Kereső toggle

Terjeszkedés délre

Az EU és a mediterrán térség

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az EU bővítése Horvátország jövőbeni csatlakozásával jó ideig lezárulhat.
Némelyek sokkal grandiózusabb terveket szövögetnek, és az úgynevezett barcelonai
folyamat keretében az unió déli szomszédait szeretnék egy szövetségbe terelni. A
Bizottság most konkrét javaslatokkal állt elő.



Benita Ferrero-Waldner

„Mélyen el vagyunk kötelezve a földközi-tengeri térség iránt” – jelentette ki
Benita Ferrero-Waldner, az EU külügyi biztosa. Az Európai Bizottság konkrét
javaslatokat fogadott el a mediterrán térség és az EU közti kapcsolat
megújítására. Közeleg a francia elnökség időpontja, sőt már a szlovén elnökség
is a franciák aktív segítségével működik, és ez érződik is az unió politikai
irányvonalaiban. Amint arról már korábban is beszámoltunk, Nicolas Sarkozy
francia köztársasági elnök nagy álma az unió déli kiterjesztése, azaz a
földközi-tengeri térség országainak csatlakoztatása, ha nem is az Európai
Unióba, de valamiféle integrációs folyamatba. Az EU már 1995-ben, Barcelonában
elkezdett nyitni az észak-afrikai és közel-keleti országok felé, ez a szándék
azonban az unió keleti bővítése során a különféle politikai, gazdasági és
vallási megosztottságok zátonyain megfeneklett. Az Európai Bizottság idén május
20-án konkrét javaslatokkal állt elő az együttműködés bővítésére. Az
indítványban kétévente megtartott kormányfői csúcstalálkozók és miniszteri
szintű euro-mediterrán bizottsági ülések is szerepelnek. A közös projektek
előmozdítására közös titkárság felállítását és euro-mediterrán képviselőkből
álló állandó bizottság létrehozását is javasolják.

José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke a bizottsági javaslatokat döntő
fontosságúnak nevezte az EU és a mediterrán országok partneri kapcsolatában.
Barroso szerint a Földközi-tenger mindkét partján határozottabb politikai akarat
szükséges, hogy a kínálkozó lehetőséget megragadva „népeink, kultúráink és
vallásaink közötti megértést, békét és prosperitást erősítsük polgáraink
javára”. Nicolas Sarkozy álma egy mediterrán unió, amely földrajzi
elhelyezkedésük alapján tömörítené a Földközi-tenger partján elterülő EU- és
EU-n kívüli országokat. A történelmi előzmény megvan, hiszen a Római
Birodalomban az egész térség összetartozott Mare Nostrum (a mi tengerünk) néven.
Eredetileg a tengert nevezték így a rómaiak, később az egész térségre használták
az elnevezést. A birodalom szétesése után többen is megpróbálták Mare Nostrumot
feltámasztani, de eddig senkinek sem sikerült. Ez a térség ma már egy
politikailag, gazdaságilag és vallásilag mélyen megosztott régió, ez a
megosztottság pedig a tizenöt éve tartó barcelonai folyamatot újra és újra
ellehetetlenítette. Sarkozy abban bízik, hogy sikerül félretenni a politikai és
a vallási ellentéteket, és pusztán a földrajzi elhelyezkedés, valamint a
gazdasági érdekek mentén sikerül minden eddiginél szorosabb együttműködést
beindítani. Ez távolról sem jelentené, hogy az észak-afrikai vagy közel-keleti
államok csatlakoznának az EU-hoz, csupán a bilaterális kapcsolatokat felváltó,
erősebb partneri kapcsolatról lenne szó.



Az egykori Római Birodalom, a példa

Érdekes módon a németek támogatják a francia kezdeményezést, vélhetően azért,
mivel így Törökország EU-csatlakozását sikerülne a lehető leghosszabb ideig
elodázni. Némely kritikus szerint az egész terv csupán Törökország
távoltartásáról szól. Sarkozy a mediterrán együttműködést francia vezénylettel
képzeli el, amihez az olaszoknak és a spanyoloknak, a régió nagy
EU-tagállamainak nyilván van egy-két szava. Az euro-mediterrán együttműködés 39
állam több mint 750 millió lakosát érintené. Az Európai Bizottság 1995 óta, a
barcelonai folyamat keretében nem kevesebb, mint 15 milliárd eurót költött a
földközi-tengeri térség EU-n kívüli országaival történő szorosabb együttműködés
megteremtésére.

A térségben zömmel totalitárius rendszerek, illetve vallási diktatúrák működnek,
amelyek elvileg kizárnák az EU-val történő szoros együttműködést. Mi az oka,
amiért az áthatolhatatlannak tűnő politikai, vallási ellentétek ellenére keresik
a kapcsolódási pontokat?

A napokban Hágában az Európai Kongresszus 60. évfordulóján elhangzott beszédében
José Manuel Barroso A jövő Európájának építése címmel kijelölte az integráció új
politikai irányvonalát. Barroso Churchill hatvan évvel ezelőtt Hágában
elhangzott mondatával méltatta az eddigi integrációt, amely az egész európai
kontinens politikai térképét átrajzolta. Churchill az európai integráció híve
volt, ezért előszeretettel idézik a biztosok. „Kicsiny szikra gyullad, mely
lángra kap, és egyre fényesebben és erősebben izzik sok ország lakóinak a
szívében és elméjében…” Barroso rámutatott, hogy hatvan év után az európai
integráció az Atlanti-óceántól a Fekete-tengerig és a Földközi-tengertől a
Balti-tengerig terjed. Több mint ötven éve „az alapító atyák” az európai
integrációt a szén és acél együttműködéssel kezdték. Barroso szerint ennek
szellemében kell meghatározni az EU jövőbeni fő politikai orientációját. A
Bizottság elnöke szerint a jövőben az energia és a klímaváltozás alkotja az EU
legfőbb politikai irányvonalát. Ez lefordítva az olajra épülő gazdaság
modernizálását, illetve a gazdaság és a polgárok energiaszükségletének
biztosítását jelenti, garantálva ezzel a stabil, hosszú távú gazdasági
növekedést és a polgárok jólétét. Ezért is stratégiai jelentőségű az olajban
gazdag észak-afrikai és közel-keleti térséggel stabil, zökkenőmentes kapcsolat
kiépítése. Csak példaképpen: Líbia és Algéria jelentős kőolajkészletekkel,
Marokkó a világ legnagyobb foszfátlelőhelyeivel és parafakészletével
rendelkezik. 2008. július 13-án Párizsban A barcelonai folyamat: Unió a
földközi-tengeri térségért címmel tartanak csúcstalálkozót, ahol terítékre
kerülnek a Bizottság javaslatai.

A barcelonai folyamat

Az euro-mediterrán partnerség kezdete az 1995-ben Barcelonában elindított
folyamat, mely az EU és 12 érintett mediterrán ország (Algéria, Ciprus,
Egyiptom, Izrael, Jordánia, Libanon, Marokkó, Málta, Palesztin Nemzeti Hatóság,
Szíria, Törökország és Tunézia, valamint megfigyelõként Líbia) kapcsolatainak
keretéül szolgál. Ciprus és Málta idõközben csatlakozott az EU-hoz. (Forrás:
Kultúrpont Iroda
)

Olvasson tovább: