Kereső toggle

Rakétaeső és tiltakozás

Mobil mendékhelyeket telepítenek a Gáza közelében fekvő izraeli városokba

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Illegalitásba vonultak a Hamasz vezetői, miután Izrael bejelentette, hogy a
terrorszervezetet teszi felelőssé a gázai rakétatámadások miatt. Előzőleg
egyetlen nap alatt 40 rakéta csapódott be Izrael délkeleti részén, Szderót
városában. Az egyik lövedék egy utcán sétáló családot talált el, akiknek nem
volt idejük fedezékbe húzódni a rakéták elől. Két gyermek megsebesült, közülük
egy nyolcéves kisfiúnak amputálni kellett az egyik lábát. A támadás után több
száz szderóti tüntető vonult Jeruzsálembe, hogy azt követeljék, a kormány tegyen
valamit a védelmük érdekében.

Ehud Barak izraeli védelmi miniszter azt mondta, hogy az ország déli részén
és Szderót városában a hétköznapi élet olyan, mint egy orosz rulett. Anyák, apák
és gyermekeik nap mint nap a halállal vagy sebesülésekkel néznek szembe, amikor
iskolába mennek, felszállnak egy buszra vagy kimennek játszani. Micky Rosenfeld,
a rendőrség szóvivője szerint az utcán bármikor lecsaphat a halál: „Szderót
határa a Gázai övezet északi végétől csak 800 méterre fekszik, a városközpont
pedig egy kilométerre. Emiatt a legkisebb rakéta, még egy hatvanmilliméteres is
eléri a várost, és ártatlan polgárokat ölhet meg.”

Amikor 2005-ben Izrael teljesen kivonult Gázából, az izraeli vezetők azt hitték,
hogy béke lesz. Rosenfeld szerint ennek épp az ellenkezője történt. Még több
rakétatámadás érte a várost. 2005 és 2007 között négyszer több rakéta csapódott
be, mint korábban. A rakétatámadásokban 13 ember vesztette életét, több százan
megsérültek, és több ezren kerültek sokkos állapotba.

A támadások nyomán sokan segítséget ajánlottak fel, köztük keresztény
szervezetek is, hogy segítsenek a Szderót városában és Izrael déli részén élő
embereken. Többek között mobil menedékhelyeket vásárolnak bombatámadások
esetére.

Nemrég hat menedékhelyet helyeztek el, a cél összesen 57 ilyen telepítése. Az
akció ötletgazdája Josh Adler, akiben a második libanoni háború során merült fel
az ötlet: „Láttuk, hogy szükség van menedékhelyekre, biztonságra, védelemre,
életmentésre azoknak, akik nyílt közterületeken tartózkodnak, mint az utcákon, a
parkokban, a sportpályákon, így született meg ez a kezdeményezés.”

Olvasson tovább: