Kereső toggle

Elzavarták a Vörös Kent

Borisra szavaztak a londoniak

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Megalázó vereséget szenvedett a kormányzó brit Munkáspárt az angliai és a
walesi helyhatósági választásokon. A nyolc éve hatalmon lévő londoni
polgármestert, Ken Livingstone-t a sokak által „szerencsétlen bohócnak” titulált
Boris Johnson (képünkön) kiütötte a nye-regből. A győzelmi mámorban úszó toryk
úgy vélik, lassan, de biztosan eljön az ő idejük is.

A Munkáspárt negyven éve nem ért el ilyen rossz eredményeket: sokhelyütt
hagyományos erősségeit is elvesztette. A szavazók haragja megalázó csapást mért
Gordon Brown pártjára: a konzervatívok a szavazatok 44 százalékát zsebelték be,
de a Munkáspártot a maga 24 százalékával ezúttal még a rendszerint harmadikként
befutó Liberális Párt is leelőzte egy százalékkal. A 43 éves Boris Johnson
győzelme is sokkolóan hatott, hiszen London határozottan munkáspárti jelölt
mellett tette le voksát az utóbbi években.

Az elemzők szerint ez volt az első nagy megmérettetés a toryk új üdvöskéje,
David Cameron, és a mindössze tavaly június óta hatalmon lévő Gordon Brown
között. Az eredmények inkább szimbolikus jelentőséggel bírnak, hiszen a helyi
tanácsok a gyakorlatban kisebb hatalommal rendelkeznek csupán.

A brit szavazók azonban gyakran az ilyen választásokon „töltik ki haragjukat” a
kormányon.

Brown nyíltan elismerte: elkeserítő választási éjszakája volt. Hozzátette: az ő
feladata az, hogy meghallgassa a választókat és vezessen. Bár egyes
kommentátorok szerint az eredményeket látva a Munkáspárt vezetőségének fejében
megfordulhat Brown leváltásának gondolata, ez valószínűleg inkább csak
megosztottsághoz vezetne, ami a 2010-re tervezett országos választásokon biztos
győzelmet jelentene a toryk számára.

Patrick Dunleavy, a London School of Economics politikatudományi professzora
szerint azonban pánikra nincs ok: „Nehéz idők járnak a kormányra, de azért
annyira nem rossz a helyzet, hogy ne tudnának talpra állni, akár már 2009
tavaszára.”

David Cameron szerint a mostani győzelem nagy pillanat volt a toryk számára, és
az eredmények bebizonyították, hogy a konzervatívok készen állnak a győzelemre a
következő országos választáson. „Nem szeretném, ha bárki is azt gondolná, hogy
mi csak egy bukásra álló kormány hátán tudunk nyerni. Be akarom bizonyítani az
embereknek, hogy meg tudjuk valósítani az általuk remélt változásokat.” Józan és
megnyerő beszédben konstatálta győzelmét a médiasztárként számon tartott Boris
Johnson, London új polgármestere. Mint elmondta, tudja, hogy győzelme nem azt
jelenti, hogy London hirtelen konzervatív város lett, és tisztában van vele,
hogy sokan kétségbe vonják a képességeit – még azok között is, akik egyébként rá
szavaztak. Ám megígérte, hogy keményen megdolgozik majd a bizalmukért. Beszéde
végén hozzátette: „Holnap majd őrülten nekilátunk a munkának… de most előbb
iszunk egyet!”

Johnson, aki Etonban és Oxfordban tanult, újságíróként dolgozott a Spectator
magazinnál, a The Timesnál és a The Daily Telegraphnál. A politikai
vérkeringésbe 2001-ben került be, amikor képviselővé választották. Karrierjét
némileg megtépázta, amikor kiderült, hogy házasságtörő viszonyt folytatott egy
újságírónővel, amit következetesen tagadott, ám később mégis bebizonyosodott,
hogy hazudott. Nemrégiben David Cameron „fedezte fel” újra.

A négygyermekes Johnson elhamarkodott kijelentéseivel időről időre bajba sodorta
magát. Egyszer kijelentette, hogy a tory szavazóknak „nagyobb esélyük van arra,
hogy BMW-jük lesz”, arra pedig, hogy miért támogatja David Cameront, így
válaszolt: „Tiszta, cinikus önérdekből támogatom a kampányát.” A művészetekért
felelős árnyékminiszteri pozíció elnyerésekor sem ködösített: „Nézzék, a lényeg…
ööö, mi is a lényeg?! Hát, hogy ez kemény meló, de valakinek ezt is meg kell
csinálni.” Nem kevésbé volt professzionális az a nyilatkozata sem, amikor
nyilvánosan megkérdőjelezte saját magát: „Nem emlékszem, hogy a drogokkal
kapcsolatban mi az álláspontom. Mi is az álláspontom a drogokról?!”

Humoros televíziós szereplései révén David Cameron után a második legismertebb
tory politikus lett.

A magát gyakran kínos helyzetbe hozó médiakedvenc kezébe került Európa
legnagyobb, közel 8 milliós lakosú városának és egy közel 3600 milliárd forintos
költségvetésnek a kulcsa.

Amint az Evening Standard kommentárja megjegyezte, „egy vicces, megnyerő, ám
többnyire kipróbálatlan figura képviseli most Londont”. Egyesek szerint azonban
vonzerejének egyik titka épp az, hogy szavazóit nem panaszokkal árasztotta el,
hanem megnevettette őket. Hiába, a 21. században nem szabad alábecsülni a
médiafigurák vonzerejét.

Olvasson tovább: