Január 19-én ijesztő szenzációt kürtöltek világgá a hírügynökségek:
„Oroszország szuverenitása védelmében kész atomfegyvert alkalmazni.” Előbújt a
palackból a hidegháború szelleme, és Oroszország újra a „gonosz hatalom” színeit
kezdte magára ölteni. A fenyegető bejelentés két hónappal az elnökválasztás
előtt alkalmas a nemzeti büszkeség felkeltésére, emellett eltereli a figyelmet
az orosz hadsereg elavult fegyverzetéről – írja szentpétervári tudósítónk.
Az orosz vezérkari főnök, Jurij Balujevszkij a Nyezaviszimaja Gazeta január
21-ei száma szerint a Katonai Akadémia éves ülésén ismertette az orosz katonai
doktrína főbb irányelveit.
Az évekkel ezelőtt elfogadott elvek szerint Oroszország alkalmazhat megelőző
csapásként atomfegyvert, de csak olyan államokkal, illetve államok koalíciójával
szemben, amelyek nagyszabású agresszióra készülnek Oroszország és szövetségesei
ellen, és amelyek részéről fennáll az atomtámadás lehetősége. „Senkit sem áll
szándékunkban megtámadni, de elkerülhetetlennek tartjuk, hogy minden partnerünk
világosan értse: Oroszország saját és szövetségesei területi egységének,
valamint szuverenitásának védelmében kész fegyveres erőket alkalmazni. Ebbe bele
kell érteni a preventív hadműveleteket és az atomfegyverek alkalmazását is” –
mondta a konferencián Balujevszkij generális.
„A megelőző atomcsapáshoz való jogot és lehetőséget az Egyesült Államok és más
atomhatalmak hasonló dokumentumai is rögzítik” – írja a Nyezavi-szimaja Gazeta.
Balujevszkij azonban kissé óvatlanul fogalmazott, amikor megjegyezte: az
atomfegyverek alkalmazása nem okvetlenül korlátozódik a hadműveletek idejére és
területére, hanem „demonstrálhatja az ország vezetésének készségét az ország
érdekeinek védelmére”.
A „vezetés készségét” az utóbbi időben mind gyakrabban demonstrálják. Nem
egyszer jelentették már be, hogy az elavult, helyhez kötött rakétákat a mobil
Topol–M rakétakomplekszum váltja le. 2007 augusztusától felújították a – 15 éven
át szüneteltetett – katonai légi járőrözést a határos óceánok felett. Mind
gyakrabban tartanak hadgyakorlatokat és őrjáratokat az orosz hadihajók és
tengeralattjárók, amelyeket korábban Borisz Jelcin bázisaikhoz láncolt.
A katonai erődemonstrációk büszkeséggel töltik el az orosz polgárok többségét,
ám a hadgyakorla-tokról szóló hazafias képsorok mögött fájdalmas tények húzódnak
meg: a harmincéves Moszkva helikopter-anyahajó teljesen elavult, miközben a
fekete-tengeri flotta zászlóshajója. A Kuznyecov Admirális repülőgép-anyahajó is
generálfelújításra vár.
A stratégiai bombázó- és rakétahordozó repülőgépek a hidegháború veteránjai, de
hiába várnak nyugdíjazásukra, utánpótlás nincs.
Az új technikák és fegyvertípusok néhány mintapéldányt leszámítva sehogy sem
akarnak kikerülni a tesztelési fázisból, mivel a korszerű fegyverek gyártását és
a modern hadviselést támogató rendszerek bevezetését sem sikerül megvalósítani.
Annak ellenére, hogy a 2008-as katonai büdzsé 32 milliárd dollárt tesz ki, míg
2009-re 36, 2010-re pedig 44 milliárd dollárt terveznek.
Borisz Jelcin idejével ellentétben a hadikiadásokra most jut pénz bőven, de
hiányzik az, ami korábban fölöslegben volt: a képzett szakemberek. A hadiipar
intézeteiben és gyáraiban óriási a hiány: nincs elég villanyszerelő, de mérnököt
és konstruktőrt sem találnak eleget, főleg a fiatalok között. Emellett
másodlagos probléma, hogy hiányoznak a korszerű gyártási technológiák,
gyártósorok. Ezért aztán hiába jelennek meg az új technológiák prototípusai,
jórészt azok is maradnak, hiszen nem áll rendelkezésre a tömeges gyártáshoz
szükséges ipari háttér.
Az orosz légierő főparancsnoka, Alekszander Zelin arra figyelmeztetett: „az
űrpajzsra épülő honvédelem jelenlegi szervezettségi szintjét feltételezve
Oroszország területe 2020-ra védtelenné válhat más államok űrbe telepített
támadófegyvereivel szemben.”
Ha az orosz védelmi képesség nem javul a közeljövőben, várható, hogy egyre
többet hallunk a katonai doktrína „atom” bekezdéséről.
Megelőző csapással védekezne a Nyugat is
Magas rangú tábornokok szerint komoly veszély fenyegeti a nyugati értékeket
és életmódot. Ennek megakadályozására többek között a NATO átalakítását
javasolják, valamint hogy az ENSZ BT jóváhagyása nélkül is be lehessen vetni
katonai erőt. Emellett nem zárják ki a megelőző nukleáris csapás alkalmazásának
szükségességét sem, mivel úgy ítélik, hogy nincs reális esélye az
atomfegyvermentes világnak.
Az amerikai, brit, német, francia és holland volt vezérkari főnökök által
összeállított tanulmány szerzői szerint egyelőre hiányzik a közös akarat a
veszélyek elhárítására, melyek a politikai és vallási fanatizmus, a nemzetközi
terrorizmus, a szervezett bűnözés, valamint a tömegpusztító fegyverek terjedése
(mint a globalizáció „sötét oldala”), a klímaváltozás és az energiabiztonság.
Mindezek fokozzák az erőforrásokért folytatott harcot, tömeges „környezeti”
menekülthullámokat generálhatnak, és a nemzetállamok és a nemzetközi szervezetek
gyengülését okozhatják.
Ezért a tábornokok sürgetik az Európai Unió „obstrukciós politikájának” és a
NATO-val való rivalizálásnak a befejezését, a NATO testületeiben a többségi
döntéshozatalra való áttérést a jelenlegi konszenzusos rendszer helyett, és a
nemzeti vétók lehetőségének megszüntetését. Azoknak a tagállamoknak, amelyek nem
vesznek részt közös katonai műveletekben ne legyen beleszólásuk a NATO
döntéseibe. Emellett azt is kérik, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának
jóváhagyása nélkül is be lehessen vetni katonai erőt, amennyiben „azonnali
cselekvésre van szükség nagyszámú ember megvédésére”.
