Luxusbázisok az olajdollárokból

„Nincs szükségük több pénzre” – közölte a kongresszussal nemrég Stuart Bowen, az iraki újjáépítés felügyelője. Miközben az iraki bankszámlák roskadoznak az olajdollároktól, a bagdadi lakosság a nap jórészében nélkülözni kénytelen az elektromos áramot, míg mások csak szennyezett csapvizet tudnak fogyasztani. Bowen – némi szarkazmussal – ki is emeli második negyedéves jelentésében, hogy a sok pénz ellenére „nehéz időket élnek, különösen, ami a pénzük elköltését illeti”.
A kongresszus elé terjesztett 270 oldalas jelentés számításai szerint az újjáépítés összesen 117,79 milliárd dollárba kerül. Mostantól azonban – írja a jelentés – Bagdad is „elkötelezett a tehervállalásra”, méghozzá az amerikaiakat megközelítő arányban. Az eddig jóváhagyott összegek az USA részéről 50,46 milliárd dollár, iraki oldalon 50,33, míg a nemzetközi felajánlások 17 milliárdot tesznek ki. Arról azonban egyelőre nincsenek adatok, hogy az irakiak mennyit fizettek ki ebből valójában. Az mindenesetre ismert, hogy a nemzetközi részből 2,5 milliárdot, az amerikai hányadból pedig 33,28 milliárdot használtak fel.
„Ezt a pénzt azért kérjük, hogy az Egyesült Államokat bátorsággal szolgáló katonáink hozzájussanak azokhoz a forrásokhoz, amire szükségük van, hogy végrehajtsák a rájuk kiszabott feladatot” – érvelt Bush elnök, amikor az iraki költségvetési tétel nagyságáról vitáztak tavaly év végén. Most azonban a demokraták és a republikánusok is végre egyetérthetnek valamiben Irakot illetően: több szenátor szerint elfogadhatatlan, hogy amerikai adófizetőknek olyan projekteket kell finanszírozniuk, amit az irakiak képesek lennének maguk is megfizetni. Ezen túlmenően azonban a csapatkivonás mellett érvelő demokraták vesszőparipája továbbra is a túlköltekezés, a republikánusok viszont azt sajnálják, hogy a sikersztorikat már nem értékeli ilyen objektíven a túloldal.
Eredmények pedig vannak. Pár hete adták át az egykor véres küzdelmek helyszínéül szolgáló Bagdad határán fekvő Anbar tartományt, amely a 11. a felújított és átalakított térségek sorában. David Petraeus, az Irakban állomásozó amerikai haderő szeptember közepén leköszönt főparancsnoka Bagdad környékén tettre kész civilekből polgárőrségeket hozott létre. A biztonság pedig jelentősen javította a vállalkozói kedvet. „Ha az utcán nyugalom van, az üzlet is jobban megy” – ismerte el egy helyi juice bár tulajdonosa, aki az általános békehangulatnak köszönhetően már harmadik boltját tudta megnyitni. Aki hajlandó arra, hogy megvédje lakókörnyezete biztonságát, annak havi 300 dollár üti a markát. Ezenkívül pénz jár azért is, ha valaki az amerikai hadsereg ellen használatos fegyvereket, illetve robbanószereket ad kézre.
A 4,62 milliárd dollár támogatás révén a napi áramszolgáltatás 12 százalékkal nőtt az utóbbi negyedévben, habár ez még mindig csak a szükségletek felét fedezi. 2,4 milliárd dollárt pumpáltak a vízszolgáltatásokba, így a vidéki lakosság közel felének már van ivóvízellátása, habár Bagdad kétharmadának még ezt nélkülöznie kell. A sokáig veszélyeztetett északi olajvezetékek védelmére 34 millió dollárból olyan védelmi rendszert építettek, melynek köszönhetően a támadások idén gyakorlatilag meg­szűn­tek. Az iraki munka legfőbb ékköve – a szintén északon fekvő – Kurdisztán. Az a hely, ahol éveken át Szaddám Huszein iraki seregei állomásoztak, és a kurdok rendszeres kínzásainak színtere volt, ma játszótér, amely ápolt, füves területen fekszik. Az amerikai hírcsatornák nem győzik hangsúlyozni, hogy a kurdok mennyire hálásak nekik. Számukra Szaddám eltávolítása új életet, szabadságot és demokráciát jelentett.
Ami pedig az árnyoldalt illeti: a közel 2 milliárd dollárt érő olajipari fejlesztések ellenére, a jelenlegi kitermelés még mindig elmarad a háború előtti szinttől (napi 2,58 millió hordó). Az utóbbi hónapok termelése már elérte a napi 2,43 millió hordót. Az olaj közelsége azonban még a hadseregnek sem jelent előnyt. Míg az amerikai haderő a szabadpiaci áron jut az olajhoz, addig az iraki kormány a piaci ár felén, „belső áron” kalkulál. Ami számokkal kifejezve annyit jelent, hogy a tervezett 35 milliárd dolláros nemzeti bevétel helyett, most 60-at könyvelhetnek el, míg a katonák havi 153 millió dollárt kénytelenek fizetni a fekete aranyért.
Jelenleg több tucat katonai bázisa van Irakban az Egyesült Államoknak. Ezek közül némely felér egy komplett városnegyeddel: uszodákkal, bowlingpályákkal, bevásárlóközponttal. Ezek is több milliárd dolláros tételek, és igencsak szúrják az otthoni adófizetők szemét. Kisebb pénzügyi bukás volt a sorban, hogy 40 millió dollárt költöttek egy Diyala-i börtönre, amit – állítólag – be sem fejeztek. A történet egyik legsötétebb része viszont a Pentagonhoz kötődik. A védelmi minisztérium mintegy 8,2 milliárd dollárt fizetett ki az iraki haderőnek különféle anyagokat szállító és szolgáltatásokat biztosító amerikai és iraki cégeknek. Ebből 7,8 milliárddal azonban nem tudott a törvényeknek megfelelően elszámolni. A demokraták szerint a hadsereg káros módon függ az alvállalkozóként dolgozó magáncégektől, és ez a korrupció melegágya.