Kereső toggle

Bővülő unió

Egyelőre gyakorlati kérdésekkel foglalkozik az újonnan megalakult Mediterrán Unió

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nicolas Sarkozy francia elnök komoly diplomáciai eredményt ért el a
hétvégén: a Grand Palais-ben sikerült egy asztalhoz ültetnie 43 ország vezetőit,
hogy a Mediterrán Unió kérdéséről tárgyaljanak. A diplomáciai csúcstalálkozón,
amelyre egy nappal a francia nemzeti ünnep előtt került sor, az EU tagállamainak
vezetőin kívül részt vett a mediterrán régió szinte összes vezetője, Moamer
Kadhafi líbiai elnököt leszámítva, aki régóta ellenzője a Barcelona-projektnek
is nevezett kezdeményezésnek.

Tekintettel arra, hogy a Mediterrán Unió megalakítása Nicolas Sarkozy fő
diplomáciai céljainak egyike volt – a megválasztását követő győzelmi beszédében
az Egyesült Államokkal való kapcsolat helyreállítása mellett ezt jelölte meg
egyik legfontosabb külpolitikai céljaként – a francia vendéglátók semmit sem
bíztak a véletlenre. Mintegy 18 ezer rendőr vigyázott a rendre és a 43 ország
vezetőinek a biztonságára, a protokollosok pedig úgy alakították ki az
ülésrendet, hogy Szíria és Izrael vezetői ne kerüljenek túlságosan közel
egymáshoz. Mindezek ellenére a palesztin és a szíriai vezetők diszkréten
elkomorodtak, amikor Ehud Olmert emelkedett szólásra, a találkozó azonban
incidens nélkül ért véget, Nicolas Sarkozy legnagyobb örömére. A francia elnök
nem is titkolta elégedettségét, hiszen az a tény, hogy a Közel-Kelet és Európa
vezetőit sikerült egy asztalhoz ültetni, önmagában is hatalmas diplomáciai
siker. Mindemellett sikerült megvalósítani a konkrét célt is, a Mediterrán Unió
megalakítását.

„Azért, hogy a jövő a béke jövője legyen, az igazság jövője, a haladás jövője,
arra van szükség, hogy minden ország erőfeszítéseket tegyen, úgy, ahogyan az
európai országok erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy véget vessenek a
háború és erőszak végzetes láncolatának. Együtt leszünk sikeresek, vagy együtt
bukunk” – nyilatkozta a találkozó kapcsán a francia elnök, akinek nem titkolt
célja, hogy a Mediterrán Unió a közel-keleti békefolyamat motorja legyen.

A BBC értékelése szerint a Bush-kormányzat hátralevő hónapjaiban Franciaország
és Sarkozy megpróbálhatja befolyásolni a közel-keleti folyamatokat, de végül a
Fehér Ház új lakója fogja eldönteni az új irányvonalat.

A Mediterrán Unió megalakítása szinte „gyanúsan” békés hangulatban zajlott,
aminek egyik eredménye, hogy Libanon és Szíria újra felvette a diplomáciai
kapcsolatot, amely 2005-ben Rafik Hariri libanoni miniszterelnök meggyilkolása
után szakadt meg. Mindeközben Ehud Olmert izraeli miniszterelnök kijelentette:
sosem álltak közelebb az izraeli–palesztin békéhez, mint most. Ez utóbbiban
valószínűleg Mahmúd Abbász palesztin elnök is egyetértett, aki Ehud Olmerttel a
legnagyobb egyetértésben parolázott a francia elnökkel.

Annak érdekében, hogy a kezdeményezés ne valljon rögtön az elején kudarcot, az
új unió többnyire gyakorlati kérdések megoldásán dolgozik a közeljövőben. Az
egyik ilyen prioritás a mediterrán térség környezetszennyezésének megállítása: a
térségben zajlik például a világ kőolajszállításának 28 százaléka. Tekintettel
arra, hogy a Mediterrán Unió egyik célja a regionális kohézió és integráció
bátorítása, a célul kitűzött következő feladat a Mauritániát, Marokkót,
Algériát, Tunéziát és Líbiát összekötő Magreb Arab Autópálya megépítése. Ez a
projekt annak fényében is kiemelkedő, hogy jelen pillanatban a Nyugat-Szahara
fölötti viták miatt zártak a határok Algéria és Marokkó között.

A Mediterrán Unióban részt vevő európai és közel-keleti országok energiaügyi
kérdésekben is együttműködnek majd, az EU napelemek által termelt áramot,
valamint gázt importálna az észak-afrikai államoktól. A Mediterrán Unió oktatási
kérdésekben is tervez együttműködést a közeljövőben. Elsőként az
Erasmus-hálózathoz hasonló projekt keretében a déli államok diákjai tanulhatnak
az északi, vagyis az EU-t tagállamok egyetemein.

Lendületben

Nicolas Sarkozy a nemzeti ünnep alkalmából becsületrenddel tüntette ki a
gerillák fogságából mintegy tíz nappal korábban szabadult Ingrid Betancourt-t.

Sarkozy szemmel láthatólag belejött a „szabadító” szerepbe, Betancourt
kitüntetése után ugyanis kifejtette, hogy sok még a fogoly, akik szabadulásra
várnak: „Ingrid most szabad, de még vannak mások, akiket ki kell szabadítani…
mint például Salit közlegény, akinek az érdekében cselekedni fogunk, két év telt
el ugyanis anélkül, hogy a családja híreket kapott volna felőle. Sokat
beszéltünk róla a Mediterrán Unió tárgyalásain.”

A két évvel ezelőtt a Hamasz által elrabolt Gilad Salit francia
állampolgársággal is rendelkezik, ez az oka annak, hogy Franciaország és az
Európai Unió is tárgyalásokat folytat szabadon bocsátása érdekében.

Olvasson tovább: