Kereső toggle

Az ezeréves trauma és a nyelvtörvény

Interjú A. Nagy László szlovákiai magyar politikussal

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A rendszerváltás aktív résztvevője volt, és azóta is meghatározó egyénisége a szlovákiai magyar politikai életnek. Három cikluson keresztül vezette a szlovák parlament emberi jogi bizottságát. A közelmúltban több társával együtt távozott a Magyar Koalíció Pártjából, akikkel Híd néven új pártot hoztak létre. A. Nagy Lászlóval, a Híd elnökségi tagjával, parlamenti képviselővel beszélgettünk az új párt célkitűzéseiről, nyelv- törvényről, nacionalizmusról, szlovák–magyar viszonyról.

Lapunk is foglalkozott a szlovák nyelvtörvény módosításával, amelyet azóta már a szlovák államfő is aláírt. Elfogadása óta európai fórumokon is nagy a visszhangja. Pár hét távlatából hogyan értékeli a jogszabályt? Mit lehet reálisan tenni ellene?

A szlovák nyelvtörvény most elfogadott módosítása Európában egyedülálló módon sérti az állampolgárok nyelvhasználati jogát, nemcsak a magyar és a többi kisebbség, de a szlovákok nyelvhasználati jogát is. Következményeiben pedig megronthatja a békés együttélést az emberek között Szlovákiában. Mi megpróbáljuk alkotmánybíróságra adni a törvényt, hiszen a korábbi változatából egyszer már sikeresen kikerültek a nyelvrendőrség és a büntetések mint alkotmányellenes elemek. Természetesen ebben a kérdésben sokat tehet a magyar és a nemzetközi közvélemény, az európai intézmények hozzáállása, nyomásgyakorlása. Szlovákia belpolitikájának alakulásában mindig is fontos szerepet játszott Európa. 1992-1998 között, Vladimír Meciar kormányzása alatt, amikor folyamatosak voltak a jogsértések, a demokrácia alapelveit rúgták fel ebben az országban, akkor is az európai szervezetektől érkező folyamatos figyelmeztetések nyomán indulhatott meg Szlovákiában az az erózió, amely végül Meciar bukásához vezetett, így 1998-tól beindulhattak a folyamatok, amelyek az országot demokratikus országgá változtatták, és az európai integrációt tető alá hozták. Ez a mostani nyelvtörvény-módosítás azonban szöges ellentétben áll az európai értékrenddel, jogrenddel, szabadságértelmezéssel.

Számomra úgy tűnik, a Fico-korszak kísértetiesen kezd hasonlítani a Meciar-korszakhoz. Legalábbis szellemiségében. Ön nem így látja?

- Igen. Hiszen ma is része a kormánykoalíciónak a Meciar vezette Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) és a Ján Slota-féle Szlovák Nemzeti Párt (SNS), amely erők akkor is deformálták Szlovákia arculatát. Egyáltalán nem véletlen, hogy most újra hasonló problémák jelentkeznek mind a nyelvpolitika, mind a kulturális, oktatási, de még a külpolitika terén is.

Ma már elmondható, hogy e két párt hatására a vezető kormánypárt, az Irány (Smer) is radikalizálódott?

- Én is így látom. Bekövetkezett egy ilyen folyamat. Ennek a folyamatnak a mozgatórugója, hogy a Smer igyekszik elhódítani a HZDS és az SNS nemzeti érzelmű szavazótáborát. Tehát egy belpolitikai harc része a Smer irányváltása. Emellett nem szabad elfelejtenünk, hogy az elmúlt húsz esztendőben Szlovákiában mindig is hatékony fegyver volt a politikai játszmákban az úgynevezett magyar kártya, a gyűlöletkeltés a magyarok ellen. Ez mindig bejött. Még a köztársasági elnök választásakor is, a jelenlegi államfő is hatékonyan alkalmazta.

Hogyan lehetséges húsz évvel a rendszerváltás és öt évvel az Európai Unióhoz való csatlakozás után, hogy a szlovák lakosság egy bizonyos része még mindig vevő a nacionalizmusra?

- Több tényező is van. Szlovákiában az elmúlt hetven évben kialakultak a nemzeti radikalizmusnak bizonyos földrajzi gócai, ahol már az első Csehszlovák Köztársaság, illetve az első Szlovák Állam idején is a nemzeti radikalizmust támogatták. Ezek a régiók ma is léteznek. Olyan területekről van szó, ahol nem élnek magyarok, tehát a mindennapi életben a szlovák lakosság nem találkozik magyarokkal. Valószínűleg a bezártság és az informálatlanság okozzák, korábban gazdasági-szociális tényezők is, hogy ezeken a helyeken lassan változik meg ez a hagyományos szemlélet. Emellett látni kell, hogy az önálló szlovák állam létrehozása 1992-ben a nemzeti érzelmeket nagyon fel-erősítette. A szlovák nacionalizmus, amely jelenleg főleg a magyarok ellen irányul, 1992-ig a csehekkel szemben is létezett. Harmadik mozgatórugója pedig az, hogy a szlovák történelemtudat igazából a mai napig nem dolgozta fel a magyarokkal való több mint ezeréves együttélés „traumáit". A szlovák oktatás és kultúrpolitika a múlt században évtizedeken keresztül próbálta érvényesíteni a magyar „ezeréves elnyomás" ideológiáját, amiről persze szó sem volt, nem is lehetett, de ez az ideológia erőteljesen tovább él a fejekben. A Szlovákiában élő jelentős számú magyar kisebbség persze szintén éltetheti a tipikus szlovák környezetben a magyarok iránti ellenszenvet. De hozzá kell tennem, hogy voltak azért az elmúlt húsz évben a szlovák-magyar együttélésnek jó, bár sajnos rövid időszakai is. A rendszerváltás utáni pár év, és az 1998-2006 közti időszak. Ezekben az időszakokban az akkori magyar politikai pártok részesei, mégpedig meghatározó, aktív részesei voltak a szlovák kormányoknak. Mindkét időszakban a magyar erőknek sikerült bizonyítaniuk, hogy egyenrangú, értékes elemei a kormányzásnak, részvételünkkel sikerült rendbe hozni az ország nemzetközi, politikai, gazdasági tekintélyét. Ennek következtében pedig az élet minden területére kiterjedő, normális együttműködés alakult ki a magyarok és a szlovákok között az országban.

Ehhez a jó hagyományhoz szeretne visszatérni az Önök által most megalapított Híd, amely az együttműködés pártjaként határozza meg magát?

- Igen, deklarált célunk, hogy az említett együttműködést a párton belül is megteremtsük. A pártot magyar politikusok, magyar közéleti emberek hozták létre, de egyedülálló módon, legalábbis tudomásom szerint itt Közép-Kelet-Európában, nemcsak magyarok, de szlovákok is helyet kaptak a tagságban, és a vezetésben is. Ugyanakkor a Híd egy magyar párt, amelynek most készülő programjában fontos helyet kap az a politika, amely az elmúlt húsz évben a szlovákiai magyarságot és az országban élő többi kisebbségeket egyenrangúsította a többségi nemzettel. Programunk a Magyar Koalíció Pártja (MKP) programjával egyébként kompatibilis lesz, hogy úgy mondjam „magyar ihletésű", ez természetes, hiszen többen az alapító tagok közül éveken át az MKP tagjai, vezetői voltunk. A mi problémánk az MKP-val az volt, hogy az elmúlt három évben már nem tudta megvalósítani a korábban együtt létrehozott és képviselt programot, sem kezelni azokat a kihívásokat, nyomásokat, amelyek a mostani kormány irányából jöttek. Így a párt elvesztette mind a politikai közéletben, mind a közvéleményben a meghatározó szerepét és tekintélyét, támogatottsága három éve még tizenkét százalék körül volt, mára ez a mutató hat-nyolc százalékra csökkent. További probléma, hogy a párt még a korábbi szövetségeseit, a velük való együttműködést is elveszítette. Mi ezen a helyzeten kívánunk változtatni. A párton belül ez nem sikerült, a párt jelenlegi vezetésében a változásokra, ha úgy tetszik, reformokra nem volt fogadókészség. Ez tette szükségessé a kiválást.

A Híd tehát az MKP-ban csalódottakat kívánja megszólítani?

- Nem, mi meg kívánjuk szólítani az egész szlovákiai magyarságot, az országban élő többi kisebbséget, de nagyon hangsúlyosan a szlovákságnak azt a részét is, amely fogékony a nemzetek közti együttműködés gondolatára. Azokról a szlovákokról van szó, akik a vegyesen lakott területeken élnek, valamint azokról a polgári szemléletű szlovákokról, akik főleg Pozsonyban és Kassán élnek. Az első reakciók nagyon biztatóak, hiszen rövid, tíznapos aláírásgyűjtési kampány során, amely a párt bejegyzéséhez volt szükséges, mintegy harminc-harmincötezer támogató aláírást gyűjtöttünk, amelynek tíz-tizenöt százaléka szlovák vidékekről érkezett, még Liptóról, Árvából, a Vág-völgyéből, Homonnából is, ahol magyart valóban csak ritkán látnak. Ebből az derül ki számunkra, hogy van fogadókészsége a megfogalmazott céljainknak.

Mi különbözteti meg az új pártot az MKP-tól? A Híd a polgári elvek szerint fog politizálni, szemben az MKP nemzeti jellegű politikájával?

- Nem szeretnénk sem magunkat, sem az MKP-t beskatulyázni. Számomra természetes közeg a polgári szemlélet, ez érvényesülni fog a párt készülő programjában is. Ugyanakkor sarkalatos pontja lesz a programnak a magyarok nemzeti identitásának megőrzése. Közép-Kelet-Európában ma a nemzeti eszme is fontos mozgatórugója a közéletnek és a politikának. Mi magunk is magyarként erős identitással élünk Szlovákiában. Ugyanakkor tiszteletben tartjuk mások ugyanilyen identitását is. Számunkra azonban nem eszköz a nemzeti kérdés, a magyar vagy éppen a szlovák kártya, hanem pontosan itt is az együttműködés szükségességét hangsúlyozzuk. Tehát a válasz, hogy igen, polgári jelzővel lehet illetni ezt a pártot, de a nemzeti eszme, a nemzeti identitás megőrzése is fontos szerepet kap.

Hogyan tudják kivédeni az MKP részéről érkező vádakat, miszerint Önök a „magyar egység" szétverői?

- Mi nem kívánunk, és nem is fogunk foglalkozni az MKP részéről jövő támadásokkal. Ami az egységet illeti, abban az értelemben, ahogy ezt általában ebben a térségben használják, hasznavehetetlen fogalom. Régen a kommunista pártok is mindig az egységről papoltak, holott soha nem volt egység ezekben a pártokban. Mi a különböző nézeteknek a párton belül is helyet adunk, majd ezeket összefogni, integrálni szeretnénk. Az MKP és más szlovákiai pártok esetében is éppen azt láttuk az elmúlt években, hogy egységet hirdettek, de nem volt valóságos egység, az egység hirdetése mellett a támogatottságuk folyamatosan csökkent. Ugyanakkor a parlamentben éppen a nyelvtörvény esete mutatta meg, hogy köztünk és az MKP politikusai között az együttműködés működhet. Mi nyitottak vagyunk. Jelenleg a Híd párt annyit fogalmazott meg, hogy a jövőben nem kíván együttműködni az SNS-szel, és a HZDS-szel.

Miben látja a különbséget a Slota, illetve a Jobbik által képviselt nacionalizmus, extrémizmus között?

- Mindkét politikát károsnak és veszélyesnek tartom. Az biztos, hogy Ján Slota az elmúlt húsz évben folyamatosan mételyezte a normális szlovák-magyar kapcsolatokat. A Jobbik esetében még hosszabb tapasztalattal nem rendelkezünk, de az eddig ismert intoleráns megnyilvánulások semmi jóval nem kecsegtetnek.

Ha jövőre Orbán Viktor, illetve Robert Fico lesznek a miniszterelnökök, lehet egyáltalán esély a két ország kapcsolatának javulására?

- Én bizakodó vagyok. A Fidesz és Orbán Viktor esetében a kormányzás felelőssége minimum stílusbeli változást eredményez majd. Különösebben nem tartok attól, hogy extra veszélyek keletkeznek a szlovák-magyar államközi viszonyban. Itt már alig van rontani való! Én azt gondolom, hogy Szlovákia egyik legfontosabb külpolitikai partnerének, a csehek mellett, éppen Magyarországnak kell lennie. A közös történelem, a sok emberi kapcsolat, a gondolkodásbeli közelség, valamint az a tény, hogy jelentős számú magyar kisebbség él Szlovákiában, mind-mind ebbe az irányba mutat. Számunkra döntő fontosságú, hogy a hétköznapokban is jó legyen ez a viszony. Éppen ezért mi a jövőben is a jó kapcsolatokra fogunk törekedni a magyarországi pártokkal, a tisztességes, kölcsönös bizalomra épülő kapcsolatokban vagyunk érdekeltek.

Olvasson tovább: