Kereső toggle

Europofonok

Szocialista katasztrófa és szélsőséges előretörés

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az Európai Parlament harminc éve, 1979 óta a világ egyetlen közvetlenül, általános választójog alapján választott nemzetközi parlamentje. Az európai választás az unió sorozatos bővítéseinek köszönhetően a szavazásra jogosult állampolgárok számát tekintve immár a világ második legnagyobb tömegeket megmozgató választásává nőtte ki magát. India után a 27 tagállam négy napon át tartó voksolása megelőzi az Egyesült Államok elnökválasztását.

Az Európai Parlament brüsszeli épületében a négynapos választások utolsó napján a plenáris ülésterem óriási audiovizuális médiateremmé alakult. Újságírók, rádiósok és televíziós stábok lepték el a parlament folyosóit és a sajtószobákat. Míg egyesek az első hivatalos eredményekre vártak, mások a különböző országok stábjait végigjárva igyekeztek információmorzsákat összegyűjteni a tagállami szavazások állásáról, az előzetes eredményekről.

Este tízkor, az utolsó tagállam utolsó urnájának lezárását követően aztán megindult az adatáradat. Nem sokkal később az Európai Parlament elnöke, szóvivője és képviselőcsoportjainak elnökei közös sajtótájékoztatón jelentették be az összesített előzetes eredményeket, és kezdték el azok elemzését.

A nap folyamán a folyosókon itt-ott már hallani lehetett a „szocialista katasztrófa" kifejezést, a hivatalos előzetes adatok pedig megerősítették a hírt: a szocialisták Európa-szerte veszítettek támogatottságukból, frakciójuk mérete 28 százalékról 22 százalékra csökkent az Európai Parlamentben. A sajtótájékoztatón az Európai Szocialista Párt elnöke, Martin Schulz kijelentette: „Nagyon szomorú este ez az európai szociáldemokrácia számára. Nagyon csalódottak vagyunk, jobb eredményre számítottunk." Majd hozzátette, hogy néhány országban ugyan sikerült jól teljesíteni, de a legtöbb helyen - és itt Magyarországot is kiemelte - nagyon rosszul végződött számukra a választás. Mindezért a képviselőcsoport elnöke a gazdasági válságra adott elégtelen válaszokat és a kampányok belpolitikai jellegét tartotta felelősnek.

Joseph Daul, az Európai Néppárt és az Európai Demokraták elnöke azonban az est győzteseként ünnepelt, a konzervatívok ugyanis megőrizték vezető pozíciójukat az Európai Parlamentben. Az elnök megköszönte a képviselőcsoport tagjaira uniószerte leadott szavazatokat és az aktivisták munkáját. Mint elmondta, nagy öröm volt látni az eredményeket, elégedettek lehetnek a teljesítményükkel.

A Liberálisok és Demokraták Szövetségéhez (ALDE) tartozó pártok viszonylag kiegyensúlyozottan szerepeltek Európa-szerte. Az ALDE elnöke, Graham Watson értékelésében kiemelte: továbbra is a jobb- és baloldal közti egyensúly fenntartására, a „mérleg nyelvének" szerepére készülnek az EP-ben.

A legkritikusabb hangot azonban érdekes módon nem a szocialisták, hanem az Egységes Európai Baloldal ütötte meg. Francis Wurtz egyenesen kijelentette: „Támogatom Európát, de nagyon kritikus vagyok néhány jelenlegi lépésével."

Sokan felteszik a kérdést, hogy minek köszönhető a szélsőjobboldali és euroszkeptikus pártok megerősödése Európában? Nagy-Britanniától Kelet-Európáig több tagállamban ugyanis most először kerülhettek be az Európai Parlamentbe szélsőséges nézeteket valló jobboldali pártok. A Brit Nemzeti Párt és szövetségese, a magyar Jobbik, valamint esetleg a holland Szabadságpárt összefogásával új politikai irány alakulhat ki az Európai Parlamenten belül. A szélsőségesek előretörésének tendenciája a választások abszolút győztesét, a konzervatív Európai Néppárt elnökét is aggasztja. „A legfontosabb kérdés most a szélsőségesek, populisták és euroszkeptikusok jelenléte az új Európai Parlamentben" - mondta Wilfred Martens.

Graham Watson, az Európai Parlament liberális frakciójának vezetője szerint Európának nem szabadna megismételnie a múlt hibáit. „Mindannyian ismerjük a harmincas évek nagy gazdasági világválságának tanulságait. Kötelességünk, hogy megakadályozzuk a nacionalizmus előretörésének következményeit. Nem hiszem, hogy a szélsőjobb nagy befolyást tud majd gyakorolni az itt zajló munkára, de figyelembe kell vennünk az emberek kiábrándultságát a jelenlegi gazdasági válság miatt és talán amiatt, hogy eddig nem sikerült megoldanunk a bevándorlókérdést. Ezek az okok vezethettek a gyűlöletet és kirekesztést hirdető pártok megerősödéséhez" - mondja az európai liberális frakció vezetője.

Hollandiában pontosan a bevándorlók, köztük is a muzulmán országokból érkezők kérdése segítette hozzá az iszlámellenes, a „zsidó-keresztény értékekért" harcba szálló Geert Wilders Szabadságpártját a tizenhét százalékos sikerhez és négy európai parlamenti mandátumhoz. Wilders tavaly Fitna címmel saját produkcióban készített botrányt kavaró dokumentumfilmet a terrorizmus és az iszlám kapcsolatáról. A dolog pikantériája, hogy a holland párt programjában megvalósítandó célként az Európai Parlament intézményének megszüntetése szerepel, mivel egyszerűen fölöslegesnek tartják az európai szintű képviselőtestületet.

Az Egyesült Királyságban valószínűleg a kormányzó Munkáspárt gyenge szereplése segítette hozzá a szélsőjobboldali Brit Nemzeti Pártot a két mandátumhoz, csakúgy, mint Romániában, ahol a Nagy-Románia Pártnak a szavazatok 7,2 százalékát sikerült megszereznie.

Az európai választások meghatározó témája a gazdasági válság, és az arra adott válaszok voltak. Elemzők szerint a választók több országban, így Nagy-Britanniában, Írországban, Lett-országban, Görögországban, Magyarországon, Bulgáriában és Spanyolországban is a rosszul teljesítő kormánypártokat büntették a szélsőségesekhez való elpártolással. A kérdés csak az, hogy az euroszkeptikus és szélsőséges pártok mennyire lesznek hangadóak az Európai Parlamentben, és mennyire fogják tartósan átalakítani Európa politikai térképét.

Németország

Zsugorodó nagypártok

Németországban is, ahogy Európa nagy részében, igencsak alacsony volt vasárnap az európai parlamenti választások részvételi aránya.

A legnagyobb meglepetést a kis pártok okozták, ahol több nagy ugrás is bekövetkezett a legutóbbi választásokhoz képest, a legnagyobb vesztes azonban a két nagy párt, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) és a Szociáldemokrata Párt (SPD). Merkelék megnyerték a választásokat, mégis ők veszítettek a legtöbb szavazót az öt évvel ezelőtti eredményekhez képest.

Az SPD szavazói vasárnap szinte teljes létszámban bojkottálták az EU parlamenti választásokat - legalábbis ezzel az indokkal magyarázható a fiaskónak nevezhető 20,8 százalékos eredmény. Gerhard Schröder 10-11 évvel ezelőtti óriási népszerűségéhez képest a jelenlegi szereplés valóban siralmas. A párt vezetői, köztük a szeptemberi parlamenti választások egyik kancellárjelöltje, Frank Münterfering azzal magyarázza az eredményt, hogy ez még nem az igazi kampány része, az majd a szeptemberi választások előtt zajlik, továbbá egész Európában visszaesett a szociáldemokrata pártok népszerűsége.

Egyes vélemények szerint a németek nem is igazán értik, hogy miről szólt a vasárnapi választás, valamint nem tartják túl fontosnak; ha értik is, tiltakozásképpen nem mentek el.

Az unió ugyanis egyre több olyan nemzeti hatáskört vesz el a tagállamoktól, amelyek nélkül még a világ egyik legstabilabb gazdaságával rendelkező Németországnak sem könnyű érdekeit érvényesíteni.

A CDU ugyan 10 százalékkal jobb eredményt ért el, mint az SPD, mégis elmondható, hogy ez az eredmény 5,8 százalékos csökkenést jelent számukra a 2004-es eredményhez képest. A 34 helyet elért párton belül viszont emiatt éles vita kezdődött, hogy vajon van-e a visszaesésnek jelzésértéke. Merkel kancellár nem vett részt aktívan a kampányban, és mivel továbbra is a legnépszerűbb politikusnak számít Németországban, nagy esély van rá, hogy a kereszténydemokraták ősszel javítanak.

A vasárnapi EU parlamenti választások legnagyobb meglepetését a Szabaddemokrata Párt, az FDP okozta, amely a 2004-ben elért 6,5 százalékról idén 11 százalékra tornászta fel magát; ez 4,9 százalékos növekedést és 12 képviselői helyet jelent. Sokak meglepetésére a Zöldek is kiemelkedő eredményt értek el a maguk 12,1 százalékával, amivel 14 képviselőt ültethetnek az EU parlamentbe, a baloldaliak pedig pontosan a 2004-es eredménynek megfelelő részesedést kapták a 99 európai parlamenti helyből, azaz 7,5 százalékot, ami 8 helynek felel meg.

Franciaország

Sarkozy bravúrja

Az európai országok többségétől eltérően Franciaországban az európai parlamenti választási kampány nem a belpolitikáról szólt. Egy közvélemény-kutatás szerint a franciák 70 százaléka az EU ügyeiről, nem pedig a belpolitikáról nyilvánított véleményt.

Ennek megfelelően a francia választók megbüntették a szocialistákat és a Francois Bayrou által vezetett demokratákat, akik egy Sarkozy-ellenes protestszavazást szerettek volna kicsikarni. A választók azonban szemmel láthatólag nem voltak mérgesek a francia elnökre, akinek még az EP-választás szempontjából is jól jött a partraszállás 65. évfordulójának ünneplése a Franciaországban rendkívül népszerű Barack Obamával.

A vasárnapi választáson Nicolas Sarkozy pártja, a jobboldali UMP (Népi Mozgalom Uniója) a szavazatok közel 28 százalékát elnyerve végzett az első helyen. A francia elnök ezzel olyan eredményt ért el, amire 1979 óta nem volt példa: harminc éve nem fordult ugyanis elő, hogy az elnök mögött álló kormányzópárt a ciklus közepén tartott EP-választásokon győzött volna.

Az eredményekre nemcsak a szombati Obama-látogatás, hanem egy péntek esti televízió-műsor is nagy befolyást gyakorolt. Mintegy milliónyian látták ugyanis Yann Arthus-Bertrand Home című filmjét, amely az ökológiai krízisről szól. A film iránti nagy érdeklődés fényében már nem is annyira meglepő, hogy két nappal később az urnákhoz járulók 16,2 százaléka a Daniel Cohn-Bendit és José Bové által vezetett zöldekre szavazott, akik több mint kétszer annyi voksot kaptak, mint öt évvel ezelőtt. A zöldek így 14 képviselőt küldhetnek az európai parlamentbe, ugyanannyit, mint a szocialista párt, amely csak árnyalatnyival (16,4%) kapott több szavazatot. A szocialisták utoljára 1994-ben szerepeltek ilyen rosszul.

Az általános európai trenddel szemben Franciaországban gyengén szerepelt a szélsőjobboldal: Jean-Marie Le Pen pártja a 2004-es választáshoz képest három mandátummal kevesebbet szerzett meg a szavazatok 6,3 százalékával. Ez jelentős visszaesés, 2004-ben ugyanis a szavazatok közel 10 százalékát sikerült megszerezniük úgy, hogy Philippe de Villiers személyében erős versenytársuk volt a szélsőjobboldalon. Villiers listája akkor 9 százalékot kapott, idén azonban 4,6 százalékkal nem érte el a bejutáshoz szükséges minimumot.

Nagy-Britannia

Gordon, a túlélő

Úgy tűnt, hogy az EP-választás eredménye megadja a kegyelemdöfést Gordon Brown kormányának, a bukás azonban annak ellenére nem következett be, hogy a Munkáspárt a második világháború óta nem szerepelt még ilyen rosszul választáson, mindössze a szavazatok 15,7 százalékát szerezték meg, harmadik helyre kerülve a konzervatívok (27,7%) és az euroszkeptikus Függetlenségi Párt (16,5%) mögött.

A Labour rossz szereplését már a választások előtt borítékolni lehetett, a Daily Telegraph által kirobbantott botrány ugyanis alaposan megtépázta a kormánypárt amúgy is megfogyatkozott népszerűségét. Közvetlenül az EP-választás előtt lemondott Hazel Blears önkormányzati miniszter, illetve Jacqui Smith belügyminiszter; az urnákat még le sem zárták, amikor James Purnell munkaügyi miniszter is bejelentette távozását. Purnell a médiának is eljuttatott lemondó levelében azt tanácsolta Brownnak, hogy a párt érdekében mondjon le posztjáról. Pénteken került sor Caroline Flint európaügyi miniszter lemondására, kevesebb mint 24 órával azután, hogy maximális lojalitásáról biztosította a kormányfőt. Bár a lemondott miniszterek mindegyike azt állította, hogy nem egyeztetett minisztertársaival lemondása előtt, a Daily Telegraph szombati számában arról számolt be, hogy Blair-párti puccsról van szó: a miniszterek már hetekkel korábban megegyeztek, hogy ezzel az összehangolt akcióval kényszerítik ki Gordon Brown távozását. Erre azonban, úgy tűnik, még várni kell, Brown hétfőn befejezte kormánya átalakítását, kedden pedig ismertette azokat a nagy horderejű ügyeket, amelyekkel a kormány foglalkozni kíván.

 

Ausztria

Szélsőségesek rekordja

Az EP-választási kampánya Ausztriában főleg osztrák belügyekkel foglalkozott, és csak egy meglepetést hozott: Hans-Peter Martin sikerét, akinek listája a harmadik lett, megelőzve a szélsőjobboldali FPÖ-t. 1999-ben az SPÖ (Szociáldemokrata Párt) jelölte a párton kívüli újságírót, Martint, aki évekig a Der Spiegel munkatársa volt. 2004-ben azonban már a Neue Kronen Zeitung (NKZ) című EU-ellenes bulvárlap támogatásával sikerült bejutnia az EP-be. Hans-Peter Martint most ismét az NKZ támogatta, de választóit ezen kívül az is lelkesítette, hogy állandóan beszámolt az EP-ben folyó pénzpazarlásról és korrupcióról, ami nem növelte népszerűségét az EP-ben.

Két szélsőjobbos párt, a Szabadságpárt (FPÖ) és a belőle kiszakadt, a néhai Jörg Haider által gründolt SPÖ együtt 18 százalékot szerzett, noha az SPÖ nem jutott a parlamentbe, és az elért 4,6 százaléka elveszett. A két osztrák nacionalista párt együtt magasabb százalékot szerzett, mint a holland Wilders-féle mozgalom és a szintén európai feltűnést keltett Jobbik, pedig Ausztriában a gazdasági válság közel sem érezteti úgy a hatását, mint hazánkban. Az FPÖ választási kampányát számos kritika érte, mivel Izrael lehetséges EU-tagságának megvétózásával is kampányoltak, ami politikai aktualitás hiányában - Izrael tagként való felvétele nincs folyamatban - leginkább antiszemita uszításként értelmezhető.

A konzervatív ÖVP-nek az sem tudott ártani, hogy az eddigi EP-frakció vezetője, Othmar Karas fölé Ernst Strasser volt belügyminisztert helyezte, és a két jelölt között mintha feszültség lett volna. De ez inkább ügyes választási taktikának bizonyult, hiszen úgy Karas, mint Strasser más választókat tudott mozgósítani.

A zöldek, akik választási kampányukban, talán egyedül, valós európai problémákra irányították a figyelmet, és konkrét javaslatokat tettek, hogyan lehetne környezetvédő és modern energiatermeléssel a gazdasági krízis ellen hatni, nem tudták választóikat az urnákhoz terelni.

Szlovákia

Megbékélést kínál az új magyar párt

Az előrejelzéseknek megfelelően Szlovákiában a vezető kormánypárt, a baloldali Irány-Szociáldemokrácia (Smer) nyerte az EP-választást. Ugyanakkor összességében az ellenzék is jól szerepelt, a jobboldali erők hat képviselői helyet szereztek meg a tizenháromból, köztük van a Magyar Koalíció Pártja (MKP) két képviselője is, amely ezáltal megtartotta eddigi pozícióit Brüsszelben. Kellemes meglepetés, hogy a nacionalista, magyarellenes hangulatkeltés nem jött be a kormánypártoknak, sőt talán visszájára sült el, hiszen az MKP 11 százalékával szemben a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) éppen csak átlépte a bejutáshoz szükséges 5 százalékos küszöböt, egy képviselőt küld Brüsszelbe, ahogyan a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) is.

Az elnökválasztás után újra bebizonyosodott, hogy a felmérések ellenére az urnáknál már nincs olyan nagy különbség a kormány és az ellenzék támogatottságában. Messzemenő belpolitikai következtetéseket azonban hiba volna levonni, hiszen Szlovákia a részvétel tekintetében újra negatív csúcsot döntött Európában, csak a szavazók 19 százaléka járult az urnákhoz.

Orbán Viktor esztergomi kijelentése (a Kárpát-medence magyarságának méltó képviseletéről Európában) tálcán kínálta a nemzeti érzelmek felkorbácsolását célzó reakciót a kampányfinisben, amit Robert Fico kormányfő és csapata előszeretettel kihasznált. Rendkívüli parlamenti ülésen utasították el a „szlovák szuverenitást sértő" kijelentést, ezáltal teljesen nemzeti vonalra terelve az EP-választás kampányát, remélve, hogy ez talán beindítja az igencsak passzív szavazókedvet szimpatizánsaik körében. A nagy nemzetvédő cirkuszra azonban nem mozdult ezúttal még az SNS szavazótábora sem, illetve a Smer is kevesebb szavazatot kapott, mint amennyit közvélemény-kutatók prognosztizáltak. Ugyanakkor Orbán kijelentésétől elhatárolódtak az MKP kivételével az ellenzéki pártok is. Egyébként általános szlovák vélemény, hogy a jövő évi magyarországi parlamenti választások után, amelyet valószínűsíthetően a Fidesz nyer, nagyon nehéz lesz a jelenleg is alig-alig működő szlovák-magyar államközi kapcsolatokat a jószomszédi viszony medrében tartani. Orbánt a szlovák politikai pártok, a közvélemény, sőt a mértéktartó média is szélsőséges nacionalistának tartja, akivel a közös hangot nehéz lesz megtalálni. (És akkor a Jobbik térnyeréséről még nem is beszéltünk!)

Ezen a területen esetleg pozitív változást hozhat a most alakuló új magyar párt. Ugyanis a volt MKP-elnök, Bugár Béla és a köréje szerveződő, a frakciót elhagyó képviselők az EP-választás másnapján bejelentették: Híd - Együttműködés Pártja néven új politikai tömörülést hoznak létre. Felszállt tehát a füst. Amit a szlovákiai magyar sajtó már hetek óta tudni vélt, valósággá vált. Több MKP-s vezető, megyei képviselő, polgármester, járási elnök is távozott a pártból, és Bugárékkal folytatja tovább. Érdekes módon az a Bugár Béla vet véget a tízéves egységes szlovákiai magyar politikai képviseletnek, aki anno tető alá hozta, és kilenc évig éltette. (A rendszerváltás után három magyar párt volt, amelyek később az MKP-ban egyesültek, a párt általában tíz százalékos támogatottsággal bírt, és kétszer kormánytényező volt.) A most távozók többek között az MKP elszigetelődését, elnemzetiesedését is sérelmezik, és, amint az új párt neve is mutatja, az együttműködés fontosságát hangsúlyozzák. Nyitottak a szlovákok felé, olyannyira, hogy valószínűleg ismert szlovák értelmiségiek is helyet kapnak az új pártban, amely ezáltal nem elsősorban a nemzeti érdekképviseletre koncentrál majd. Sikerük esetén valóban új fejezet kezdődhet a szlovák-magyar viszonyban, valamint újra kell tanulni a magyar-magyar viszony formálását is. Az EP-választás körüli, utáni történések mind Szlovákiában, mind Magyarországon azt mutatják: tényleg szükség van hidakra.

Románia

Bejött az összefogás

Romániában az európai parlamenti választásoknak szinte csak győztesei vannak. A kampány kezdetén nagy botrányt kavart az elnök lánya, Elena Basescu indulása az európai mandátumért.

Annak érdekében, hogy az elnöki párt, a Demokrata-Liberális PD-L ne tűnjék az államfő családi vállalkozásának, a csinos manöken kilépett a papa pártjából és függetlenként szerepelt, végül elég tisztességes, majd négy és fél százalékos eredménnyel szerzett mandátumot. De nem várt túl sokat, már a voksolás napján visszaröppent a családi fészekbe, az általa gyűjtött mandátumot és szavazatmennyiséget ezek után az elnöki különpárt egyszerűen a sajátjának sorolta. Így hirdette magát győztesnek, annak ellenére, hogy a nagy vetélytárs, egyébként momentán még koalíciós partner szociáldemokraták másfél százalékkal többet gyűjtöttek, mint Elena nélkül a demokrata liberálisok, az eredeti mandátumszám pedig 13-13.

A győzelem tétje egyfelől az, melyik pártnak van erősebb képviselete, hogy erre hivatkozva követelhesse a jelöltállítás jogát a Romániát illető biztosi posztra. A tét másfelől maga a koalíció.

Igen, momentán ez a két párt alkotja a kormánytöbbséget, de e két párt között zajlik közben a legádázabb küzdelem: a közös kormányfelelősség, meg az olyan apró problémák, mint a Romániát sújtó gazdasági válság, semmiképp sem gátolták meg a szövetségeseket, hogy önfeledten essenek egymás torkának a kampányban, meg azon kívül is.  Az EP-szavazás utáni legfőbb kérdés, hogy mikor torkollik válásba ez a különös házasság, most, vagy az őszi elnökválasztások idején.  Gyanítható, hogy ha valamelyikük már a vasárnapi voksoláson erősebben elhúzott volna a másiktól, akkor a szakításra akár már ezekben a hetekben sor került volna, de a patthelyzet nem teszi eléggé erőssé egyik párt pozícióját sem ehhez. Aztán meg épp, hogy sikerült végre, vagy fél évvel a választások után szétosztani maguk közt az

országot, a pártvezetések ugyan lehet, hogy szétvernék a koalíciót, de a székükben alig megmelegedett kliensek egyelőre nyilván nem akarnak újra kirepülni a jóból. Hogy a válság közepette sem lenne hasznos a gazdasági bajokat további politikai bizonytalansággal tetézni, az a jelek szerint kevéssé fontos szempont a koalíció fenntartásában.

A román szélsőségesek is feltörtek, a parlamentből tavaly kiesett Nagy-Románia Párt és hírhedt vezetője, Corneliu Vadim Tudor is európai képviselő lesz, csakúgy, mint pártfogoltja, a juhászból lett milliárdos, a Steaua fociklub tulajdonosa, a román politika botcsinálta fenegyereke, egyébként szintén szupernacionalista Gigi Becali. De ő lehet, hogy faképnél hagyja a fegyvertársat, mert jobban imponál neki a logikus partnerek, a szélsőséges-radikális európai erők helyett a legerősebb EP-formáció, a Néppárt. Apró probléma, hogy az önbíráskodás miatt ellene indított bűnügyi eljárás tiltja Becalinak az ország elhagyását, így elég nehéz lesz képviselnie Romániát Brüsszelben és Strasbourgban.

A korábban egymást ugyancsak keményen támadó romániai magyar erők számára komoly siker a három mandátum. Kétségtelen, hogy ebben benne volt a románok igen alacsony részvétele is, nem beszélve arról a veszélyérzetről, amit a többségiek okoztak, ahogy elfoglalták a helyi tisztségeket a magyarlakta területeken. De Markó és Tőkés az összefogás győzelméről beszél. Ám nem egyforma hévvel. Tőkés negyedik helyen lévő politikustársa nem jutott be, továbbra sem lesz könnyű bizonyítani, hogy az EMNT már akkora erő, mint az RMDSZ, vagyis ugyanakkora részt kell, hogy kapjon képviseleti jogból és támogatásokból, mint a szövetség. További vetélkedésre és együttműködésre egyaránt van esély, remélhetőleg kritikus kérdésekben valóban az összefogás lesz a döntő. Az EP-választás legizgalmasabb tanulságát, vagyis a magyar-magyar együttműködést, a racionális, kompromisszumkész, hisztériamentes politikát, és ennek egyértelmű, szavazatokban mért támogatottságát alig említik ott, ahol pedig bőven lenne ok hasonlóan ésszerű pályára téríteni a politikát: az anyaországban.

(Az összeállításban közreműködött Bugár Árpád - Pozsony, Karl Pfeifer - Bécs, Lukács András - London, Papp Levente - Brüsszel, Rimaszombati Andrea, Márványi Péter, Németh Csillag , Uzoni Eszter - Brüsszel)

A kontinens fővárosa

Város a városban: az Európai Unió központja Brüsszelben. Sokáig kérdés volt, hogy melyik európai városba helyezzék el az EU központi intézményeit. A kompromisszumos megoldás eredményeként végül három ország között osztották meg a székhelyeket és a titkárságokat. Az Európai Parlament plenáris üléseit Strasbourgban, a Miniszterek Tanácsának üléseit Luxemburgban tartják, míg a parlament bizottsági ülései és a tanács központja Brüsszelben van.
A brüsszeli EU-központ legfontosabb épületei egy téren találhatóak, amelyet a beavatottak csak intézményi háromszögnek neveznek. A 3,5 millió négyzetméteren elterülő uniós intézményekben 50 ezer ember dolgozik. A hatalmi ágak egyenlő megosztását jelképezi, hogy a bizottság és a tanács épületei egyenlő magasak.
Az Európai Parlament az unió állampolgáraihoz legközelebb eső intézmény, mivel a képviselőket 1979 óta közvetlenül választják meg. Az elmúlt 30 évben több olyan döntést hoztak, amely az uniós polgárok mindennapi életét befolyásolja, ilyen például a repülőjegyárak egységes feltüntetése, és a külföldi mobiltelefon- és internethasználat költségeinek csökkentése.
Az Európai Parlamentnek jelenleg 785 tagja van, a mostani választások viszont a Nizzai Szerződés miatt már csak 736 képviselői helyről döntöttek. Az ír népszavazás miatt megakadt Lisszaboni Szerződéssel azonban a képviselői helyek száma az Európai Parlamentben 751-re emelkedne, és jogkörei is kiterjednének. Mindez azonban az ősszel tartandó megismételt ír választásoktól függ.
A képviselők minden hónapban körülbelül két hetet töltenek Brüsszelben a bizottsági üléseken és a képviselőcsoportok egyeztetésein, egy héten keresztül pedig a strasbourgi plenáris üléseken vesznek részt. A parlamentnek több fontos kérdésben, így például a költségvetés elfogadásában is kulcsfontosságú szerepe van. Ezen kívül demokratikus felügyeleti szervként is működik.
A hét parlamenti képviselőcsoport a politikai paletta valamennyi területét lefedi. Különlegességük, hogy nem a nemzeti politikai pártok, hanem az uniós politikai megoszlás alapján szerveződnek. A három legnagyobb képviselőcsoport, a Néppárt, a szocialisták és a liberálisok, amelyekben valamennyi tagállam képviselői megtalálhatóak.

Olvasson tovább: