Kereső toggle

Európa vezetőt akar

Brüsszel mindent kész beáldozni a szerződésért

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A franciák és a németek nyomást gyakorolnak az írekre, hogy gondolják át még
egyszer a lisszaboni szerződés kérdését, és tartsanak újabb népszavazást. A
luxemburgi miniszterelnök egyenesen összeurópai referendumot szeretne rendezni,
hogy a többek között uniós elnöki posztot létrehozó dokumentum még a 2009-es
európai parlamenti választások előtt életbe lépjen. Az írek szerint a
reformterveket csak úgy lehet megmenteni, ha országuk külön garanciákat és
engedményeket kap.



Euroszkeptikus európai parlamenti képviselők követelik az ír „nem” tudomásul
vételét

Miközben folyik a huzavona, az üzleti világ nagyágyúi és az EU olyan külső
partnerei, mint Oroszország, úgy vélik, hogy a helyzet azt sugallja: az unió
nincs a helyzet magaslatán. Mások szerint viszont igenis működőképes, és nem
okoz nagyobb érvágást a reformok elmaradása.

Mivel az EU soros elnökségét Franciaország veszi át július 1-jétől, Nicolas
Sarkozy, úgy tűnik, küldetésének tartja az „EU megmentését”. Több európai
politikussal egyetértésben azt sürgeti, hogy minél előbb rendezzék az ír „nemek”
ügyét, hogy a reformszerződés még a 2009-es európai parlamenti választások előtt
életbe léphessen. Sarkozy Merkel kancellárasszonnyal együtt igyekezett nyomást
gyakorolni Írországra és potenciális szövetségeseire, azt sugallván, hogy az EU
további bővítése véget érhet, ha a lisszaboni szerződés nem lép életbe. Az ír
kormány az Európai Tanács következő, október 15-ei csúcstalálkozójáig dönthet
arról, mikor és milyen lépéseket kíván tenni.

Az elemzők szerint a népszavazás határozott eredményéből és a szavazók magas
számából ítélve igen csekély esély van arra, hogy az írek igennel szavaznak
legközelebb – valószínűleg már csak dacból sem tennék ezt meg. Egyesek a jövő
tavaszt rebesgetik egy újabb lehetséges referendum időpontjaként, de az ír
kormány szerint pozitív eredményre csak akkor lehet számítani, ha országuk
garanciákat és engedményeket kap. Referendumra az íreknél egyébként azért van
szükség, mert alkotmányuk szavazást ír elő minden olyan szerződést illetően,
amely valamely jogkört európai hatáskörbe utalna át.

Az igényelt garanciák közé tartozna az ország semlegességének megtartása arra az
esetre, ha létrejönne egy európai fegyveres haderő, továbbá annak biztosítása,
hogy az íreknek mindenképpen lehessen egy biztosa, illetve hogy maguk
határozhassák meg a vállalati adókulcsokat és az abortusztörvényeket. „Az
Európai Tanács nem határozott meg számunkra egy szigorú határidőt vagy egy B
vagy C tervet – jelentette ki az ír kormány egyik hivatalnoka. – Ez igen
megnehezítette volna a dolgunkat. Most arra várnak, hogy részletesen elemezzük,
hogyan tovább.”

Mindeközben több neves európai cég aggodalmát fejezte ki, hogy az ír „nem”
gyengíti az unió globális pozícióját a Közel-Kelettel, Oroszországgal és
Ázsiával szemben. Szerintük a természeti erőforrásokért, különösen az olajért
folyó küzdelemben Európa az ilyen jellegű huzavonákkal gyengíti a pozícióit a
világpiacon Kínával vagy Amerikával szemben. Az osztrák ÖMV vezetője, Wolfgang
Ruttenstorfer szerint például „nem jó, ha a németek és a franciák, meg az
olaszok közvetlenül tárgyalnak az oroszokkal, a kazahokkal vagy más országokkal
az energiakérdéseket illetően. Jobb lenne, ha közös európai fellépés és
kapcsolatteremtés indulna be ezekkel az országokkal”.



Brian Cowen ír miniszterelnök

Az Európa egyik legnagyobb vállalatának számító Siemens vezetője, Peter
Löscher szerint a helyzet nem túl kedvező az üzleti világ számára. „Nagyon
fontos lenne, hogy az EU erős legyen, de jelen pillanatban nem az. A szerződés
alapvető lenne, de majd meglátjuk, mi lesz ebből.” A világ második legnagyobb
sportszerkereskedőjének, az Adidasnak a vezetője, Herbert Hainer úgy véli, hogy
a jelenlegi helyzet még nem az EU végét jelenti. „De cégünk és az európai
üzletemberek mindenképpen erős eurót és erős európai piacot szeretnének.” Hainer
szerint az erős Európa hiánya árt az üzletnek az amerikai és az ázsiai piaccal
való versenyben.

Az unió vezetői közben tárgyalásokra készülődnek Oroszországgal is, amellyel egy
1997-es paktumot kívánnak felcserélni egy hosszú távú partnerségi
megállapodással. Az orosz fél a mostani fejlemények láttán óvatos, ámbár némi
élcet sem nélkülöző megállapításokat tett: „Őszintén remélem, hogy uniós
partnereink kiutat találnak az újabb patthelyzetből” – nyilatkozta Vlagyimir
Csizov, Oroszország uniós nagykövete a Financial Timesnak. „A helyzet nem
egészen az EU erejéről tanúskodik, de természetesen szorosan nyomon követjük
majd az eseményeket.”

Az EU és Oroszország egyébként egymáshoz viszonylag közeli álláspontokat
képvisel a közel-keleti kérdéseket illetően, de például Koszovó függetlenségét
illetően komoly nézeteltérés bontakozott ki, és néhány korábbi szovjet
köztársaság, például Grúzia és Ukrajna kérdésében sem egységes az álláspont a
két fél között. Csizov ugyanakkor hozzátette: „Készek vagyunk az EU-val
tárgyalni úgy, ahogy most van. Akár érvényes a lisszaboni szerződés, akár nem,
az EU mindenesetre létezik. Persze ha a szerződés hatályba lépne, és világosabb
lenne, hogy az unió hogyan is szerveződik, számunka is könnyebb lenne
megállapodásról tárgyalni.”

Egyes elemzők szerint azonban ideje lenne elismerni, hogy a lisszaboni
szerződésnek befellegzett. Az Economist című brit lap vezércikke szerint nem
igaz az az érv, hogy az EU 27 tagállammal nem tud működni. Több tanulmány
ugyanis arra mutatott rá, hogy a kibővített unió az utóbbi időben hatékonyabb
volt, mint valaha. Ráadásul a lisszaboni szerződésben körvonalazott intézményi
reformok 2014-nél vagy legkésőbb 2017-nél előbb amúgy sem lépnének érvénybe. Az
elemzés szerint az EU-nak a szerződés helyett olyan sürgősebb ügyekre kellene
koncentrálnia, mint az energiakérdés, a klímaváltozás, a bevándorlás, a későbbi
bővítés és a külső partnerekkel, például Oroszországgal való kapcsolatépítés.

Olvasson tovább: