Kereső toggle

Burkaháború - Szabadságjog vagy a női elnyomás jelképe?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Franciaországban újra napirendre került a muszlimok viseletének kérdése, azt követően, hogy maga az elnök karolt fel egy képviselői kezdeményezést, amely megtiltaná a nőknek a burka viseletét.

„A burka nem vallási jelkép, hanem a szolgai engedelmességnek és lealacsonyításnak a jelképe. Ennek megfelelően nemkívánatos Franciaország területén" - jelentette ki Nicolas Sarkozy francia elnök hétfőn Versailles-ban. Az elnök szavainak különleges súlyt ad, hogy a bejelentésre a kongresszus előtt, vagyis a parlament és a szenátus egyesített ülésén került sor, ráadásul francia elnök 1873 óta nem szólalt fel a parlament előtt.

A monarchikus keretek között megrendezett ülésen Nicolas Sarkozy a gazdasági válság kezelése érdekében hozott cselekvésterv ismertetése mellett tért ki a burkaproblémára, amely mintegy hatvan képviselő kezdeményezésére került újra napirendre. Mint emlékezetes, Franciaországban 2004-ben iktatták be azt a törvényt, amely megtiltotta minden vallási jelkép, így a csador viselését az iskolákban; a mostani kezdeményezés azonban a burkára, vagyis a csak a szemet szabadon hagyó viseletre tér ki. Versailles-i beszédében Nicolas Sarkozy a kérdést emberjogi szempontból közelítette meg: „nem fogadhatjuk el, hogy országunkban egyes nők foglyok legyenek szemellenzőik mögött, megfosztva identitásuktól és minden társadalmi érintkezéstől. Ez nem az, amit a Francia Köztársaság gondol a női méltóságról".

A köztársasági elnök is, és a vizsgálatot kezdeményező képviselők is mindeddig gondosan kerülték a burkaviselés vallási aspektusait, jóllehet ez lehet a kezdeményezés elsődleges indoka. Az állam vallási semlegessége - vagyis a laicitás - Franciaországban egy szent és sérthetetlen alapelv, a burkaviselet terjedését pedig sokan a laicitással szembeni ellenállás jelképének tartják. Egy olyan helyzetben ráadásul, amikor a katolikus templomok harangjait maga az egyház távolítja el, hogy ne sértse a közelben lakó muzulmánok érzéseit, sokakban könnyen kialakulhat egy olyan érzés, hogy lassan már nincs hova hátrálni. A burka viselete elsősorban - a Franciaországban kisebbségben levő - szalafista irányzat tagjaira jellemző. Az irányzat jelen pillanatban mintegy harminc-ötvenezer tagot számlál mindössze, de militáns Nyugat-ellenessége miatt folyamatosan növekszik.

A francia muzulmánokat képviselő Iszlám Tanács nemtetszését fejezte ki a francia elnök kezdeményezésével szemben, hangsúlyozva, hogy a burkaviselet napirendre tűzése az iszlám stigmatizációjához vezet. Egyedül Dalil Boubakeur, a párizsi mecset rektora kommentálta pozitívan a bejelentést, mint ami „illeszkedik a republikánus szekularizmus szelleméhez". Boubakeur kifejtette, hogy a burka-viseletet sem a Korán, sem a maghrebi (Algéria, Tunézia, Marokkó) vallásos szokások nem írják elő.

Annak ellenére, hogy a burkakérdést Nicolas Sarkozynek sikerült a francia politikai élet fősodrába beemelni, továbbra is kérdéses, hogy lehet-e törvényben tiltani ezt a viseletet, lehet-e egy, a szabadságjogok védelméről híres országban az emberek öltözködési szokásairól törvényben rendelkezni. Erre a kérdésre kairói beszédében maga az amerikai elnök is kitért, aki a meglevő francia csadortörvényről szólva azt nyilatkozta, hogy az Egyesült Államokban nem hiszik, hogy az emberek öltözködését a kormánynak kell szabályoznia. Nicolas Sarkozy minden bizonnyal a kairói beszéd pontos ismeretében, szándékosan emelte be ezt a témát a politikai diskurzusba, ami egyúttal arra is utal, hogy az amerikai és a francia elnök között elmarad az entente cordiale. Ennek oka pedig nem a francia politikusokra és politikai életre gyakran jellemző Amerika-ellenességben, hanem az új amerikai elnök személyében keresendő. Mint emlékezetes, Nicolas Sarkozy tavaly nyári vakációját George Bush birtokán töltötte, az új elnökkel való viszony azonban korántsem ennyire szívélyes. A francia elnök szemében ugyanis Barack Obama gyakorlatlan politikus, akinek nincsen vezetői tapasztalata.

A kongresszus Versailles-ban való összehívása mellesleg Sarkozy meg-erősödött pozícióit mutatja, aki az EP-választási győzelemből jelentősen megerősödve került ki. Erre utal az is, hogy a francia elnök a napokban átalakította kormányát, több stratégiai és szimbolikus cserét is végrehajtva. Az előbbiekhez sorolható a belügyminiszter személyében történt változás: az új belügyminiszter Brice Hortefeux lett, Sarkozy egyik legrégebbi és legközvetlenebb munkatársa.

A Sarkozy által meghirdetett „nyitás" szellemében került sor Frederic Mitterand, a korábbi szocialista elnök unokaöccsének kulturális miniszterré való kinevezésére.

A britek is érdeklődnek

Nicolas Sarkozy bejelentése élénk érdeklődést váltott ki az angol közéletben, a Daily Express például megszondáztatta olvasótáborát: vajon szükség lenne-e Nagy-Britanniában is egy hasonló jellegű törvény bevezetésére. Legnagyobb meglepetésre az olvasók 98 százaléka gondolta úgy, hogy be kellene tiltani a burka viselését, hozzá kell tenni azonban, hogy nem reprezentatív felmérésről van szó. A francia elnök ötletét üdvözölte a Társadalmi Kohézióért Központ igazgatója is. Douglas Murray szerint a burka viselése mellett nem szólnak vallási okok, „a Korán nem igazolja a nőknek a fekete zsákkal való eltakarását. Vannak részek, amelyek a szerény öltözködésről szólnak, a teljes eltakarás azonban a szélsőségesek követelménye”. Murray szerint a burkaviselet biztonsági aspektusai sem elhanyagolhatóak, az egyik londoni terrorista, akinek végül nem sikerült a bombát felrobbantania, burkában menekült el a helyszínről. Az Egyesült Királyságban több muszlim csoport is a burkaviselet megszüntetése mellett foglalt állást. Hussein al-Alak szerint, akinek szervezete a Nagy Britanniában élő irakiakat képvisel, „a Korán pusztán arról beszél, hogy a férfiaknak és a nőknek visszafogottan kell öltözködni, de ennél többet nem állít. A sivatagban voltak tradicionális viseletek, amellyel az emberek magukat a homokvihartól védték, de nincs olyan praktikus ok, ami miatt Angliában érdemes lenne ezeket viselni”.

Olvasson tovább: