Kereső toggle

Hontalanok országa

Újra kudarcot vallottak a békefenntartók

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Humanitárius katasztrófa árnya vetült ismét a közép-afrikai Kongóra. Az
Afrika zöld szíveként emlegetett óriási, 905 négyzetmérföld területű államban
kiújult etnikai háború megfékezésére az angol és a francia külügyminiszter is
azonnal a térségbe utazott. A közvetítés első számú célja, hogy a
tárgyalóasztalhoz tereljék vissza a jelenleg harcoló feleket, és ezzel
megakadályozzák a konfliktus eszkalálódását a kongói hadsereg és a tuszi
gerillatábornok, Laurent Nkunda milíciái között.

1996-ban a kongói központi hatalom összeroppant, és regionális háborúba
sodródott, ami 1998-ban ismét kitört, amikorra a kongói vezetés már fél tucat
afrikai országot is bevont a háborúba. A két háború több mint ötmillió áldozatot
követelt, ami a második világháború óta a legmagasabb szám.

Most újra fennáll a veszélye, hogy Kongó háborúba manőverezi magát, amiből
ezúttal sem fognak kimaradni a szomszédos államok. Ez az oka annak, hogy egy
bozótharc jellegű afrikai katonai konfliktus első hírére a helyszínen teremtek
az ENSZ, az USA, Anglia és Franciaország legmagasabb rangú diplomatái. Kongó
Észak-Kivu tartományának Goma nevű fővárosában saját jelenlétükkel kívánják
elejét venni, hogy a lázadó Nkunda tábornok kezére jusson a stratégiai
település. A Gomát körülvevő hegyek feletti ellenőrzést stabilan kezükben tartó
lázadó gerillák ugyanis meghátrálásra kényszerítették a kongói hadsereget, és a
várost is bevették volna, ha nem hirdetnek tizenegy órás tűzszünetet a múlt
héten.

Mindez azután történt, hogy két évvel ezelőtt Kongóban általános választásokat
tartottak, amely az eddigi legdrágább afrikai választás volt, és csakis külső
államok anyagi támogatásával jöhetett létre. A 17 ezer ENSZ-békefenntartó
jelenléte – a világszervezet egy országba delegált legnagyobb katonai
kontingense – sem volt elég a stabilitás fenntartásához. Érthető, miért mondja a
belga Ghent Egyetem professzora, Koen Vassenroot: „az okozott politikai kár
óriási”.

Ennél is húsba vágóbb viszont a menekültek helyzete, akiknek megóvása lenne
elvileg a világszervezet feladata. A békefenntartók azonban nem voltak képesek
megállítani a lázadó csapatok előrenyomulását, így azok elfoglalták a helyi
ENSZ-főhadiszállást, de képtelenek voltak megvédeni a civileket is. A helyieket
nemcsak a lázadóktól kellett volna megvédeniük, hanem a kormányzati kötelékben
harcoló megvadult katonáktól is, akik október utolsó napjaiban a visszavonulásuk
alatt fosztogattak, nőket erőszakoltak meg, és civileket gyilkoltak.

Egy személyes beszámoló szerint Gomában az ENSZ-állomáshelytől kevesebb, mint
három kilométerre lakó családot a távozó kormánykatonák fegyverrel arra
kényszerítettek, hogy pakolják fel értékeiket a katonai teherautóra. Miután ezt
megtették, a tizenhét éves Mercit, a család fiúgyerekét búcsúzásképpen a katonák
hátba lőtték. „Merci azért halt meg, mert egyetlen békefenntartó katona sem volt
a környéken” – írja a The New York Times napilap. „Teljesen magunkra hagytak
minket” – mondta Safi Dayoo hatgyermekes családanya, aki sok százezer társával
együtt egyik napról a másikra menekültté vált.

„Figyelemre méltó, hogy tizennégy évvel a ruandai tömeggyilkosságok után az ENSZ
békefenntartói ugyanúgy nem képesek megvédeni a civilek életét, mint akkor.
Minden védelemnyújtásról szóló nyilatkozat ellenére ez a helyzet, a
közép-afrikaiak számára ezek a nyilatkozatok nem jelentenek többet üres
kliséknél” – nyilatkozta a genocídiumok ellen fellépő amerikai Enough Project
(Elég Projekt) szervezet vezetője, John Prendergast.

Az ENSZ szerint nincs elég katonája a térségben. Gomában például csak 900
békefenntartó van, akiknek egyszerre kellene visszatartani a fővárost körülvevő
lázadó csapatokat, és rendőri feladatokat ellátni az utcákon. „Nyilvánvalóan
kevesen vagyunk. Ennél mi nem tudunk többet tenni” – nyilatkozta Alan Doss, az
ENSZ kongói missziójának vezetője.

A menekültáradat megindulása után a Gomától tíz kilométerre északra fekvő Kabati
átmeneti tábor létszáma ezer főről 50 ezerre nőtt. A menekültek nagy része egy
héten keresztül nem jutott élelemhez, miután otthonuk elhagyására kényszerültek.
Az ENSZ menekültügyi szervezete szerint összességében egymillió ember
kényszerült útnak indulni.

Kirobbanhat Afrika Nagy háborúja

A világ vezetői tartanak attól, hogy a kelet-kongói térségből kirobbanhat
Afrika „nagy háborúja”.

A lázadó tábornok, Nkunda jól képzett gerillacsapatai augusztus 28-án
indítottak offenzívát a kongói kormány ellen. Csapatai múlt hétre elérték a
tartományi fővárost, Gomát. Az ENSZ képviselői szerint a tuszi többségű ruandai
kormány is beavatkozott a katonai összecsapásokba, amikor tüzérségi lövegekkel
támadták a határ túloldaláról a kongói csapatokat, akik Nkunda csapatait
igyekeztek megfékezni. A kongói kormány korábban többször is vádolta Ruandát,
hogy katonai támogatásban részesíti a gerillacsapatokat vezető tuszi tábornokot.


A jelenlegi konfliktus táptalaja részben az 1994-ben végrehajtott ruandai
etnikai tisztogatás, részben a Kongói Demokratikus Köztársaságban 1996 és 2002
között dúló polgárháború. A ruandai tisztogatás áldozata 800 ezer tuszi és
mérsékelt hutu volt, akiket az akkor Ruandában hatalmon levő szélsőséges hutu
etnikumú vezetés szisztematikusan kiirtott. Miután a ruandai vezetés tuszi
befolyás alá került, a tisztogatások elkövetésével vádolt hutu csapatok egy
része a kelet-kongói régióba menekült, ahol a helyi kongói közösséget
terrorizálja. A renegát tuszi Nkunda tábornok szerint a központi kormány nem
tesz meg mindent, hogy a portyázó bevándorolt hutuk önkényeskedésétől megvédje a
kelet-kongói tuszikat. Ezek mellett az ásványi kincsekben és ércekben rendkívül
gazdag Kongó feletti ellenőrzés a konfliktus tétje. Mindkét harcoló fél a
jelentések szerint ezen természeti kincsek kontrollálásából fedezi hadi
kiadásait.

Olvasson tovább: