Kereső toggle

Az Obama-terv

Tárgyalásokkal egy veszélyes világban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Barack Obama, az új amerikai elnök konfliktusokkal terhes világot örökölt. A hitelválság gazdasági recesszióba torkollott. Irán rendelkezik annyi dúsított urániummal, amely egy atombombára elegendő. Az iraki helyzet nem teszi lehetővé a gyors ütemű amerikai csapatkivonást. Afganisztánban és Pakisztánban a tálibok jelentős területet ellenőriznek. Szíriával a kapcsolat még feszültebb, mióta Hágában a Nemzetközi Törvényszék vizsgálni kezdte a Hariri-gyilkosság körülményeit. Oroszország ellenzi a Kelet-Európába tervezett rakétavédelmi rendszer telepítését. Ezenkívül ott van az izraeli–palesztin konfliktus. Kérdés, hogyan kezeli majd e konfliktusokat az új, Obama-kabinet?

Amerikában nemcsak az elnököt adó párt és az elnök személye változott meg, de egyre inkább úgy tűnik, hogy a konfliktuskezelés módja is. A Bush-kormány konfrontatív politikájával szemben Obama konszenzust keres. Európa ovációval fogadta az új elnök megválasztását, aki nem kényszeríti rá európai szövetségeseire a politikáját, mint az Irak esetében is történt. Amerika álláspontja közelebb kerül az Európai Unióhoz, amely a konfliktusokat egyértelműen pénzügyi-gazdasági segítséggel, tárgyalásos úton kívánja rendezni, és csak kivételesen, Afganisztán esetében fogadja el katonai erők bevetését. Bush nem tárgyalt Iránnal, Szíriával és a Hamasszal, de feltételeket támasztott a kapcsolatfelvételhez. Irántól az urániumdúsítás beszüntetését, Szíriától a Hamasz és a Hezbollah támogatásának felszámolását várta, és hogy tisztázza magát a Hariri-gyilkosságban való részvétel alól; a Hamasztól pedig Izrael elismerését, a terrorista erőszakról való lemondást és a PFSZ által korábban aláírt és elfogadott egyezmények tiszteletben tartását követelte. Obama azonban úgy véli, hogy csak akkor gyakorolhat befolyást a konfliktusban szereplő felekre, ha kapcsolatban áll velük.

Joe Biden alelnök a müncheni biztonságpolitikai értekezleten megígérte Moszkvának, hogy új alapokra helyezi a hozzá fűződő viszonyt. Obama tárgyalási ajánlatokkal fordult Iránhoz, Oroszországhoz és Szíriához. Az iráni és orosz vezetőknek levelet küldött. John Kerry, a szenátus külügyi bizottságának elnöke pedig a Gázai övezetben járt, először azóta, hogy az övezet feletti uralmat a Hamasz vette át. Bár nem találkozott a terrorszervezet vezetőivel, a kapcsolatfelvétel mégis megtörtént. Az ENSZ palesztin menekültekkel foglalkozó szervezete, az UNRWA levelet kézbesített a Hamasztól az amerikai elnök számára. Kerry Gázából Damaszkuszba ment, hogy Asszad szír elnökkel tárgyaljon. Első ízben járt amerikai politikus a szír fővárosban, mióta a kapcsolatok megromlottak a két állam között. Az új Obama-politikában felértékelődik Szíria szerepe, hiszen a libanoni Hezbollah és a Hamasz utánpótlásáért a damaszkuszi rezsim a felelős. Obama Asszadot kérte fel Kerry útján közvetítésre a Hamasszal fennálló konfliktus rendezésében.

Az Obama-adminisztrációnak számolnia kellett azzal is, hogy a konfliktusok összefüggenek. A nyugati világ ma egy transzázsiai tengellyel szembesül, amelynek hátterében Kína és Oroszország, az előtérben pedig a síita félhold országai, Irán és Szíria, a Hezbollah és a Hamasz terrorszervezetei állnak. Ma az Egyesült Államok Kína pénzügyi támogatására szorul. Az amerikai költségvetési deficit jelentős részét amerikai állampapírokban Kína vásárolta fel. Oroszország építette fel az iráni atomerőművet, Bushert, amelynek a próbaüzemét nemrég tartották meg. A síita félholdat, Szíriát, a Hezbollahot és a Hamaszt pedig Irán finanszírozza, tartja össze és irányítja.

Oroszországnak Obama felajánlotta, hogy eltekint Csehországban, Lengyelországban a rakétavédelmi rendszer telepítésétől, ha Moszkva eléri, hogy Irán lemond urániumdúsító tevékenységéről. Az is az amerikai közeledés eredménye, hogy Moszkva egyelőre nem szállítja le a legmodernebb S-300 rakéta- és légelhárító rendszerét Teheránnak. Az amerikai-iráni párbeszéd a színfalak mögött már meg is kezdődött. Moszkva azt javasolta Washingtonnak, hogy vegye fel a diplomáciai kapcsolatokat Teheránnal, ha azt akarja, hogy a helyzet stabilizálódjon. Netanjahu és Barak is jelezte a térségbe látogató Hillary Clinton külügyminiszternek, hogy Washington szabjon ki határidőt az urániumdúsítás beszüntetésére. Ha ezt nem teszi, Teherán csak időnyerésre és fedezékként használja majd az amerikai kapcsolatokat. Márpedig sok idő nem maradt. Obama talán még kompromisszumot köthetne egy iráni atomhatalommal, de Izraelnek ez a lehetőség nem áll fenn. Az iráni vezetők többször is kifejezésre juttatták, hogy álmuk a „cionizmus nélküli világ megteremtése", és Izraelt le akarják törölni a föld színéről. Ha nincs gyors megoldás, a Netanjahu-kormánynak nem sok választási lehetősége marad.

Obama az iráni csatornával együtt beindította és újraértékelte a kapcsolatokat Damaszkusszal. Korábban Bush ellenezte az Olmert-kormány Ankara közvetítésével beindított tárgyalásait. A leköszönő izraeli miniszterelnök közölte, hogy kilátásban volt egy találkozó a szíriai külügyminiszterrel. Ám a gázai hadművelet miatt ez a megbeszélés ellehetetlenült. Időközben Erdogan davosi botránya (teátrálisan kivonult Simon Peresz elnök beszéde alatt) miatt kiesett az elfogulatlan közvetítő szerepéből. Washington ezután váltott, és Damaszkuszt kérte fel, hogy közvetítsen közte és a Hamasz között. Az amerikai politika megörökölte a Bush-víziót, két, egymással békében álló izraeli és a palesztin állam koncepcióját, amely az annapolisi keretben már csak kétállami megoldásként szerepelt. Ám ez a megoldás is lehetetlen, ha a palesztinoknak nincsen egységes vezetésük. Gázában a Hamasz, míg a Nyugati-parton a Fatah az úr. Az Obama-kabinet célul tűzte ki a palesztin egységkormány megalakítását. Jelenleg Kairóban folynak a tárgyalások, amelynek előfeltételeként Mahmúd Abbász, a PFSZ elnöke elengedte a börtönben fogva tartott Hamasz-tagokat a Nyugati-parton. Hogy ez megtörténik-e vagy sem, illetve milyen feltételekkel, még nem világos. Mindenesetre a Sarm el-Sejkben a palesztin gazdaság újjáépítésére a nyugati országok által felajánlott, 2,8 milliárd dollárból a Hamasz csak abban az esetben részesülhet, ha teljesíti a nemzetközi közösség feltételeit, és Izraelt elismeri zsidó államként.

Obama Mitchell szenátort nevezte ki közel-keleti megbízottjának, aki az észak-ír konfliktus rendezésében elévülhetetlen szerepet töltött be. Meg van győződve róla, hogy minden konfliktus rendezhető, csak szívósan törekedni kell a felek meggyőzésére. Mitchell bízik az egységkormányban, ám addig is, amíg ki nem derül, hogy nem lesz belőle semmi, a békeközvetítő Izraelt próbálja rávenni arra, hogy fagyassza be a ciszjordániai települések bővítését.

Új fejlemény viszont, hogy az Obama-kormány bojkottálja az április 20-25. között megrendezésre kerülő genfi konferenciát. Ez a 2001-ben megrendezett durbani antirasszista világkonferencia által eltelt időszakot tekinti át. Obama Felice Gaert és Betty Kinget Genfbe küldte, hogy a nyilatkozattervezetről tárgyaljanak. A küldöttek megbizonyosodtak, hogy a rasszizmus elleni küzdelem spanyolfala mögött anticionista, Izrael-ellenes, antiszemita és rasszista határozatot akarnak a résztvevők elfogadtatni, így Washington Izrael és Kanada példáját követve kivonult a konferencia előkészítő üléseiről. Megnyílt az út az európaiaik előtt, hogy kövessék amerikai szövetségesüket. A londoni, antiszemitizmust tárgyaló parlamentközi konferencián Olaszország és Nagy-Britannia képviselői bejelentették, hogy kormányuk mérlegeli a kivonulást, csak megvárják, mit tudnak az amerikaiak tenni. Ha Nicolas Sarkozy betartja egy éve tett ígéretét, hogy Párizs nem vesz részt antiszemita konferencián, akkor még az is lehetséges, hogy Európa egészében távolmarad a konferenciától.

Obamával nemcsak az amerikai elnök személye változott meg, de az amerikai külpolitika is egy másféle paradigma köré szerveződik. Afganisztánban a konszenzus alapján a konfrontáció folytatódik. Obama újabb 17 ezer katonát küld a térségbe. Irakból fokozatosan vonja ki az amerikai egységeket. Minden más helyen Obama megállapodásra törekszik. Külön kérdés, hogy ehhez a Netanjahu-kabinet hajlandó-e felkínálni a Golán-fennsíkot Szíriának, és államot adni a palesztinoknak, továbbá beletörődni abba, hogy Irán atombombát gyártson.

Néhány hónap múlva okosabbak leszünk.

Sztriptízbárban érhet véget a tengernagy karrierje

Szexbotrányba keveredett az izraeli haditengerészet parancsnoka. Eliezer Maromot (képünkön) egy elit Tel Aviv-i sztriptízbár vendégei ismerték fel, amint az előadás után az egyik fellépővel táncolt. A tengernaggyal szemben már korábban is felmerültek morális kifogások. Több parlamenti képviselő most azt követeli a hadsereg vezérkari főnökétől, hogy mentse fel beosztásából Maromot.
A Go-Go Girls bár alkalmazottai a Haarec című lapnak elmondták: a civilbe öltözött tengernagy rendszeres vendége volt a sztriptízklubnak. „Azt gondoltuk róla, hogy kínai vendégmunkás, és fogalmunk sem volt a katonai rangjáról” – mondta az egyik mixer. (Marom nagyszülei egyik ágon Kínából vándoroltak be.)
A haditengerészetnél korábban is tudtak Marom gyenge oldaláról. „Nem értem, hogy mi ütött belé – mondta az izraeli lapnak egy tiszt. – Olyan sokáig várt erre az állásra, miért nem volt képes kivárni azt a három évet, amíg lejár a megbízatása, és azt csinálhat, amit akar?”
Az 53 éves Marom vitatott személyiség a hadseregben: mindenki elismeri a tengerészeti és katonai képességeit (az ő vezetésével fogták el az iráni fegyvereket szállító Karine-A csempészhajót), de ennek ellenére egészen a közelmúltig jellembeli kifogások miatt nem kapott parancsnoki állást. Csak amikor a libanoni háború tengeri kudarcai után leváltották David Ben-Besht tengernagyot, kapott felkérést a flotta vezetésére.
Gavriel Askenázi vezérkari főnök először szóbeli figyelmeztetésben részesítette Maromot, azonban az izraeli hadsereg volt szóvivője, Nahman Sai képviselő és mások is azt követelik Askenázitól, hogy azonnal váltsa le a katonaságra szégyent hozó parancsnokot.
Tiltakozik a botrány miatt a sztriptízbár tulajdonosa is. Mint elmondta, eddig számos neves vendég fordult meg nála, mivel számítottak a diszkrécióra. Ennek most vége: lesifotós újságírók állnak lesben a klubnál, hogy újabb hírességeket kapjanak lencsevégre. (atv.hu)

Irán nem hátrál

Irán legfőbb vallási és politikai vezetője szerint Barack Obama amerikai elnök rossz utat követ – akárcsak elődje, George W. Bush – Izrael támogatásával. Ali Hamenei ajatollah úgy vélekedett, hogy a zsidó állam „rákos daganat”, és Palesztina megmentésére az egyetlen megoldást az ellenállás jelenti.
Hamenei szerint hiba lenne kijelenteni, hogy csak párbeszéd útján lehet a palesztinkérdést rendezni. Kijelentése minden bizonnyal csalódást okoz az amerikai kormányzatnak, amely párbeszédet próbál kialakítani Iránnal. Barack Obama kijelentette: törekszenek arra, hogy javítsák a két ország kapcsolatait, amelyek Bush elnöksége idején igen feszültté váltak.
Washington már korábban is arra szólította fel Teheránt, hogy adja fel a közel-keleti béketeremtéssel szembeni álláspontját, és állítsa le a libanoni síita Hezbollah és a palesztin radikális Hamasz támogatását. Irán szerint ezek a szervezetek csupán a palesztin földek törvénytelen megszállása ellen küzdenek. Teherán nem ismeri el Izrael jogát a létezésre.
Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnök 2005-ben azt mondta, hogy Izraelt le kell törölni a térképről, ami Nyugaton nagy felháborodást váltott ki. Ugyanő nemrég azonban úgy nyilatkozott, hogy Irán üdvözölné a párbeszédet az Egyesült Államokkal, feltéve, ha megvan a kölcsönös tisztelet egymás iránt.

Olvasson tovább: