Kereső toggle

Tűz és víz

Változás: előre vagy hátra?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ötvennégy kemény megmérettetés után lezárult az elnökségért folyó küzdelem
hosszúra nyúlt előválasztási szakasza. Az utolsó fordulóban Dél-Dakotában
Hillary Clinton, Montanában pedig Barack Obama diadalmaskodott, aki ezzel
biztosra veszi, hogy ő lesz a Demokrata Párt jelöltje a novemberi választáson.
Clinton lapzártánk után jelenti be további terveit, azt azonban leszögezte, hogy
a párt érdekei alapján hozza meg döntését. Bár mindkét párt jelölőgyűlése
hátravan még, Obama és McCain már belevetették magukat az egymás elleni
küzdelembe, mely egészen novemberig tart majd.

Bármelyik jelölt is nyer novemberben, mindenképpen történelmi pillanat lesz
az Egyesült Államokban. McCain mindenidők legidősebb elnöke, Obama pedig az
Egyesült Államok első színesbőrű vezetője lenne (Hillary Clinton pedig az első
női alelnök lenne, amennyiben összejön a sokak által szorgalmazott – mások
szerint azonban egymást gyengítő – párosítás.)

A kampány során a nehéz helyzetben lévő gazdaság, az iraki háború kérdései
fognak döntő szerepet játszani, de egyes vélemények szerint meghatározó tényező
lesz a kor és a bőrszín is. Az amerikaiak két egymással szöges ellentétben álló
személy közül választhatnak. A tapasztalatot képviselő McCain és a változást
hangsúlyozó Obama ugyanis minden tekintetben különböznek: teljesen más
ideológiát képviselnek, más az élettörténetük, más a kinézetük, és eltérő
tapasztalattal rendelkeznek.

A hetvenegy éves McCain katonai neveltetésben részesült. Veterán pilóta és
vietnámi háborús hősként is tisztelik, mivel a harcok során fogságba esett és öt
évet töltött a vietkongok poklában. 1982-ben a kongresszus tagjává választották,
majd 1986 óta szenátor. Politikai szerepvállalásában független gondolkodóként
tartják számon, aki a pártok határvonalait is átlépi az együttműködés érdekében
és harcol a reformokért.

A mostani kampányban olyan jelöltnek mutatja magát, aki megfelelő tapasztalattal
és tudással rendelkezik ahhoz, hogy az ország bajait orvosolni tudja.
Külpolitikai terveiben igyekszik eloszlatni az Obama-tábor vádját, akik szerint
megválasztása egy harmadik Bush-ciklust jelentene. Valójában azonban a jelenlegi
elnök nyomvonalát követi, igaz, jobban és hatékonyabban szeretné folytatni a
terrorizmus elleni harcot. Az arizonai szenátor támogatja az Irakban állomásozó
csapatok létszámának növelését, ellenzi a csapatkivonást, Irán ellen pedig
keményebb szankciókat sürget.

McCain a gazdasággal kapcsolatosan a szabad kereskedelem szószólója, és
támogatja Bush adócsökkentési programjának kiterjesztését, amely a jelenlegi
gazdaságpolitika alapja.

A pazarló kormányzati kiadásokkal szemben azonban harcot hirdetett. Az
egészségügyi ellátásra vonatkozóan a szabadpiaci megközelítést javasolja, és
ellenzi az abortuszt.

Ellenfele, a negyvenhat éves Obama kenyai apa és kansasi anya gyermekeként
született, és az Egyesült Államokon kívül, Indonéziában, valamint Hawaiin nőtt
fel. A Harvard Egyetemen végzett, majd Chicagóban aktivistaként tevékenykedett.
A szenátusban mindössze három és fél éve tevékenykedik, ahol ellenezte Bush
befektetésekre vonatkozó adócsökkentési programjának kiterjesztését, a
szabadkereskedelmi megállapodás megkötését Közép-Amerikával, az északi
sarkkörnél végzett fúrásokat, valamint ellene szavazott annak a két bírónak,
akiket Bush elnök a Legfelsőbb Bíróságba jelölt.

Az illinois-i szenátor nem ért egyet a társadalombiztosítás privatizálásával, de
támogatja az abortuszhoz való jogot. Az iraki háborút már a kezdetektől
ellenezte, és kampánya során több ízben követelte a csapatkivonást.

A külpolitikát illetően a héten már komoly párbajra került sor a jelöltek
között. McCain a befolyásos amerikai izraeli lobbicsoport, az AIPAC
kongresszusán kifejtette, hogy Obama külpolitikája mennyire hátrányosan érintené
Izraelt.

McCain szerint demokrata ellenfelének törekvése, hogy Amerika ellenségeivel is
tárgyaljon, megfontolatlan és nem hatékony program. Az Irakból történő
csapatkivonás pedig veszélybe sodorná a zsidó államot. A republikánus szenátor
Iránnal szemben egy globális pénzügyi kampányt javasolt, hasonlót ahhoz, amivel
Dél-Afrikát az apartheidrendszer felszámolására tudták kényszeríteni.

A szankciók során komoly mértékben korlátoznák az iráni gázimportot, kivonnák a
tőkét olyan cégekből, melyek Iránnal üzletelnek, és megtagadnák a beutazási
vízumokat az iráni rendszer támogatóitól. Emellett pénzügyi fellépést javasol az
Iráni Központi Bankkal szemben, mely véleménye szerint a terrorizmust és a
fegyverkezést támogatja. McCain amiatt is bírálta Obamát, hogy nem támogatta azt
a kezdeményezést, mely alapján az iráni Forradalmi Gárdát terrorszervezetnek
minősítették volna.

Obama kampánya ezzel szemben azt hangsúlyozza, hogy McCain valójában makacsul
ragaszkodik ahhoz, hogy egy veszélyes és bukott külpolitikát folytasson, amely
jelentősen árt mind az Egyesült Államok, mind pedig Izrael biztonságának.
Továbbá azt is hozzátették, hogy a Bush-kormány alatt Irán jócskán előrehaladt
atomprogramjával, és kiterjesztette befolyását a térségben olyan
terrorcsoportokon keresztül, mint a Hamasz és a Hezbollah.

Az Obama-stáb egyébként pontosított korábban megfogalmazott álláspontján.
Ezek szerint nem folytatná Bush azon politikáját, mely alapján nem hajlandó
bizonyos nemzetekkel tárgyalni, de – mint fogalmaztak – ez nem jelent
feltétlenül elnöki szintű érintkezést Irán vagy más országok vezetőivel. McCain
azonban úgy véli, hogy téves feltételezés, miszerint Irán azért próbál
atomfegyvert előállítani, mert az Egyesült Államok nem folytat vele elnöki
szinten tárgyalásokat. Az arizonai szenátor rámutatott arra, hogy a
Clinton-kormány két éven át próbálta felvenni a párbeszédet az iszlám
köztársasággal, mely során némely szankciókat fel is függesztett. Az
erőfeszítések azonban eredménytelenül zárultak.

A Forradalmi Gárdával kapcsolatosan Obama stábja elmondta, hogy jelöltjük
támogatta a terrorista minősítést, a javaslatban azonban nem értett egyet azzal,
hogy az Irakban állomásozó csapatok létszámát az iráni fenyegetéshez kötik. A
stáb leszögezte, Obama keményebb szankciókat sürgetett Iránnal szemben, és
támogatta azt a beadványt is a Szenátusban, mely a pénzügyi tőke kivonását
javasolta, és melyet a republikánusok akadályoztak meg.

A közvélemény-kutatások McCain előnyét mutatják a tapasztalat és a
nemzetbiztonság terén. Azonban kérdéses, hogy ezek a tényezők mennyire
számítanak a novemberi választásokon, mivel idén a szavazók körében a gazdasági
helyzet eddig nagyobb jelentőséget kapott, mint a terrorizmus elleni küzdelem.
Egy nemrégiben végzett Gallup-felmérés pedig azt is kimutatta, hogy az
amerikaiak többsége jó ötletnek tartaná, ha az elnök az Egyesült Államok
ellenségeinek tartott országok vezetőivel találkozna. Tíz megkérdezett közül
hatan pozitívan fogadnák, ha az iráni elnökkel ülne le tárgyalni. A legtöbb
demokrata és független, de még a republikánusok közel fele is támogatna egy
ilyen lépést.

Olvasson tovább: