Kereső toggle

Luxusbázisok az olajdollárokból

Amerikai adópénzek Irakban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Terítéken az iraki támogatás kérdése az Egyesült Államokban. Amerika ugyanis
eddig több mint 30 milliárd dollárt költött el Irak rendbetételére. Miközben
pedig az amerikai költségvetés folyamatosan deficittel küzd, az iraki
államkasszában jelenleg közel 80 milliárd dollár többlet van a – támogatásokból
feljavított - olajkitermelésnek köszönhetően.

„Nincs szükségük több pénzre” – közölte a kongresszussal nemrég Stuart Bowen,
az iraki újjáépítés felügyelője. Miközben az iraki bankszámlák roskadoznak az
olajdollároktól, a bagdadi lakosság a nap jórészében nélkülözni kénytelen az
elektromos áramot, míg mások csak szennyezett csapvizet tudnak fogyasztani.
Bowen – némi szarkazmussal – ki is emeli második negyedéves jelentésében, hogy a
sok pénz ellenére „nehéz időket élnek, különösen, ami a pénzük elköltését
illeti”.

A kongresszus elé terjesztett 270 oldalas jelentés számításai szerint az
újjáépítés összesen 117,79 milliárd dollárba kerül. Mostantól azonban – írja a
jelentés – Bagdad is „elkötelezett a tehervállalásra”, méghozzá az amerikaiakat
megközelítő arányban. Az eddig jóváhagyott összegek az USA részéről 50,46
milliárd dollár, iraki oldalon 50,33, míg a nemzetközi felajánlások 17
milliárdot tesznek ki. Arról azonban egyelőre nincsenek adatok, hogy az irakiak
mennyit fizettek ki ebből valójában. Az mindenesetre ismert, hogy a nemzetközi
részből 2,5 milliárdot, az amerikai hányadból pedig 33,28 milliárdot használtak
fel.

„Ezt a pénzt azért kérjük, hogy az Egyesült Államokat bátorsággal szolgáló
katonáink hozzájussanak azokhoz a forrásokhoz, amire szükségük van, hogy
végrehajtsák a rájuk kiszabott feladatot” – érvelt Bush elnök, amikor az iraki
költségvetési tétel nagyságáról vitáztak tavaly év végén. Most azonban a
demokraták és a republikánusok is végre egyetérthetnek valamiben Irakot illetően:
több szenátor szerint elfogadhatatlan, hogy amerikai adófizetőknek olyan
projekteket kell finanszírozniuk, amit az irakiak képesek lennének maguk is
megfizetni. Ezen túlmenően azonban a csapatkivonás mellett érvelő demokraták
vesszőparipája továbbra is a túlköltekezés, a republikánusok viszont azt
sajnálják, hogy a sikersztorikat már nem értékeli ilyen objektíven a túloldal.


Eredmények pedig vannak. Pár hete adták át az egykor véres küzdelmek helyszínéül
szolgáló Bagdad határán fekvő Anbar tartományt, amely a 11. a felújított és
átalakított térségek sorában. David Petraeus, az Irakban állomásozó amerikai
haderő szeptember közepén leköszönt főparancsnoka Bagdad környékén tettre kész
civilekből polgárőrségeket hozott létre. A biztonság pedig jelentősen javította
a vállalkozói kedvet. „Ha az utcán nyugalom van, az üzlet is jobban megy” –
ismerte el egy helyi juice bár tulajdonosa, aki az általános békehangulatnak
köszönhetően már harmadik boltját tudta megnyitni. Aki hajlandó arra, hogy
megvédje lakókörnyezete biztonságát, annak havi 300 dollár üti a markát.
Ezenkívül pénz jár azért is, ha valaki az amerikai hadsereg ellen használatos
fegyvereket, illetve robbanószereket ad kézre.

A 4,62 milliárd dollár támogatás révén a napi áramszolgáltatás 12 százalékkal
nőtt az utóbbi negyedévben, habár ez még mindig csak a szükségletek felét
fedezi. 2,4 milliárd dollárt pumpáltak a vízszolgáltatásokba, így a vidéki
lakosság közel felének már van ivóvízellátása, habár Bagdad kétharmadának még
ezt nélkülöznie kell. A sokáig veszélyeztetett északi olajvezetékek védelmére 34
millió dollárból olyan védelmi rendszert építettek, melynek köszönhetően a
támadások idén gyakorlatilag megszűntek. Az iraki munka legfőbb ékköve – a
szintén északon fekvő – Kurdisztán. Az a hely, ahol éveken át Szaddám Huszein
iraki seregei állomásoztak, és a kurdok rendszeres kínzásainak színtere volt, ma
játszótér, amely ápolt, füves területen fekszik. Az amerikai hírcsatornák nem
győzik hangsúlyozni, hogy a kurdok mennyire hálásak nekik. Számukra Szaddám
eltávolítása új életet, szabadságot és demokráciát jelentett.

Ami pedig az árnyoldalt illeti: a közel 2 milliárd dollárt érő olajipari
fejlesztések ellenére, a jelenlegi kitermelés még mindig elmarad a háború előtti
szinttől (napi 2,58 millió hordó). Az utóbbi hónapok termelése már elérte a napi
2,43 millió hordót. Az olaj közelsége azonban még a hadseregnek sem jelent
előnyt. Míg az amerikai haderő a szabadpiaci áron jut az olajhoz, addig az iraki
kormány a piaci ár felén, „belső áron” kalkulál. Ami számokkal kifejezve annyit
jelent, hogy a tervezett 35 milliárd dolláros nemzeti bevétel helyett, most
60-at könyvelhetnek el, míg a katonák havi 153 millió dollárt kénytelenek
fizetni a fekete aranyért.

Jelenleg több tucat katonai bázisa van Irakban az Egyesült Államoknak. Ezek
közül némely felér egy komplett városnegyeddel: uszodákkal, bowlingpályákkal,
bevásárlóközponttal. Ezek is több milliárd dolláros tételek, és igencsak szúrják
az otthoni adófizetők szemét. Kisebb pénzügyi bukás volt a sorban, hogy 40
millió dollárt költöttek egy Diyala-i börtönre, amit – állítólag – be sem
fejeztek. A történet egyik legsötétebb része viszont a Pentagonhoz kötődik. A
védelmi minisztérium mintegy 8,2 milliárd dollárt fizetett ki az iraki haderőnek
különféle anyagokat szállító és szolgáltatásokat biztosító amerikai és iraki
cégeknek. Ebből 7,8 milliárddal azonban nem tudott a törvényeknek megfelelően
elszámolni. A demokraták szerint a hadsereg káros módon függ az alvállalkozóként
dolgozó magáncégektől, és ez a korrupció melegágya.

Monumentális építkezések

2004-ben az Egyesült Államok hatalmas munkálatokba kezdett, hogy Bagdadban a
Tigris folyó partján egy erődszerű nagykövetségi épületegyüttest építsen fel és
működtessen.

A létesítmény, amelyet „Bagdad nagykövetségnek” neveznek, kategóriájában a
legnagyobb a világon: a területe akkora, mint a Vatikánváros, és 5500 ember
elhelyezésére alkalmas. A nagykövetségi komplexum 41 hektáron terül el, és 21
épületet foglal magába. A hatalmas épületegyüttes mellett eltörpülnek a más
országokban lévő amerikai nagykövetségek, amelyek átlagosan 4 hektárt foglalnak
el. A bagdadi követség saját hadsereggel rendelkezik és a víz-, valamint az
energiaellátása is független a környezetétől. A USA Today beszámolója szerint „A
Tigris folyó partján épült monumentális új nagykövetséget arra tervezték, hogy
teljesen önellátó és független legyen a megbízhatatlan iraki közellátástól. A 41
hektáros komplexum – amelynek a területe 80 futballpályának felel meg – két
hivatali épületet foglal magába, (az egyik a jövőben iskolai célokat szolgál
majd) továbbá hat lakóépületet, tornatermet, uszodát, éttermet és saját erőművet,
valamint egy víztisztító létesítményt. (Az átlagos bagdadi otthonokban naponta
mindössze négy órát van áram.) Az iraki amerikai nagykövetség már jelenleg is
1000 főt foglalkoztat, többet, mint az Egyesült Államok bármilyen más
nagykövetsége” – írja az amerikai napilap.

Olvasson tovább: