a fővárosban, hanem Tel Avivban működik. (Korábban két latin-amerikai állam, Costa Rica és El Salvador Jeruzsálemben tevékenykedett. 2006-ban azonban ők is bejelentették, hogy áttelepülnek Tel Avivba.)

„Az egységes Jeruzsálem a zsidó nép és Izrael Állam fővárosa. Senki nem kérdőjelezheti meg a szuverenitásunkat" - mondta Netanjahu. Az izraeli kormányfő ezzel aligha növelte népszerűségét az Obama-adminisztráció köreiben. Az első - egyelőre cáfolatként megfogalmazott - figyelmeztetés már meg is érkezett. „Nem időszerű az Izrael elleni pénzügyi szankciókról beszélni ahhoz, hogy Izrael leállítsa a zöld vonal (az 1967 előtti határok) túloldalán zajló építkezéseket" - közölte az amerikai külügyi szóvivő, Robert Wood. A felvetés mindenesetre jelzi, hogy az új amerikai vezetés akár radikális - eddig csak a „lator államokkal" és más diktatúrákkal szemben alkalmazott - eszközöket is kész bevetni, hogy nyomást gyakoroljon Izraelre. Addig azonban a washingtoni közvetítőké a főszerep. A hivatalos elnöki megbízott, George Mitchell mellett a veterán közel-keleti diplomata, Dennis Ross is Izraelbe utazott. Ross a Clinton-kormány közel-keleti megbízottja volt, és kulcsszerepet játszott az oslói békeegyezmények, valamint a jordán-izraeli békeszerződés kidolgozásában. Barack Obama eredetileg az Iránért felelős külügyi megbízottnak választotta, de most kibővített feladatkörrel a Fehér Ház stábjához csatlakozott. Dennis Ross bekapcsolódását az izraeli kormány is pozitív fejleménynek tartja, mivel közel két évtizede vesz részt a közvetítésben. Az ilyen realistákra pedig - tartják a Netanjahu-kormány szakemberei - szükség van, hogy lehűtse a túlzott arab várakozásokat. Izraelben úgy vélik, hogy Barack Obama sorra teszi az engedményeket az arab-muzulmán országoknak és kommunista diktatúráknak: nagyon visszafogottan beszélt az iráni ellenzékkel szembeni brutális fellépésről, szó szerint meghajolt a szaúdi uralkodó előtt, feltétel nélkül megújította a diplomáciai kapcsolatokat Szíriával, és szó nélkül hagyta az észak-koreai atomrobbantást és rakétakísérleteket. Izraellel szemben azonban a kemény kéz politikáját alkalmazza: a településekkel kapcsolatban például olyan követeléseket fogalmazott meg, amelyek még Jasszer Arafatnak az oslói tárgyalásokon képviselt álláspontját is meghaladják.

Ez az új politika érthetően felbátorította a palesztinokat is. Szaeb Erekat palesztin főtárgyaló egyenesen azt mondta, hogy a palesztinoknak nem szükséges további engedményeket tenniük, mivel minél jobban elhúzódik a folyamat, annál nagyobb előnyhöz juthatnak az egyoldalú izraeli engedmények révén. „Obama életre keltett egy régóta szunnyadó palesztin vágyálmot, miszerint az Egyesült Államok egyszerűen kikényszeríti Izraeltől azokat a kritikus döntéseket, amelyekről a kétoldalú tárgyalásokon kellene egyezkedni" - írta a Washington Post kommentárja. A palesztinok viselkedése ezt úgy tűnik, hogy alátámasztja: ahogy korábban Arafat, most Abbász is elutasítja, hogy Izrael a '67-es hódításainak megfelelő nagyságú területet adjon át a békeegyezményért cserébe a palesztinoknak. Abbász ezzel a gyakorlatban a Hamasz-programot segíti. Ez nem két állam megalakulásával számol, hanem azzal, hogy két vagy több lépésben megvalósítható Izrael felszámolása. Ennek eszköze a menekültek korlátlan visszatérési jogának a követelése is. A Palesztin Hatóság (PH) ellenőrzése alatt álló médiában a béketárgyalásokat a Fatah vezetői rendszeresen olyan eszköznek nevezik, amely alkalmas Izrael eltörlésére. „A béke eszköz, és nem cél. A mi célunk egész Palesztina" - mondta Kifah Radajde, a Fatah aktivistája július elején a PH-televízióban.

Olvasson tovább: